Történészek valószínűleg napokig vitatkozhatnának róla, hogy az 1867-es kiegyezés nélkül is bekövetkezett, esetleg még erőteljesebb lett volna-e az a hatalmas fejlődés, amely a 19. utolsó harmadában a fővárost jellemezte. Még felsorolni is nehéz, mi minden épült ekkor a városban. Ebből választottunk ki most három építményt, amelyek közül az utolsót közel sem biztos, hogy mindenki ismeri, pedig a város központi terén állt. Pályaudvarok, hidak és egy különös, ideiglenes építmény: megnéztük, hogy mi minden épült nálunk a 19. század második felében.
1/3
Nyugati pályaudvar
A magyarországi vonatközlekedés 1846-ban indult meg Pest és Vác között. A Pesti Indóház nagyjából a mai Nyugati téren állt, ezért a Nagykörút rendezése idején a tulajdonos Osztrák Államvasút Társaság (a későbbi Osztrák–Magyar Államvasút Társaság) a bontás mellett döntött. Ezt a bontási folyamatot Klösz György fotói örökítették meg az utókor számára.
Az új pályaudvar épületét az osztrák August de Serres, az Osztrák Államvasút Társaság építészeti igazgatója, a csarnok fölötti vasszerkezetet a francia Eiffel és Társa Iroda tervezte. A maga korában technikai bravúrnak számító csarnok 146 méter hosszú, a középcsarnok szélessége 42 méter, legnagyobb magassága pedig 25 méter. A pályaudvar 1877. október 28-án nyílt meg.
2/3
Szabadság híd
A forgalom folyamatos növekedése és a város fejlődése nemcsak új pályaudvarok, hanem új hidak építését is megkövetelte, így a Lánchíd és a Margit híd után harmadikként épült föl a mai Szabadság híd. Az építmény terveit egy kiváló, de kissé elfeledett szakember, Feketeházy János készítette, míg a – történelmi magyar címerrel, valamint turulmadarakkal díszített – kapuzatok építészeti megoldásai Nagy Virgil tehetségét dicsérik.
A vasszerkezeteket a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára szállította. Az elektromos és gázvilágítással is ellátott híd a millennium évében készült el: az átadón Ferenc József is személyesen vett részt, sőt, az utolsó, ezüst szöget maga verte be 1896. október 4-én. A híd sokáig viselte az uralkodó nevét. A Fővám tér és a Gellért tér között ívelő híd a maga 333,6 méteres hosszúságával a főváros legrövidebb átkelője a Duna fölött.
3/3
Koronázási domb
Ma már kevesen tudják, hogy a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtt, a mai Széchenyi István téren jó ideig állt egy mesterséges domb Ferenc József koronázására emlékezve. Az osztrák uralkodót többnapos, a város több pontját érintő, hosszú ceremónia után koronázták meg, majd lovával felugratott a Lánchíd pesti hídfőjénél lévő dombra, kardjával jelképesen a négy égtáj felé sújtott, és ezzel ígéretet tett az ország védelmére a külső ellenségekkel szemben.
A koronázási domb Magyarország vármegyéiből és szabad királyi városaiból hozatott földből épült. A domb alján lévő pázsit, a fehér korlát és a díszítésére fölhelyezett vörös bársony – a Vasárnapi Újság korabeli beszámolója szerint – a nemzeti színekre emlékeztette az eseményen részt vevőket. Az 1870-es években Feszl Frigyes építész az egész teret átépítette volna, a domb helyén pedig egy Magyarország megújulását szimbolizáló, hatalmas emlékművet tervezett elhelyezni. Úgy látszik, hogy amerre az uralkodó járt, elneveztek róla valamit: a tér – a fent bemutatott hídhoz hasonlóan – hosszú időn keresztül viselte Ferenc József nevét.
