WLB: Meséljetek kérlek az általatok vezetett túrákról! Miről szólnak? Miért különlegesek?
Bori: A Mozgó Design angol verzióját vezetem, és igyekeztem minél több forrásból meríteni, legyen szó különböző kultúrákról vagy művészeti ágakról. Mesélek arról, hogyan válik a helyiek szívügyévé a közlekedési design, a metró mennyiben jelent mást különböző kultúrákban, kik azok, akik szemeteszsákot húznak a térfigyelő kamerákra, és kik azok, akik kifejezetten örülnek nekik. Megtudhatja a metróbejáró, hogy hol hívják fel külön a kedves utas figyelmét arra, hogy ne utazzon a szerelvény tetején, illetve ki az, aki különböző ízekből alkotta újra a londoni metrótérképet!
Eszter:
Két túrát vezetek, mindkettő gasztronómiai. Az egyik a kóser Budapestről szól, a másik a streetfoodról.
A kóser egy olyan világot próbál bemutatni, ami nem is olyan rég még nagyon virágzó volt, és most a reneszánszát éli. De a kóserség nem csak az étkezésről szól, hanem a házasságról, a szexről, vagy éppen a vendéglátásról is. Ezekről mind szót ejtünk a séta során.
A streetfoodséta azért nagyon aktuális most, mert pár éve mindenki street food őrületben ég, főleg Budapesten. Sokan azt hiszik, hogy ez valami új divat, pedig dehogy… Budapesten is évszázadok óta esznek az emberek az utcán, csakúgy, mint más nagyvárosokban. Az más kérdés, hogy annak nyilván mindenki örül, hogy már nem csak "gyíkhúsból" sütött hamburgert választhatunk.
WLB: Hogyan készültök fel a túrákra?Bori: Elengedem a fantáziámat! Szerintem egy séta attól lesz izgalmas, ha minél több váratlan elem van benne! Előveszem az egyetemi jegyzeteket, úti élményeket, könyveket, újságokat, benyomásokat a szüleim, nagyszüleim történeteit, és előbb-utóbb sétaformájú lesz a dolog!
Eszter:
Olvasok és eszek.WLB: Ki tudnátok emelni egy-egy túrát, ami számotokra a legemlékezetesebb volt?
Bori: Egy kaliforniai belsőépítész, amikor megrendelte a munkát, annyit mondott a telefonban, hogy, idézem: “szeretnék szép, romos épületeket nézni, mintegy két óráig”. Egy hihetetlenül rossz napot mentett meg a munka. Urbanistaként szeretem azt gondolni, hogy ismerem és értem a várost, de egy messziről jött belsőépítész érdekes apróságokra mutatott rá, amiket sosem vettem volna észre. Ennek a munkának az a legjobb része, hogy kizárólag lelkes és érdeklődő emberekkel találkozom, akiktől lehet tanulni!
Eszter:
Amikor egy hölgy arról mesélt, hogy az ő édesapja is dolgozott abban a kóser szalámigyárban, aminek meglátogatjuk az épületét. Az egy szomorú történet, de ő kedves, vicces anekdotákat mesélt a jól rajzoló hentessegédekről.
WLB: Mit szerettek a legjobban Budapestben?Bori: A Buda/Pest törésvonal mindig vidám perceket szerez. Elképesztő hévvel tudjuk védeni a saját “térfelünket”.
Eszter:
A nyári forróságban a pinceablakokból kiömlő hűvöset és a piaci zöldségeseket.WLB: Mit változtatnál meg benne, ha szuperképességeid lennének?
Bori: Argentín tangózom, és amikor Londonban tanultam, az ottani tangós világ nagyon elkényeztetett. Ha szuperképességeim lennének, akkor biztosan többen táncolnának Budapesten, még a mostaniaknál is változatosabb helyeken. Fantasztikus érzés, a Budai Várban vagy a Műcsarnok portikuszán, és az emberek megállnak bámészkodni, és remélhetőleg legközelebb már csatlakoznak is!
Eszter:
A kutyagumit és a rengeteg vizeletet tüntetném el.
WLB: Melyikek a kedvenc helyeitek?
Bori: Bárhova elmegyek, ahol reggelit adnak.
Eszter:
A Délibábutca és a belső Dobutca a kedvencem.WLB: Mit tanácsolnátok egy ide látogató külföldinek? Hogyan kezdjen ismerkedni a várossal?
Bori: Gondolkozzon el, hogy mit szeret otthon csinálni, és eszerint tervezzen magának programot. Ha otthon sose jár kiállításra, ne kínozza magát egy képtárban!
Eszter:
Gyalogoljon amennyit csak tud, és kérjen meg egy taxist, hogy vigye el oda, ahol a legszegényebbek és a leggazdagabbak laknak szerinte.
WLB: Jövőbeli tervek?
Bori: Budapest egyelőre kimeríthetetlen séta-téma ügyben! Szeretnénk kibővíteni a most induló Gasztroséta-sorozatunkat, hiszen amellett, hogy Budapest egyre szebb lesz, a kulináris kínálata is egyre izgalmasabb! Igazán megéri a kettőt együtt felfedezni!
Eszter:
Egyelőre ez a két séta van, de mivel enni mindenki szeret, biztosan nem állunk meg ennyinél.
