Budapesten nem feltétlenül kell a Magyar Nemzeti Galériáig vagy a Ludwig Múzeumig menni, ha egy új utakat kereső, kísérletező kedvű hazai vagy nemzetközi művész legújabb alkotásait szeretnénk látni. Sőt, sokszor a kisebb, nem annyira ismert helyeken futhatunk bele a leginspirálóbb tárlatokba; ez pedig arra inspirált minket, hogy összegyűjtsünk hét olyan „alternatív” galériát, ahova érdemes elmenni a nyáron, hogy teljesebb képet kapjunk a kortárs művészetekről és annak hazai helyzetéről.
1/7
Intermarium
Az 'Intermarium' című kiállítás az egykori keleti blokk országainak sajátosságait a magukról alkotott prizmaszerű képen, valamint más európai országok felé való pozíciójukon és szerepvállalásukon keresztül vizsgálja, csakúgy mint törekvéseik, ellentmondásaik és közös érdekeik mentén. Megvizsgálja továbbá, hogyan változott a közép-kelet-európai identitás a különböző művészek generációi során. A projekt második részében – amely kifejezetten a Chimera-Project számára készült –, a különféle művészcsoportok dinamikája lett a középpont, amelyek globális jelenségeket egyedi esetek tükrében vizsgálnak. Mottóként a Rafani csoport egyik szlogenje szolgál, mely így hangzik: „uniónk az individualitás egy magasabb formája”. A kiállítás azt vizsgálja, hogy egy birodalom modellje miképpen foglalja magába a poszt-szovjet demokráciák magasabb igényeit valamint, hogy ez a jelenség miért ilyen aktuális a közép-európai kontextusban. A válogatásban láthatóak lesznek többek között Kis Varsó új munkái, valamint Julie Chovin és Stach Szumski alkotásai. A Rafani csoport korábbi munkáit is bemutatja a nagyközönségnek vetítés és beszélgetés formájában.
2/7
B-oldal
A „B-oldal” című fotókiállítás alapját jól ismert hazai és külföldi lemezek borítói adják – ezeket gondolták újra az ötletgazdák: Pritz Péter, az OpenAirRadio zenei szerkesztője, kollégái, illetve Szűcs Barbara fotós. Nem az eredeti képet próbálták reprodukálni, inkább az album címét akarták eltérő módon fotóba önteni. Ebben pedig a segítségükre voltak olyan zenészek, mint Kiss Tibi, Linczényi Márkó, KRSA, Szűcs Krisztián, Lovasi András, Wahorn András, Zságer Balázs vagy Frenk, akik örömmel álltak modellt a projekthez. De hogy ki melyik együttes tagjait pótolta, az maradjon titok: a Volt fesztivál kezdetéig az Akváriumban megtekinthető az összes kép, utána pedig megtekinthetőek lesznek többek közt a Szigeten és a Strandon is.
Meddig? Június 28, utána csak a Volt, a Sziget és a Strand fesztiválon.
3/7
Elmozdulások
Az „Elmozdulások” című kiállítás Bak Imre másfél évtizedes tevékenységét felölelő gazdag anyagból bizonyos művek-műcsoportok kiemelése révén igyekszik átfogó képet adni arról, hogy az egyes időszakokban hogyan használta a művész a szita médiumát. Míg eleinte a technikai kísérletezések voltak érdeklődése homlokterében, addig a 70-es évek második felétől a motívumok variálása – szín és kompozíció tekintetében egyaránt – lett tevékenységének fókusza. Ezek a későbbi sziták már valamivel nagyobb példányszámokban is készültek, beteljesítve a (Budapesti/Pesti) Műhely eredeti kollektív célkitűzését. Bak Imre a Zuglói Kör alapító tagja, az Iparterv-generáció meghatározó alakja. 1970-ben nyitotta meg első budapesti önálló kiállítását a Fényes Adolf Teremben (Konkoly Gyulával), a következő évben pedig elnyerte az esseni Folkwang Múzeum ösztöndíját. 1977-ben a Műcsarnokban, majd 1986-ban a Velencei Biennále magyar pavilonjában állították ki műveit. Alkotásai számos jelentős közgyűjteményben szerepelnek, többek között a londoni Tate Modern, a párizsi Fonds national d’art contemporain és a berlini Új Nemzeti Galéria gyűjteményében.
Hol? ACB Attachment (1067 Budapest, Eötvös utca 2.)
Meddig? Július 28.
4/7
És mennyire benne van korunk egész tragédiája is
Az emberi tevékenység kiváltotta és felgyorsította éghajlati változások és ezek társadalmi krízishelyzetekké szélesedése apokaliptikus időket idéz. A diagram és a vátesz az érzékelés két szélsősége: a mérhető és a mérhetetlen, a már lezajlott és a bekövetkezendő. Ezek Trapp Dominika 'És mennyire benne van korunk egész tragédiája is' című kiállításának a sarokpontjai, amelyek azonban két lehetséges művészeti pozíciót is jelentenek: a választás kényszere nélkül mutatnak a dokumentarista és a vízionárius felé.
Hol? Trapéz (1053 Budapest, Henszlmann Imre utca 3.)
Meddig? Július 29.
5/7
A szívünk egy másik ország
A tranzit.hu 'A szívünk egy másik ország' című nemzetközi csoportos kiállítása az FKSE – Stúdió Galériában a barátságban kibontakozó, meghitt játékteret mutatja be, ahol a társadalom elvárásaitól, ideálképeitől és normáitól elrugaszkodva igazán önmagunk lehetünk. A kiállítás szerepváltások és csínytevések titokzatos univerzumába enged bepillantást, amely kívül esik a mindenkori politikai kontroll, a törvények, az egyház és a kulturális mintákat továbbörökítő család normatív hatáskörén is. Egyúttal rámutat e változatos és személyreszabott emberi kötelék felszabadító erejére egy olyan kultúrában, ahol erkölcsi szabályok, intézményesített szertartások és a házasság törvényi keretei határozzák meg a szeretet és az intimitás megélésének lehetséges módjait. Mindemellett egy olyan, önmagáért való és tiszta kapcsolatforma társadalomkritikai lehetőségeit vizsgálja, amelynek résztvevői egyenrangúak, és egymást segítik az önmegvalósításban.
Hol? FKSE - Stúdió Galéria (1077 Budapest, Rottenbiller utca 35.)
Meddig? Július 30.
6/7
Pinczehelyi 70
A Viltin Galéria soron következő egyéni kiállítása a kortárs magyar képzőművészet emblematikus alkotójának, Pinczehelyi Sándor munkásságának átfogó, de nem retrospektív szándékkal összeállított anyagát mutatja be. A hetvenedik születésnapja alkalmából rendezett kiállítás a motívumrendszerének és szimbólumainak múltat és jelent összekötő tendenciáit állítja a középpontba. Párhuzamosan vannak jelen a korábbi munkáira visszatekintő, összekapcsoló (Metamorfózis-sorozat) és átértelmező (például a zászlóanyagra nyomtatott Rolls-sorozat), illetve újat kereső munkái. Az utóbbi években az autonóm és alkalmazott művészet határán mozgó vizuális-esztétikai kihívások foglalkoztatják. Illetve saját élete és környezete, a különböző formák, szimbólumok újraértelmezése és rétegződése.
7/7
A virtualitás egzisztenciális tere
Két fiatal izgalmas képzőművészeti állásfoglalást mutat be a Deák Erika Galéria a szezon utolsó tárlatán. A meglepő anyaghasználatairól (plexi, műanyag, öntapadós PVC tapéta és még sok más) és meghökkentő formavilágáról ismert Keresztes Zsófia, és az alapvetően tradicionális médiumokkal dolgozó, az absztrakt expresszionista festészet legújabb vonulatát képviselő Tivadar Andrea friss szemléletmódú művei kerülnek bemutatásra. A művészek egymás mellé kerülését az indokolta, hogy olyan a napjainkat átható problémaköröket dolgoznak fel, mint a valóságra ható virtualitás, a hálózatok egzotikuma, a felhasználói élmény vagy az információ áramlásának lehetséges útjai, féreglyukak és a gyorsuló társadalom. Nem érdemes kihagyni, a szezon egyik legizgalmasabb kiállítása.
Hol? Deák Erika Galéria (1066 Budapest, Mozsár utca 1.)
Meddig? Július 31.
