Nemrég írtunk arról, hogy az éhség általában rosszkor tör ránk, és a közlekedési csomópontok káoszában nem mindig tudjuk, hogy hol és mit együnk. Legutóbb a budai oldalt vizsgáltuk, most viszont átnéztünk Pestre, pontosabban a Kálvin térre és a Blahára, hiszen ezeket a helyeket szinte lehetetlen elkerülni a városi túrák során.
1/2
Kálvin tér
A jobbnál jobb éttermek között nyújtózó Ráday utca közelsége még önmagában nem elég arra, hogy megoldja az élelmezési problémáinkat a hétköznapokban; sajnos nem az a sztenderd, hogy minden nap Michelin-csillagos, vagy ahhoz hasonló helyeken töltjük az ebédidőt. Van viszont rengeteg más lehetőség a környéken, ha nem áll rendelkezésünkre végtelen mennyiségű pénz és idő. A és a már írtunk korábban, de itt még nem áll meg a tudomány.
A villamos megállóval szemben rögtön egy ázsiai étkezde, a Tao kínálgatja a kínai büfékben jól megszokott menüt, van itt viszont egy elég nyilvánvaló különbség: az igényesség. Ez nem azt jelenti, hogy más kínai étkezdék rosszak, csupán azt, hogy az itteni ételek ízén és minőségén érződik a precizítás és a lehető legjobbra törekvés, amellett, hogy az árak nem nagyon térnek el a talponállókétól: 500-1000Ft-ból már simán jól lehet itt lakni.
A környék szénhidrátban is gazdag. A Ráday utcában, a drága éttermek árnyékában bújkál a Pár perc krumpli nevű büfé, ahol természetesen a sültkrumpli a specialitás, bár vannak hamburgerek, saláták és frissensültek is. A legtöbben (főleg az egyetemisták) azért járnak ide, hogy 500-600 forint körüli áron rágcsálnivalót vehessenek, amihez 100-150Ft-ért különleges szószokat is ehetnek. Nekünk a zöldfűszeres paradicsommártás a kedvencünk.
Az Üllői út elején is van egy kifőzde, amely azokat várja szeretettel, akik képtelenek eldönteni, hogy pontosan mit ennének, és arra építenek, hogy a pult előtt állva majd megjön az ihlet. A Deli's Bistro étlapján a mindenfélével kikent szendvicsek, pizzák, saláták mellett háromfogásos ebédek is felbukkannak. Arra viszont érdemes figyelni, hogy az állítólagos 'vega' dolgokba szeretnek tonhalat tenni, ami még akkor sem oké, ha valaki szerint a halaknak nem arca, hanem csak profilja van. Aki ügyes, itt egy ezresből jól tud lakni, főleg, hogy akciók is vannak.
2/2
Blaha Lujza tér
Villamosok, 7-es buszok, emberáradat és megint villamosok. Erről szól nagyjából a Blaha Lujza tér, Budapest egyik legforgalmasabb csomópontja, ami akárcsak New York, sosem alszik. Itt még azoknak is át kell haladni, akiknek teljesen máshol van dolguk, épp ezért nem kizárt, hogy pont itt jön meg az étvágy. Meglepő módon a környék étkezdék szempontjából nem rendelkezik a legjobb tulajdonságokkal: látszólag a Meki, a gyros és az olcsó kínai büfék, valamint az éjjel-nappali Roni ABC jellemzik a legjobban a környék karakterét.
Szerencsére lehet úgy folytatni az előző mondatot, hogy “de”, mert azért akad három olyan hely, amire számíthatunk két combino között. Az egyik az éjjel-nappal nyitva tartó , ami annak ellenére, hogy gyorsétteremnek hirdeti magát, valamiért mégsem olyan gyors, viszont jó hangulatú, finom és változatos dél-európai konyhát üzemeltet. Az ételek itt kizárólag hús alapúak, és massziv adagokban jönnek kétféle méretben. A Montenegroi Gurman nem igazán sorolható az olcsó kategóriába, de 1500 forintért már teleehetjük magunkat.
Egy kicsit arrébb az Akácfa utcában van a szintén non-stop Pizza King, ami pont mindig azt a minőséget hozza, amit várunk tőle, és a végösszeget is nyugodtan belőhetjük 1000 Ft környékére üdítővel együtt. Ha esetleg társasággal érkezünk, mondjuk két buli között, akkor családi, vagy még nagyobb pizzákat is kérhetünk 3000Ft-ért, de vannak tészták, mexikói ételek, frissensültek is, tehát az egész olyan, mint maga a környék: változatos, gyors, és mindenkinek van róla véleménye.
A harmadik említésre méltó hely a Blahán a legendás lángos büfé, amit mindenki csak “Lángososként” ismer, és az aktívan bulizók egyik kedvenc éjszakai helye. Ez azzal magyarázható, hogy olcsó, friss és nagyon finom lángost kínálnak. Az eladó lehetne akár a budapesi éjszakai élet egyik reklámarca is, hiszen rengetegen ismerik, soha nem szokott kapkodni, nem idegeskedik, és ha a sor éppen rövidebb a szokásos párszáz méternél, akármennyi ideig beszélget bárkivel, bármiről.
