Élmény
Szocialista áruházak – egy letűnt korszak plázái
Fotó : Juhász Norbert - WLB
Szocialista áruházak – egy letűnt korszak plázái

Hol ronda monstrumok, hol értékes alkotások – a budapesti áruházak építészeti képe meglepő sokszínűséget mutat. A szocializmus alatt épített bevásárlóközpontok, az akkori „plázák” egy része számos funkcióváltáson esett át, másik része ma már a csendes eltűnés korszakát éli, de közös jellemzőjük, hogy ezek a tömbök jórészt még most is városképi jelentőségűek, sokszor a kerületi központot meghatározó alkotások.

Kis budapesti áruháztörténet Corvin Verseny Csillag Lottó Úttörő Otthon Skála Metró Flórián Újpest Domus Sugár Pesterzsébet Kőbánya Kispest

Kis budapesti áruháztörténet

A város első „áruházai” Gyáni Gábor történész szerint a nagyjából a nyugati nagyáruházakkal egy időben meghonosodó, főként passzázsokban berendezkedett bazárok voltak. Ilyen bevásárlóudvar volt többek között a Kígyó tér – a mai Ferenciek tere – közelében található Haris-bazár és a Brudern-ház (a mai Párisi udvar) is.
Fotó: A Corvin 1930 körül. Akár ma is nézhetne ki így.
Az első, kifejezetten áruház céljaira épült modern áruházat Fischer Simon kereskedő nyitotta a Bécsi utcában. A 13 évesen, Árva megyéből nincstelenül elindult kereskedő szorgalmával küzdötte fel magát a legtehetősebbek közé. Hatalmas forgalmat bonyolító, jól szervezett, mahagónibútorokkal berendezett áruházában szinte egy hadsereg, mintegy kétszáz alkalmazott állt a vásárlók rendelkezésére. A szecessziós épület még ma is áll, bár sorsa néhány évvel ezelőtt, a Zeppelin néven elhíresült belvárosi ingatlanfejlesztési őrület miatt komoly veszélybe került.

Fotó: Juhász Norbert – WLB
A következő jelentős áruház Goldberger Sámuel kereskedéséből nőtte ki magát. A Kerepesi út (vagyis a mai Rákóczi út) és a Klauzál utca sarkán álló, zsúfolt, bazárszerű bolt 1903-ban leégett, így Goldberger a költözés mellett döntött, és az Andrássy úton építtette föl új egységét, amelyet Párisi Nagy Áruház néven nyitott meg. A Sziklay Zsigmond tervei szerint 1909 és 1911 között fölépült  épület hátsó része magában foglalja a ma kávéháznak helyet adó, híres Lotz-termet is, mely a mennyezeti freskók alkotójáról, Lotz Károlyról kapta a nevét. Az épület innovatív megoldásaival, a vasbeton formálásával, üvegtetős átriumával a korszak legmodernebb áruháza volt. A tetőn kis „sétányt” alakítottak ki, amelyet télen korcsolyapályaként használtak. Az épületben jelenleg könyváruház üzemel. Nagy forgalmat bonyolított a Magyar Divatcsarnok is, amely Rosenberg Márk kis, a Wesselényi utca és a Hársfa utca sarkán állt kereskedéséből nőtte ki magát, és a Rákóczi út 74. alatt nyitotta meg kapuit.

Fotó: Juhász Norbert – WLB
A második világháborúban szinte minden áruház megsérült, amelyiknek pedig sikerült (volna) túlélni, azt államosították. A korábbi kereskedelmi struktúrát szétverve az állam vonta irányítása alá a fővárosi nagyáruházakat is, hogy a többé-kevésbé korszerű épületekben a hamis luxus ígéretét kínálják. Bár a Corvin vagy a később nyílt Skála Metro és Budai Skála valóban viszonylagos árubőséget kínáltak VOR-öltönyökkel, NDK-turmixgépekkel – és mint Kern András klasszikusa óta tudjuk, baromi ronda norvég teflonokkal –,  össze sem lehetett őket hasonlítani például a londoni Harrods, a párizsi La Fayette és a Bon Marché vagy éppen a nyugat-berlini KaDeWe kínálatával. 
Fotó: Juhász Norbert – WLB
A 90-es évek közepén megjelentek a plázák buta, posztmodern épületei. Az új bevásárlóközpontok jelentették a következő lépést a korszerűtlen áruházak és a belvárosi kiskereskedelem hanyatlásához. Érdekes egyébként, hogy más nyelvekben külön szó (mall, shopping center, Einkaufszentrum stb.) van ezekre az áruházakra, míg a magyar nyelvben – az első ilyen épület tulajdonosa, az izraeli–holland Plaza Centers után – a pláza honosodott meg.

Corvin

Az 1926-ban, Reis Zoltán építészmérnök tervei szerint felépült Corvin a legrégebbi, folyamatosan működő budapesti nagyáruház. Míg a korábbi áruházak jórészt kisvállalkozásokból, egy-egy tehetséges kereskedő szorgalmának köszönhetően virágoztak fel, a Corvin építése mögött egy tőkeerős német–holland befektetőcsoport és profi menedzsment állt, akik számos újdonságot vezettek be a hazai piacon. A pályaudvarok közelségében fekvő épületben menetjegyirodát és megfizethető éttermet nyitottak; a közönséget gyakran szalonzenekar szórakoztatta, az emeleti kiállítótérben pedig művészeti alkotásokat mutattak be.
Fotó: Juhász Norbert – WLB
Az itt bevezetett szezonvégi kiárusítás sokakat vonzott, az 1931-ben épített mozgólépcső pedig valódi szenzációnak számított a városban. Később – moszkvai mintára – itt valósították meg először az önkiszolgáló rendszer ősét. A második világháborúban súlyosan megsérült épület homlokzatát egy külvárosi csarnokoknál megszokott, de a belvárosba egyáltalán nem illő „alumíniumdoboz” fedi, felújítása évtizedek óta várat magára. Az épület tetején nyílt Corvintető manapság népszerű szabadtéri szórakozóhely.

Verseny

1882-ben nyitotta meg kis Rákóczi úti üzletét Guttmann Jakab és társa, ahol elsősorban munkaruhák kereskedelmével foglalkoztak. A bolt a kommunizmusban először az Állami Áruház fióküzletévé vált, majd 1949-től Verseny Állami Áruház néven folytatta tovább működését. A városképben is meghatározó jelenség lett a Rákóczi úti épületre rögzített, 25 mázsás, öt emelet magasságú neon felkiáltójel. Az üzlethelyiségben jelenleg könyvesbolt üzemel.
Fotó: Juhász Norbert – WLB

Csillag

A Verseny közelében működött a több, egymás melletti épület üzlethelyiségeit elfoglaló Csillag Áruház. A sarki ház homlokzatát a közelmúltban újították fel, itt egy élelmiszerbolt nyílt. Korábban felmerült, hogy a mellette található épületben újra megnyitják az egykori Ostende kávéházat, ezek a tervek azonban nem valósultak meg, a nagy tükrök és márványasztalok helyett csak turkálót és „százforintos” boltot találunk.
Fotó: Juhász Norbert – WLB

Lottó

1934 őszén kezdték el kialakítani a Szövetkezeti Bolt Áruház névre hallgató üzletet a Rákóczi út és a Klauzál utca sarkán. A földszinten illatszerek, harisnyák, kesztyűk, női és férfi divatcikkek, bőrdíszművek kereskedelmével foglalkoztak, míg az emeleten lakberendezési és „úri-divat osztály” kapott helyet. A második világháborúban bombatalálatot kapott üzletet 1948-ban államosították, majd az I. sz. Állami Áruház, 1949-től a Terv Áruház, 1951-től a Minőségi Áruház nevet viselte. Többször rendeztek itt divat- és árubemutatót. Máig ismert nevét a lottó 1957-es bevezetésének köszönhetjük, ugyanis az áruház vezetése megállapodott az Országos Takarékpénztár képviselőivel, hogy a szerencsejáték tárgynyereményeit és vásárlási utalványait kizárólag itt lehessen beváltani.
Fotó: Juhász Norbert – WLB

Úttörő

Az egyik legismertebb szocialista nagyáruház a gyerekek kedvence volt. A Kossuth Lajos utcában és a Reáltanoda utcában idővel több épületet elfoglaló áruház elődjét Holczer Sándor, Holczer Simon szabómester fia nyitotta a Kossuth Lajos utca 9-es szám alsó két szintjén. A tömbön belüli törzsépület a Kossuth Lajos utca 9. alatt található, amelyet Schmahl Henrik német származású építész, a Párisi udvar és az Uránia tervezője építtetett a maga számára. Az építész a homlokzaton moreszk részleteket (azaz az iszlám művészetében kifejlődött, geometrikus elemek bonyolult szövedékéből álló díszítményt), a belső kialakításához vasszerkezeteket használt fel. Az 1889-ben épült utcai szárnyhoz 1907-ben épült üvegtetős-galériás belső tér az egybefüggő eladótér fölé. A forgalmas üzletet 1936-ben vette meg Nagykovácsi Milenkó vállalkozó, aki 1945-ig üzemeltette áruházát, amely később Metro, Duna, majd Úttörő és Ifjúsági Áruház néven is üzemelt. A homlokzatot 1950-ben átépítették Forgó Gábor tervei alapján. A hatvanas években az aulában kis postahivatal működött, ahol úttörővasutasok teljesítettek szolgálatot – ebben az időszakban a vasutasok postai kiképzést is kaptak. A fotón látható háztól jobbra található központi épületet – viták és házfoglalási akciók közepette – 2006-ban bontották le, hogy helyén szálloda és irodaház épüljön.
Fotó: Juhász Norbert – WLB

Otthon

A Blaha Lujza tér és a Keleti pályaudvar között található, Rákóczi úti áruház a Domus megépülése előtti időszak legfontosabb lakberendezési áruháza volt a városban. Jóllehet néhány éve bezárt, a tekintélyes méretű, függőleges, sárga felirat máig látható a homlokzaton.
Fotó: Juhász Norbert – WLB

Skála Metró

A Nyugati pályaudvarral szemben áll az egykori technikai színvonalon a csúcsot jelentő, 1984-ben elkészült Skála Metró, amelynek szlogenje a kihagyhatatlan „Metróval a Metróba” volt. A Déli pályaudvar tervezőjeként is ismert Kővári György elegáns épülete a korabeli szocialista luxust fogadta magába: nem csupán NDK-turmixgépet, hanem személyi számítógépet, videokazettákat és exportra szánt VOR-öltönyt is lehetett itt vásárolni.
Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest
A sokszög alaprajzú, kétrétegű homlokzat pontmegfogásos, hang- és fényszűrős, ragasztott füstüveg falat kapott. Az épület egy részében még manapság is áruház üzemel, amely a  talán még forgalmasabbá is válhat a következő években. 

Flórián

A Flórián tér környéke tipikus, kis terekkel és kanyargós utcákkal övezett óbudai városrész volt, amelyet az 1930-as években, az Árpád híd tervezésének idején alakítottak át. A hidat 1950-ben adták át, de a környékre a felüljárórendszer 1984-es átadása jelentette a legkomolyabb csapást, amely így maga alá temette a római Thermae Maiores (Nagy Fürdő) maradványait. Az átalakítások nemcsak a római romokat tüntették el, hanem lényegében a teljes városrészt, hogy a területen panelházakat építsenek. A lakótelepekre beköltöző több ezer új lakó ellátására szinte törvényszerűen áruházat kellett építeni a fontos útvonalak metszéspontjában található téren. A Flórián helyén korábban is egy bolt, a régi Körtvélyesi áruház, illetve „Csemege ház” állt. Az 1976. július 1-jén átadott új üzletközpont terveit Törőcsik Sándor, a LAKÓTERV építészmérnöke készítette. A bevásárlóközpont területéből 3900 négyzetmétert foglalt el a kétszintes Centrum Áruház. Az árut a föld alatti áruszállító alagúton keresztül mozgatták, majd 15 teherszállító lift segítségével juttatták el a megfelelő szintre. Az épület tetején éttermet, az alagsorban élelmiszerüzletet nyitottak, a központba pedig további 25 kereskedelmi és szolgáltató vállalat költözött, köztük a korszak nagy állami vállalatai: a Vasedény, a Röltex, az Óra-Ékszer, az Aranypók, az Ofotért és a Gelka.

Újpest

A felsorolásunkban szereplő egyik legmarkánsabb áruházépület 1952-ben épült föl az újpesti István úton. Korábban földszintes kis üzletek álltak itt, ennek helyén épült föl a korszak elvárásainak megfelelő, nagyméretű áruház Rákos Pál tervei alapján. Stílusát az egyszerűség kedvéért nevezzük „szocreálnak”. A földszinten – a Rákóczi úthoz hasonlóan – itt is árkádsort hoztak létre, hogy a széles, esőtől védett járdán megkönnyítsék a kirakatok szemlélését. A homlokzaton hangsúlyos szerepet kap az egyedi tipográfiájú Állami Áruház, az átnevezés után Újpesti Áruház felirat. Az épület Gertler Viktor Állami Áruház című propagandisztikus zenés vígjátékáról is nevezetes, melyet a kollektív emlékezet szerint részben itt forgattak – ezt azonban sokan vitatják. Ami biztos, hogy az Úttörő Áruház valóban forgatási helyszínül szolgált.

Domus

Az egykori vezető lakberendezési áruház kirakatain egymás mellett áll egy ott felejtett „akció” és egy sajnos most is aktuális „kiadó” felirat. Nem volt ez mindig így, a Domus egykor a fél ország bútordivatját határozta meg. Mára kicsit elavultnak tűnő, de mégis nagyon aktuális épületét pedig a korszak legjobb építészei, Lázár Antal és Reimholz Péter, az IPARTERV mérnökei tervezték. A külső megjelenés jellegzetessége a Róbert Károly körútra szintenként kifelé lépcsőző, szinte súlytalan hatású homlokzata, valamint a 48 méter hosszú fényújság. A Lehel út felé eső oldalsó homlokzatot keskenyre vágott ablakok tagolják. Az épület külseje szerelt lapburkolatot és mozaikborítást kapott, ez utóbbit azonban néhány év után lecserélték. A korszakban újdonságnak számított a rugalmasan alakítható eladótér. A 2011-ben bezárt áruház épületét annak építészeti értékeire való tekintettel a Fővárosi Önkormányzat 2012-ben védetté nyilvánította.

Sugár

A főváros egyik legnagyobb lakótelepének közelében álló áruház építéséről nagyjából a már említett Flórián és a Budai Skála tervezésének idején döntöttek. Budapest egyik első modern bevásárlóközpontja, egyben az előző korszak túlélője az 1980. november 7-én átadott Örs vezér téri üzletközpont, amelynek a rendkívül találó, Vár rád a Sugár!”, később pedig aCsak egy ugrás a Sugár!”  szlogent sikerült kitalálni. Iványi László építész szovjet típusú áruház helyett tulajdonképpen fedett bevásárlóutcát tervezett, az egyes boltokat pedig egy újdonságnak számító, térrácsos felülvilágító alatt elhelyezett belső passzázsra fűzte fel – ezzel a későbbi plázák térszervezését előlegezte meg. A belső tér jellegzetességei a sárga kőburkolat, a sötétbarna és padlizsán színű festékek, a földszinten a narancsszínű ülőkék, növényágyások és iparművész által tervezett szökőkút alkalmazása. A bérlők között volt az Aranypók, a Csemege, az Ezermester, az IBUSZ, a Javszer, a Keravill, a Patyolat, a Posta, a Röltex és a Vasedény is. A fontos útvonalak találkozásánál fekvő épületét még időben felújították, ezért belső karakterét elvesztve, de viszonylag sikeresen élte túl a plázák térhódítását. 

Pesterzsébet

A Kossuth Lajos utca – vagy ahogy a helyiek mondják, a Nagykosuti, illetve Kosuti – régóta kedvelt sétálóutca. A kis mesterséges dombon álló áruház egyik legnagyobb hibája viszont éppen az, hogy nincsen kirakata, hiányzik a forgalom előle. A Kangyal Miklós építész tervei szerint épült áruházban korábban a bútorüzlet és az élelmiszerbolt mellett sok kis szolgáltató is működött. 2012-ben tűzvész pusztított az áruház épületében, ezután alapos felújításon esett át.

Kőbánya

A busz- és vasútállomás közvetlen szomszédságában találjuk a Kőbányai Áruházat. A napjainkra lezárt felső szinten egy klasszikus borozó, lent egy Gabi Büfé névre hallgató egység, férfifodrászat, órás, drogéria, élelmiszerbolt és egy „divatáru” található, már akinek a háromnegyedes halásznadrág kimeríti a divat fogalmát. A kőbányai áruház nem egy monolit tömbként jelenik meg, ebben pedig hasonlít a kelenföldi városközpont Zilahy István tervezte épületegyüttesére.

Kispest

Az Üllői úton kifelé haladva, a bal oldalon találjuk a városrész áruházát. A hatalmas terület furcsa képet mutat: egykor egy gigantikus dél-pesti városközpontot terveztek ide, ennek megfelelően sok házat lebontottak, de néhány mégis megmaradt a panelok között, így az áruház körül egyaránt találunk tízemeletes betontömböket és földszintes házakat, gyorséttermet és piacot. Az áruházat 1985-ben különleges technológiával, „felülről lefelé” építették a KIPSZER (Könnyűipari Szerelő- és Építő Vállalat) szabadalma alapján. Először a liftek és a lépcsőház magja készült el, majd a tartóoszlopok, majd ezek körül építették meg a födémeket. Az áruház körül és bent is a „megállt az idő” hangulata fog el: a félig kiürített szinteken felejthető minőségű és nem is feltétlenül olcsó ázsiai áruk piacát találjuk, kereskedőik néhány megmaradt bérlővel osztoznak a kívülről rozsdásodó monstrum belső terein.