A név marad, csak a helyszín változik, akár generációnként is. A jelenség nem új keletű, számos olyan épület van Budapesten, és sokszor éppen a legfontosabbak, amelyek régebbi korokban máshogy néztek ki és máshol is álltak. Vannak legendás “vándorlók”, igazán hányatott sorsú épületek, amelyeknek évtizedekig nem találták a megfelelő helyszínt, de akad olyan is, amely csak ideiglenesen került máshova. Honnan írta Mikszáth a Tisztelt Házról a karikatúráit? Hova jártak a bölcsészek szemináriumokra a hetvenes években? Hol voltak a Nemzeti Színház világot jelentő deszkái, amikor Törőcsik Mari első előadása debütált?
Talán az egyik legismertebb ilyen “régen máshol állt” épület a Nemzeti Színház. A mai fiatal generáció elég furcsán néz, ha meghallja felcsendülni Lajtai Lajos szerzeményét, hogy “Hétre ma várom a Nemzetinél, ott ahol a hatos megáll…”, mert hát ma legfeljebb a 2-es meg a 24-es villamos az, ami megáll a Millenniumi Kulturális Központnál. Az első Nemzeti Színház azonban nem is a 6-os villamos vonala mentén állt, hanem a mai Astorián, a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán. A Pesti Magyar Színház a megnyitása után három évvel, 1840-től már országos Nemzeti Színházként működött tovább az itt álló épületben. Ám a 20. század elejére, 1908-ra életveszélyesnek nyilvánították az épületet, el is bontották, de az első világháború és az azt követő gazdasági válságok ellehetetlenítették egy új színház felhúzását.
A társulatnak a Blaha Lujza téri Népszínház épületét bérelték ki, akkor még csak ideiglenes jelleggel, amiből aztán több, mint fél évszázad lett. Az ominózus dalszöveg is ebből a korból való, amikor még a szomszédos EMKE kávéház is működött. A színház elbontásáról 1963-ban döntött a politikai vezetés, az épület rossz állapota miatt a statikusok szerint nem bírta volna el a metróépítéssel járó földmozgásokat.
A köztudatban azonban máig él az a kép, hogy ez inkább egy nemzeti szimbólum és a színház elleni támadás volt, főként, hogy bontás után évtizedekig nem is lelt új, állandó otthonra a társulat. Először ideiglenesen a Nagymező utcába, a mai Thália Színház épületébe költözött, majd az átépített Magyar Színház épületében játszottak, és csak 2002-ben nyitotta meg kapuit mai helyén a Nemzeti Színház.
Ma már csak a jogi karé az épület, de a 19. században egy ideig a természettudományos képzések is itt zajlottak, úgyhogy elég nagy volt a zsúfoltság. A mai Trefort kert körüli kampusz kiépülése a Kiegyezés után indult meg, elsőnek a kémiai és a természetrajzi épület költözik ide, majd a Műegyetem is itt kap új épületet. Ám a hallgatószám folyamatos növekedésével rövid idő alatt kinövik a Múzeum körúti épületet, és helyette a frissen lecsapolt Lágymányosra költöznek. Helyükre a Bölcsészkar kerül, és némi átalakítások után először 1911-ben lesz a humán tudományok fellegvára a Múzeum körút 6-8. Ám a történet még nem ért itt véget, mivel 1951-ben egy újabb költözés várt a karra, a Piarista Rend Duna parti rendházának és gimnáziumának épületébe költöztették át.
Erről a korszakról már generációknak vannak személyes emlékei is, hiszen ott működött a legendás Egyetemi Színpad is. A Múzeum körútra a Természettudományi Kar került, egészen 2002-ig, a bölcsészek csak ekkor költözhettek vissza. Azóta is él a legenda, hogy a korszak bizony nem múlt el nyomtalanul a falak közül, mert a második emeleten még mindig enyhe ammónia- és vegyszerszag terjeng a valaha volt nagy laboratóriumba beépített szemináriumi termek körül.
A mai Március 15. téren álló épületet az Erzsébet híd 1900-as építésekor bontották el, de ekkor már évek óta működött mellette az Új Városháza, a Váci utca 64-66. alatt is. Ám a folyamatos helyhiányt még ezzel a két épülettel sem tudták megoldani, így bontás után a hivatalok átköltöztek az egykori Invalidusok – háborús rokkantak –, majd Károly kaszárnya épületébe, ahol a mai napig is működik. Egyedül négy szobor menekült meg a régi városháza épületéből, amelyek a városatyák kérésére átköltözhettek az új helyre, amíg szét nem mállottak.