Alyssa Puhacz szinte azonnal, hogy az élet Magyarországra sodorta talált magának egy olyan állást, amiről azóta bebizonyosodott, hogy legalább annyira testhezálló számára, mint Budapesten élni. A Prezi Károly körúti irodájában garantáltan Alyssa az egyik legszélesebb mosolyforrás, és bár nem tudja pontosan, hogy mennyi időt tölt még a városban, az ittlét minden percé igyekszik kihasználni, hogy 23. éve is olyan izgalmasan teljen mint az, amelyikben ideköltözött a barátjával Buffalo New Yorkból. Alyssa városról, burgonyáról és kedvenc görög étterméről is mesélt nekünk.

WLB: Mikor, és hogyan kerültél ide?

Alyssa:

Buffalo New Yorkból származom. Miután a barátomnak felajánlott egy állást a nagybátyja, aki már húsz éve itt él, ideköltöztünk. Nekem akkor még nem volt munkám, de a Prezi-s gyakornokság után, szerencsére itt maradhattam főállásban dolgozni, a support csoport tagjaként.
WLB: Inspirál téged a város?
Alyssa:

Ez az első alkalom, hogy külföldön élek úgy igazán, nem csak időszakosan. Plusz Budapest az első nagyváros, ahol lakom. Rengeteg dolgot tapasztalok és tanulok itt, melyek nap, mint nap inspirálnak. Kihasználom azt is, hogy Európa közepén vagyok, sokat utazom.WLB:

Mit szeretsz legjobban a városban?

Alyssa:

Ezt a várost nem hasonlítanám soha például Prágához; tudom, hogy ez úgymond szokás, de szerintem egyszerűen összehasonlíthatatlanok. Hogy miért nem Nyugat-Európa? Azért, mert legalább annyira szép város Budapest, mint Párizs vagy Róma, de sokkal olcsóbb itt az élet, illetve sokkal kevésbé igaz, hogy minden áldott sarok turista-látványosság. Itt még van mit felfedeznem.

WLB:

Mi a helyzet a nyelvvel, beszélsz magyarul? Van kedvenc szavad?

Alyssa:

Kezdek belejönni, igazából mindenki azt mondja, hogy sokkal inkább próbálkozom, mint az expat-körben szokás. Nem járok nyelviskolába, de itt-ott rámragad sokminden. A legtöbb munkatársam is magyar, úgyhogy igazából jó dolgom van ilyen szempontból. Nagyon nehéz nyelv, szerintem ezért adják fel legtöbben már a legelején. Egyébként, vannak jó kis módszereim, például tanulom az utca neveket, és aztán megnézem melyik mit jelent. A kedvenc szavam egyértelműen a burgonya! Olyan vicces.WLB: Kedvenc ételed?

Alyssa:

Minden, na jó, a legtöbb magyaros ételt nagyon szeretem. Imádom, hogy itt akár az étteremben is kérhetek uborkát! Ez a kedvenc ételem otthon is, de ott csak a boltokban tudom megvenni. Imádom a magyar konyhát, úgy, ahogy van.
WLB:

Mi zavar a legjobban Budapesten, mit varázsolnál ide Amerikából, ha bármi lehetne az?
Alyssa:

Otthon, Amerikában sokkal nagyobb a választék. Itt a boltokban például gyakran vagyok bajban. A másik, hogy nagyobb volumenű dolgokban is kisebb az a paletta, amelyről a fiatalok választhatnak. A családomon és a barátokon kívül, az autómat repíteném ide mindenképpen.WLB:

Mit gondolsz a magyarokról? Mi a legjobb és a legrosszabb tulajdonságunk?

Alyssa:

Szerintem én a magyarok közül a legcsodásabb természetű emberekkel dolgozom együtt. A Prezi és a barátom miatt is olyan emberek lettek a barátaim, akik tényleg nyitottak, boldogok és nagyon jó fejek. Az ‘utca emberét’ sem látom olyan pesszimistának, mint azt hallani szokás.
A boltokban viszont általában elég gorombák, ez mindenképpen negatívum otthonhoz képest.
WLB:

Hova jársz szórakozni?
Alyssa:

Imádom az itteni éttermeket, bár ezeknél is igaz, hogy Amerikában mindenhol jóval barátságosabb a kiszolgálás. Van egy hely, a Dyonüsszosz, ami kivételes ilyen szempontból is. És persze sok más helyen is abszolút elsőosztályú a vendéglátás színvonala, sok kedvencem van. A Kazinczy utcai romkocsmák és nyáron a DiVino pedig szintén befutók.WLB:

Mit üzensz a budapestieknek?

Alyssa:

Azt, hogy ne keseredjenek el akkor sem, ha a körülmények nem rózsásak. Ha máshol élnének, más kormányt lehetne szidni, szóval annak kell örülni, ami hatalmas ajándék: egy ilyen gyönyörű városban élhetnek!