New York, New YorkA New York Life Insurance Company (New York Életbiztosító Társaság) megbízásából, eklektikus stílusban felépített palota elméleti síkjáért – kevésbé komplikáltan: terveiért - Hauszmann Alajost, Korb Flórist, továbbá Giergl Kálmánt illeti a dicsőség; míg a homlokzat szobrait, díszeit, valamint a legendás kávéház ablakai mellett sorakozó, 16 bronz faunt – „El Asmodáj”, a kávé és a gondolkodás ősi szimbóluma – Senyey Károly készítette. Az 1894. október 23-án átadott palota mennyezetét Mannheimer Gusztáv és Eisenhut Ferenc pannói (festett-faragott faburkolat) borítják.
A művészlegendák egész generációjának törzshelyeként szolgáló New York Kávéházról külön tanulmányt írhatnánk; Molnár Ferenc és bohém újságírótársai már a megnyitó estéjén gondoskodtak egy anekdotáról, ugyanis a kávéház kulcsait – az éjjel-nappali nyitva tartás reményében - a Dunába dobták. Az asztaltársaságoknál olyan alkotók üldögéltek, mint Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, vagy a Hollywoodban Michael Curtizként ismertté vált, a Casablancáért Oscar-díjjal jutalmazott Kertész Mihály.
Az olasz kapcsolat
A két világháború és a kommunizmus viszontagságokkal teli évtizedeit követően – utóbbi időszak alatt a New York Palota többek között sportszerraktárként, irodaházként és az Állami Nyomda főhadiszállásaként funkcionált – 1990-től egészen az új évezred hajnaláig parlagon hevert Budapest egyik legszebb épülete.
2001 februárjában a Boscolo-csoport vásárolta meg a sokáig eladhatatlannak tűnő palotát, amely a teljeskörű, a történelmi díszleteket tiszteletben tartó felújítási munkálatok végeztével 2006-ban nyitotta meg kovácsoltvas kapuit. A példaértékű műemlék-helyreállítást 2007-ben Budapest Építészeti Nívódíjjal, valamint a rangos Europa Nostra-díjjal honorálták.
Ott a kék
Ahogy az Erzsébet körútról beléptünk a Boscolo párhuzamos univerzumába, és átsétáltunk az üvegtetővel fedett, tágas fogadócsarnokon (ahol egykor a palota udvara nyújtózott), az olasz reneszánsz ismertetőjegyeit visszafogott eleganciával vegyítő, ötcsillagos atmoszféra ellenére fikarcnyi feszengést sem éreztünk. A Marriott Autograph Collection – amelyhez a szálloda 2011-ben csatlakozott - inkognitóban lebonyolított szolgáltatás-tesztjein a Boscolo mindkétszer 90 százalék fölött teljesített; a második mystery shoppingon elért 95 százalékkal pedig az Autograph Collection összes európai létesítményét maga mögé utasította.
A szálloda által képviselt, olaszos luxuslazaságot, amely a sznob távolságtartást nagy ívben elkerüli, ugyanakkor csúcsminőséget és egyediséget garantál, az elnökilakosztályok is hűen tükrözik. A külön folyosóról nyíló ikerbirodalmak közül előbb következzék a kék szín által dominált szoba-arisztokrata.
A szellős térrendezésű nappaliban még csak szolidan érezteti jelenlétét a kék, amit kiválóan kiegészítenek a puha bézsfelületettel borított falak, az olasz reneszánszt felidéző vázák, szobrok, cikornyás keretű tükrök, továbbá a velencei kristálycsillár.
Apropó: a hálószoba mennyezetét koronázó égkék csillár nem csupán a királyi ággyal felszerelt helyiség, de a teljes lakosztály, illetve a Boscolo-attitűd szimbóluma is; ami a konzervatívabb ízlésű vendégeknek nem biztos, hogy elnyeri a tetszését, de mi csak ámultunk és bámultunk a kristályremekmű láttán.
Mielőtt átvándoroltunk volna a szemközti
piros lakosztályba , még szemügyre vettük az
olasz márvánnyal ékesített fürdőszobát
és a
Dózse-palotába
illően sítlusos
étkezőt .
Itt a piros
Ahogy kinyílt a három helyiség láncolatából álló, a piros szín köré komponált lakosztály ajtaja, illusztris vendégekről kezdtünk érdeklődni. Két végletből kaptunk választ és kóstolót: 2010 szeptemberében itt szállt meg a Dalai Láma, aki a felajánlott presidential suite dacára ugyanolyan szobát kért magának, mint amilyenben az őt kísérő szerzeteseket szállásolták el. Valószínűleg kevésbé szerény teljesítményt nyújthatott a szintén Boscolo-pártiParis Hilton, aki az angus bélszínen kívül semmit sem volt hajlandó elfogyasztani.
A botránybajnok Hilton-sarjról szóló történet után visszatértünk a piros lakosztály szőnyeggel borított márványtalajára: az enteriőr kevésbé díszes, mint egy színnel és egy ajtóval arrébb, ennek megfelelően egy kanállal nagyobb dózist tartalmaz a korábban tárgyalt lazaságból.
A hálószoba fénypontja kétségtelenül a vérvörös kristálycsillár, persze a sarokban ácsorgó, az olasz reneszánszba egy csipetnyi ókori egyiptomot csempésző kompozíció, valamint a piros bőrtámlás ágygigász láttán is elismerően csettintettünk. A fürdőszoba méretei lenyűgözőek: a zuhanyfülkét inkább zuhanycsarnokként aposztrofálnánk, a tükrökkel körbeölelt sarokkádhoz hasonlóval pedig eddig csak filmekben találkoztunk.
A végére hagytuk a piszkos anyagiakat: a lakosztályokára egy éjszakára 5,000 euró; ami egy igen tekintélyes összeg, ám lazaság ide, fesztelen légkör oda, az ötcsillagos szolgáltatásokkal tálalt luxus már akkor sem volt olcsó, amikor Kosztolányi és Karinthy naphosszat fricskázták egymást a New York Kávéházban üldögélve.
