Budapest
„Mesterségem címere” – 3+1 különleges újlipótvárosi műhelyben jártunk
Fotó : Hartyányi Norbert / We Love Budapest
ötvös

Ma, amikor legtöbbször már csak a kész terméket emeljük le a polcról, szinte teljesen elvesztettük a kapcsolatot azzal az alkotási folyamattal, amellyel a minket körülvevő tárgyak készülnek. És ha elromlik valami, vagy meghibásodik, sokszor inkább kidobjuk, mintsem megjavíttatnák. Budapest valaha hemzsegett a mesteremberek kis boltjaitól és műhelyeitől, akiknél nemcsak a készterméket lehetett újonnan megvenni vagy elkészíttetni, de javították is a használat során tönkrement darabokat. Szerencsére még akad pár családi vállalkozás vagy évtizedek óta működő kisiparos műhely – belső udvarokban, pincékben vagy magánlakásokban –, ahol még őrzik a szakma tiszteletét és fortélyait. Olyan újlipótvárosi műhelyeket kerestünk fel, ahol valami különleges, ma már ritkaságszámba menő mesterséggel foglalkoznak, és ahol kicsit bepillanthattunk az alkotási és javítási folyamatokba is.

1. Mirjam Paróka készítés 2. Vas- és fémesztergályos 3. Győrffy Mária, ötvös +1 Csipet bazár

1. Mirjam Paróka készítés

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest
  • Marika néni, aki még a Blaha Lujza téri Nemzetiben a függöny mögül nézte Törőcsik Mari játékát

 

Azt mindenki tudja, hogy egy paróka mire való. Vagy hogyan néz ki. Azt azonban, hogy hogyan készül és mivel; hát itt már sok embert meg lehet fogni. Marika néniből csak úgy áradt a szakmája iránti lelkesedés és a sok-sok lenyűgöző  történet.

 

Repüljünk vissza az időben 1957 Budapestjére, az akkori Blaha Lujza térre. Akkor még itt áll a Nemzeti Színház, ahol Marika néni testvére pályakezdő színészként dolgozik, és akit később olyan szerepekben ismeri meg az ország, mint az Abigél Kőnig tanár ura, vagy Minarik Ede, a mosodás. Hozzá jár be a húga naponta, viszi az ebédet, mígnem egy nap összefut Major Tamással, aki megkérdezni, nem kíváncsi-e a kelléktárra és a színház parókagyűjteményére. A történet folytatása innentől már kitalálható.

 

Az ötvenes évek végétől a színházi világ tagja, parókakészítőként és színházi fodrászként olyan legendákkal dolgozott együtt a Nemzetiben, mint Básti Lajos, Törőcsik Mari vagy Gobbi Hilda. A közönség és a kritikusok onnan tudhatták, hogy egy darab igazán jó, hogy az ötvenedik előadásnál is ott állt és hallgatta a függönyre vágott lyuknál a teljes személyzet. A Nemzeti Színház épületének 1964-es felrobbanásáról is személyes emlékei vannak, több százan búcsúztatták az épületet, Gobbi Hilda hazavitte a bejárati ajtót, legalábbis egy darabját, és a Magyar utcai színész otthonban helyezte el. A Nemzeti után a Vígszínházba került, ahol például Latinovits Zoltánnal, Ruttkai Évával és a pályakezdő Halász Judittal is dolgozott.

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

De Marika néni  műhelyébe csöppenve nemcsak a legendás színházi múlt elevenedett meg, hanem egy mára már lassan eltűnő mesterség világa is. A paróka elkészítése aprólékos és angyali türelmet igénylő munka, ebben a műhelyben a parókák valódi, levágott nyershajból készülnek, vagyis nincsenek benne se szintetikus, se festett szálak. Egy parókára való haj azonban nem egy embertől és nem egy vágásból származik, az túl kevés lenne, hanem a hasonló színűeket keverik a természetesebb összhatás eléréséhez. A készítés során a szálakat először kifésülik egy inkább középkori kínzóeszközre emlékeztető szúrós kefével, majd egy speciális horgas tűvel kell egyenként a tüllre (vagy van, aki bőrt használ) rögzíteni, miután levették a jövendőbeli viselőjének pontos fejméreteit. A parókákon kívül a műhelyben készülnek szakállak és bajuszok is, ezek is többször használatosak az arcra ragasztva.

 

A megrendelések és színházi munkák mellet Marika néni készített ingyen gyerekparókákat a Tűzoltó utcai II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika daganatos és leukémiás kisgyerekeinek is. Saját bevallás szerint még most is, hatvan év elteltével is imádja a szakmáját,  és ez az, ami minden nehézségen átsegíti.

Cím: 1136 Budapest, Balzac utca 12.

2. Vas- és fémesztergályos

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest
  • Utazás Pannóniából Kaliforniába

 

Pannónia utcai műhelyben a lépcsőn lesétálva egy teljesen más világban találtuk magunkat. Az első érzésünk az volt, hogy itt bizony komoly dolgok készülnek, és kiderült, hogy valóban, bár a valóság messze felülmúlta elképzeléseinket. A mester eleinte az egyszerűbb darabokat mutogatta körbe a műhelyében: gyárilag hibás zárakhoz készült új részek, garázskapu sínek, tárcsák és olajosan csillogó tengelyek, extra bicikli alkatrészek egyéni megrendelésre. Majd egy könnyed mozdulattal a falra mutatott, hogy orvosi eszközökhöz is készít alkatrészeket, a falon lógó – leginkább sütőformára hasonlító – valami (legalábbis a laikus szemünknek) például a vérátömlesztés során használt műszer központi eleme. De ebben a műhelyben készültek azok a tűk is, amelyekkel Amerikában, Kaliforniában a gerincműtéteket végzik.

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Persze hosszú út vezetett idáig, a saját gépekkel felszerelt műhelyig. Első munkahelye a kőbányai Globus Konzervgyárban volt, és élete első fémesztergályos munkája iskolák számára készült, fizikai kísérleteknél használt tekercsek voltak. A műhely forgalma még most is jelentős, szinte egymásnak adják a kilincset az emberek, nehéz ma már jó mesterembert találni, mondják, akinek megvan nemcsak a szaktudása és találékonysága, de a kellő szerszáma is. A nagyobb problémát inkább az utánpótlás kérdése jelenti. Ma már alig vannak olyan helyek, ahol ezt a szakmát ki lehetne tanulni, mesterek mellé nem mennek el dolgozni műhelyekbe. Persze van, amire megoldás a sorozatgyártás és a programozható gépek, de ennek a szakmának számos olyan eleme van, ami nem pótolható a kézi munka kiesésével. Kérdésünkre, hogy mégis melyik a legrégebbi műszer műhelyben, büszkén magára mutatott, hogy hát én! Távozáskor még egy kis szakzsargonos szlenget is megtanultunk, vagyis, hogy ki az drehás és mi az a drehálás. (Persze, hogy az esztergályos.)

Cím:  1136 Budapest, Pannónia utca 58.

3. Győrffy Mária, ötvös

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest
  • Akinek az alkotásait még az unokáink is hordani fogják

 

A mai világban, amikor egyre kevesebb olyan személyes tárgyunk van, amit nem cserélünk le két-három éven belül, mert elhasználódik, tönkremegy, kimegy a divatból, az ékszernek, ami egy életen át elkísérhet, egészen különleges jelentősége lesz.

 

Ötvösnek lenni egyszerre művészet és mesterség is. Nem elég ismerni az anyagok természetét, a fizikai és kémiai tulajdonságaikat, de művészi hajlam is kell megtervezni őket. Mária már egész fiatalon nagyon jól tudott rajzolni, így bár szülei szerették volna, ha az ő szakmájukat folytatja, és nyomdásznak tanul, ő kézzel- lábbal tiltakozott ez ellen, és inkább a  Vörösmarty Gimnázium rajz tagozatára jelentkezett, És bár fél év múlva mehetett volna a mai “Kisképző” elődjébe, olyan jó osztálya és tanárai voltak, hogy inkább maradt. De az ötvös-aranyműves szakma igazi fortélyait, saját bevallása szerint “lesni” kell, mesterek mellett dolgozva. 

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Az ékszer elkészítése mindig fejben indul el, meg kell tervezni, rajzolni, vagy ha nagyobb és drágább darab, viaszból kifaragni, utána, ha van például drágakő benne, akkor a foglalat felépítése, majd az öntés, hengerelés, kialakítás, csiszolás jön. Az ötvösműhely legjellegzetesebb darabja talán a speciális ötvösasztal, amin amellett, hogy van egy félköríves bevágás, telis-tele van műszerekkel, csipeszekkel, forrasztókkal és az ötvös ölébe terülő vastag bőrköténnyel, hogy a munka során lepergő például aranyreszelék vagy láncszemek ne vesszenek kárba. De az asztal mellett ott áll a műhely legidősebb darabja is, egy majd 80 éves henger, amelyet még egy idős szakmunkástól sikerül beszerezni. 

 

Az ékszerkészítés mellett javítást is vállal a műhelyben. Mária saját bevallása szerint ez nehezebb munka, mint egy új készítése, hiszen ilyenkor bele kell ásnia magát az eredeti készítő gondolkodásába, és rétegről rétegre megérteni az ékszert. Kérésre szinte bármilyen stílusban készít ékszereket, a játékos-modern medáloktól kezdve a modern, letisztult formájúakon át a szecessziós apróságokig. Bár nehéz szakma, de az olyan pillanatokért megéri, amikor egy immár néni jön vissza a boltba, hogy felismeri-e a viselt ékszert, hiszen 30 évvel ezelőtt az ő kezei közül került ki.

Cím: 1136 Budapest, Pannónia utca 41.

+1 Csipet bazár

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest
  • Ahol Nanushka és Shakespeare hősei találkoznak

 

A ruháink, táskáink leggyengébb “láncszemei” épp a gombok, patentok, cipzárok. Leszakad, elveszik, kiszakad, tönkremegy, és az egész használhatatlanná válik. Ki tud ilyenkor segíteni?

 

A Csipet Bazár a Vígszínház szomszédságában 1986-ban nyitott meg, és azóta családi vállalkozásként üzemel. Azok közé a Budapestről lassan eltűnő boltok-műhelyek közé tartozik, amelyeknek a híre szájról szájra terjed a városban. MOMÉ-s végzősök hozzák ide a diplomamunkáikat egy-egy ringlizésre vagy gombbehúzásra, amit máshol a városban nem tudnak megcsináltatni, világhírű magyar divattervezők, Nanushka, Náray Tamás vagy Makány Márta ruháihoz is készülnek itt kiegészítők. De a közeli Vígszínhából is ide járnak a jelmezesek, illeve a ‘96-os, atlantai olimpia magyar női formaruha gombjai is innen kerültek ki.

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

A bolt elülső részén már a dekoráció is megér egy pillantást, a bejáratnál egy még működő Singer varrógép vár, a falakon pedig az elmúlt száz év szabóságaiból és ruhagyáraiból származó vállfák lógnak. A műhely a bolt mögött található, itt történik a gombbehúzás, ringlizés, patentozás, minden, amihez a nagyobb műszerek kellenek. Kádár Ferenc tulajdonos a kérdésünkre, hogy honnan lehet ezeket beszerezni, elmesélte, hogy mióta elhunyt az a magyar gépészmérnök, aki itthon ezeket tervezte és forgalmazta, egyre bajosabb az importálásuk Németországból vagy Cseh területekről.

 

Ahogy a nemzetközi divatszakma más területein, a hagyományok itt is nagyon erősek, így például mindennek a mértékegysége, például a gomboké is,  az angol mérték szerint, inch-ben van megadva. És ahogy a divat változik, itt is változnak a megrendelések. A Hollywood aranykorából ismert női blézereken látható peremes gombok vagy a nyolcvanas és kilencvenes évek nagy színes arany-ezüst gombjai és fénylő kiegészítői bár még vannak raktáron és a mintakönyvben is szerepelnek, lassan eltűnnek a megrendelések közül, helyette bejönnek a biciklitáskákra vagy hátizsákokra kért ringlizések, szaténnal bevont esküvői gombok vagy férfi szmokinggombok.

Cím: 1136 Budapest, 1136 Visegrádi utca 16.

 

Ha valaki épp Újlipótvároson kívül keresne mesterembereket, vagy képkeretezőre, cipészre, szabónőre lenne szüksége, a Mi készül a városban oldalon kedvére keresgélhet.