Az utóbbi években rengeteget javult a folyó vízminősége, de azért attól még messze vagyunk, hogy a budapesti Duna-parton jó dunai halat együnk. Ettől függetlenül – sok közepes hely mellett – azért akad néhány egység, ahol jó sült halat vagy halászlevet kaphatunk.

1/5

-

Amikor ezt az összeállítást készítettük, nem volt könnyű dolgunk. Míg például Szegeden vagy Baján kis túlzással egymást érik a halászcsárdák, a Balatonnál pedig a sok felejthető hely mellett azért akad tisztességes halsütő is, a budapesti Duna-parton közel sem olyan nagy az élet, mint lehetne, így normális „halas” helyet sem egyszerű találni. Sok helyen próbálkoznak több-kevesebb sikerrel hekkel, keszeggel, de van olyan „étterem” is, ahol az élelmiszerként értelmezhetetlen pangasiust árulja – rosszabb esetben fogas néven, mint nem egy turistacsapdában. Nálunk ez kizáró ok volt, így következzen most néhány olyan hely, amelyek nem feltétlenül túl ismertek, de a folyóparton vannak és jó halat kapunk.

Kezdjük rögtön a leginkább eldugott, de annál jobb halsütővel: ha lenne „titkos tipp” rovatunk, ez a hely tuti ott lenne. A budafoki Duna-parton, a bicikliúttól néhány méterre találjuk ezt a halsütőt, ami kívülről semmi többel nem csábít, mint amivel a legtöbb ilyen jellegű egység: eklektikus összkép és a kert sem éppen egy botanikai remekmű. A konyha viszont halakra specializálódott és ebben a kategóriában az egyik legjobb. Felszolgálás nincs, a rendelés felvétele után egy sorszámozott halacskát kapunk, ezzel vehetjük át a pultnál a frissen készült ételeket. A sült keszeg kellemes ízű, belül puha a hús, kívül kifejezetten ropogós, ahogy kell. A hekk nem a zsírosabb – és olcsóbb – tengeri, hanem a tömörebb húsú, óceáni fajta. A pisztráng húsa kellemes, omlós, aromás. Bármelyiket is választjuk, kovászos uborkával, kenyérrel és egy sportfröccsel nyerő. A hely specialitása még a ropogósra sütött kagylóhús és a sörkorcsolyaként is kiváló aquadella. Nem csoda, hogy messziről is járnak ide, ez a „sült hal helye”.

Mostani összeállításunkban az egyetlen halászlevekre specializálódott, ráadásul az egyetlen belvárosi hely. Öt éve nyitott, népszerűsége azóta is töretlen: a népszerű turistaútvonalak közelében fekvő étterem vendégeinek 'mindössze' fele külföldi, a másik része főként visszajáró magyar törzsvendég, ami nem a véletlen műve. A két személyesnek mondott, de négy főnek bőven elegendő haltepertő - rántott hagymakarikákkal, zöldpaprikával, citrommal és remuláddal - hibátlan. A séf Szegeden tanulta el a szakma fortélyait, így a pontyból és afrikai harcsából készülő halászlé itt nem is lehet másféle, csak a sűrű alaplevű, passzírozott szegedi verzió. A bográcsban a hal mellett kis batyukat is találunk: a gyúrt házi tésztában halbelsőség főtt. A hal, ha nem is tiszai, de Szeged mellől érkezik, ahogy a fontosabb alapanyagok többsége, így a hagyma és a fűszerpaprika is. Esténként cigányzene gondoskodik a megfelelő hangulatról.

A Vakvarjú éttermek évek óta stabil, kiegyensúlyozott minőséget nyújtó konyhájukról ismertek. A Kopaszi-gáton, kellemes környezetben található, nyitott egységük egyszerre kínálja a vízpart közelségét és a halételeket. Az étlap szűk, de azt jól készítik: a halak mellett grillételek és a kemencés kenyérlángosok jelentik a kínálat nagyobb részét. A krumplival és friss salátával is rendelhető, wasabis majonézzel kínált fish&chips (illetve fish&fresh) ropogósra sült bundáját érdemes citromlével meglocsolni, a benne található tőkehalhús omlós és ízletes. A méretes hekk szintén nem hagy kívánni valót maga után, a halhús tömör és megfelelőre sütött. A Vakvarjú Beach hétvégén elég pörgős - az egyetlen negatívum, hogy időnként kicsit hangos a háttérben szóló MTV, ha pedig asztaltársaságunk nem megfelelő szögben ül, a tekintetünk könnyen a Lambada klipjének táncosaira kalandozik. Ezt leszámítva mind az ital-, mind az ételkínálatot, köztük a halakat tekintve a legjobb választás a Kopaszi-gáton.