Nincs is szomorúbb látvány annál egy város utcáin sétálva, mint amikor azt látjuk, hogy az egykor pompás bérházakat és palotákat lassan szétszedi az enyészet és a nemtörődömség. A hatalmas és jelentős beruházások mellett fontosak az apróbb, de az egységes és szép városkép szempontjából mégiscsak döntő felújítások is, így most is összegyűjtöttük a tavalyi évben megújult kedvenc homlokzatainkat.
A Málnai Béla tervezte, 32-es szám alatt álló Szedő ház homlokzatához már több mint fél évszázada nem nyúltak: a legtöbb, finom szecessziós díszítőelem letöredezett, eldeformálódott, megfakult. A korai szecessziós lakóházat Málnai 1904-ben, pályája elején tervezte, egy időben az irodája is itt volt, későbbi, neobarokk, majd kora modernista épületeinek fényében érdekes látni, hogy honnan indult: a kacskaringós, indás új művészet mezejéről.
A felújításkor jártunk az épületben is, a lépcsőházi madaras Róth Miksa üvegablakok is megérnek egy misét. A megújult homlokzat valóban csodálatos lett, látszanak az apró részletek és formák. Ez annak köszönhető, hogy a felújítás során szerencsére nem az amúgy igencsak bevett megoldást alkalmazták, a kőporos vakolást. Az Örökségfigyelő szerint az 1970-es évektől igen gyakori megoldás volt, hogy a renoválás során végül a homlokzatot teljes egészében ezzel a rücskös, szemcsés vakolótechnikával fedték be, így lettek az egykor finom vonású puttókból vagy kariatidákból elmosódott szörnyek, a virágfüzérekből meg egy kupac komposztra emlékeztető kontúrtalan halom.
Ha erre járunk, nézzük meg a földszinti ablakokat keretező motívumokat, a virágos erkély és kapu és legfelső emeleti terasz üvegtetejének kovácsoltvas tartóoszlopait.
Talán az építettő Finger Gyula fém-, érc- és ásványáruügynök kereskedett a termékeikkel? És a két név jó garancia volt a minőségre? Amikor elkezdték állványozni az épületet, a legnagyobb félelmünk éppen az volt, hogy a felújítás végére kapunk majd egy szép homlokzatot, felirat nélkül, de szerencsére nem ez történt (csak a kis puttók lettek némiképp bambák).
A ház szintén a huszadik század elején épült, egy évben a Szedő-házzal 1904-ben, a tervező építészek neve itt el van rejtve a homlokzaton, aki elég szemfüles, még megtalálhatja a Fischer-Scheer párost. A raktár bent húzódik az udvarban (ezért is a széles, kocsikra méretezett kapu) és az utóbbi években működött itt építésziroda és pop-up bolt is.
A grandiózus épületet Schmitterer Jenő tervezte, a Budapest Főváros Levéltárának oldalán a korabeli alaprajzot is bogarászhatjuk. Szerencsére ez a ház nem volt olyan siralmas állapotban, de egy alapos tisztítás ráfért a szürkülő homlokzatra, és a felirat helyreállítása is dicséretes.
A mai Kárpátia nagy túlélő, ha más néven is, de az itt működő vendéglőbe megfordultak az olyan hasukat szerető írók, költők, mint Mikszáth vagy Móricz, 1925-ben pedig elnyerte mai kialakítását, a történelmi dekorációval. A Ferenciek terén álló épület felújítás során világos, drapp színt kapott, hasonlóan a szemben álló egykori Királyi Bérpalotához. A felújítást végző BZS50 műterem célja az építéskori látvány megidézése volt.
A felújítás még nem ért véget, és kívülről úgy tűnik, a lépcsőház is megújul, aminek csak még jobban örülünk.
A Múzeum körútba torkolló Bródy Sándor utcával szemben álló épület talán szintén az utcaszinten lehet ismerős, a vegán menza miatt sokan megfordulhattak erre. De ha feljebb emeljük a tekintetünket, a sárga korlátokkal tarkított, modern épület egészen izgalmas látványt nyújt a lépcsőzetes homlokzatával. És most, hogy megtisztították, és nem szürkés-fekete, távolról is jobban mutat.
A szárnyas szfinx figyelő tekintete alatti épületre szívesen mondanánk, hogy visszanyerte régi fényét, de közelebbről megnézve sajnos a mákvirágos-füzéres díszítéseket, úgy tűnik, hogy itt is a gyors, de részletgyilkos és hamar koszolódó, jó kis kőporos technikát alkalmazták. Kíváncsiak vagyunk, hogy fog kinézni a ház pár év múlva a forgalmas Kossuth Lajos utca szomszédságában.
Az épületkomplexumban eredetileg sörgyár működött, Flórián is így került ide: a tűzoltók mellett ugyanis a serfőzök védőszentje is. Az eklektikus épületen szépen helyreállították a pártázaton végigfutó virágfüzéres díszítést is, ha erre járunk, érdemes ezt is megcsodálni.
Másrészt az 1908-ben épült ház kialakítása során egyszerre kellett az építészeknek, Bálint Zoltánnak és Jámbor Lajosnak egy palotát és egy jövedelmező bérházat terveznie – egy telekre. Ezt briliánsan úgy oldották meg, hogy a palotát beépítették a bérházba. Ha a Bajza utca felől nézzük a homlokzatot, tényleg egy díszes, a közeli, Andrássy úti palotákhoz hasonló léptékű épületet látunk, míg az Aradi utca felől nyílik a praktikus bérház, de a két házrész a második emeleten teljesen összeolvad.
A Lyka Károly szerkesztette Művészet magazin kortárs száma is lelkesen mutatja be az épületet, itt a korabeli belső terekbe is beleshetünk. Az egyedülálló mozaikrelief díszítést pedig Kernstok Károly készítette, aki gyakran nyaralt a Léderer család vidéki birtokán is, és a családi portrékat is ő festette meg.