Elindultunk a Clark Ádám tértől a Tabán felé, hogy feltérképezzük a mostanában szépen fejlődő Lánchíd utca vidékét. A korábbi szűk járdák helyén most kis teraszokat találunk, a gyakorlatilag autóútként és parkolóként használt utca az átépítés után pedig kifejezetten kellemes kis negyeddé kezd válni, ezért megnéztük a legjobb üzleteket, kiállítóhelyeket és a környék nevezetességeit.
1/1
A Clark Ádám tér szélén, a Lánchíd utca sarkán található a Bortársaság legnagyobb borboltja. A környék 2008-ban még közel sem volt olyan vonzó, mint manapság, de a cég meglátta a lehetőséget a sarki helyiségben és itt nyitotta meg ötödik üzletét. A helyet egyébként egy törzsvásárlójuk segítségével találták meg, aki régen egy másik boltjukba járt. A szép portál mögött egyszerű, letisztult tereket látunk, középen találjuk a hónap ajánlatait raklapokon és boros kartonokban elhelyezve, a polcokon többségében magyar termelők palackjai borvidékek szerint szelektálva, a trezorokban pedig komoly prémium szelekció kiváló aszúktól a legszebb burgundiai borokig.
A „hely szelleme” egyébként adott volt: korábban működött itt étterem és kocsma is, valamint a házban élt Fehér Lajos borkereskedő is. A ház története egyébként is érdekes, hiszen Stowasser János hangszerkészítő mester 1910-ben építtette föl itt a mai is látható négyszintes palotáját, amelynek íves formái állítólag a hangszerekre utalva alakították ki. (Érdekesség, hogy Friedensreich Hundertwasser osztrák építész, festő és filozófus is Stowasser néven született – nevét ebből „németesítette”, de a jelek szerint ez az átnevezés egy félreértésen alapult.)
Kis érdekesség, hogy az épülettel szemben, a gyönyörűen kialakított park helyén a második világháború előtt még házak álltak: többek között a Széchenyi-palota, a Zichy-palota és a híres Fiume Hotel is.
Innen néhány méterre, a borbolthoz illeszkedő portál mögött találjuk a Zhao Zhou teaboltját, ami egy Kr.u. 9. században élt csan mesterről kapta nevét, aki egy romos észak-kínai kolostorban szerzetesi közösséget alapított. Az itt kapható tealevelek nem ültetvényekről, hanem nagyon öreg, akár ötszáz éves teafákról származnak. A puer teák mellett választhatunk akár fehér, zöld és fekete (vörös) teát is – ezekből akár tíz főzetet is készíthetünk, így akár hárman-négyen is el lehet lenni egy kancsó mellett. Cukrot ne is keressünk, itt nem engedik ezzel elrontani az élményszámba menő teákat.
Nemcsak a környék, hanem a város egyik legizgalmasabb bisztrókonyhája a ZONA. Belépünk a POSITION Collective által tervezett kellemes belső térbe és a hátsó részen ülünk le. A felújítások végeztével megélénkült a forgalom a Lánchíd utcában, és ez itt is érezteti jótékony hatását. A napi menü (2 fogás 2800 HUF, 3 fogás 3500 HUF) részeként hideg gyümölcsleves érkezik, persze csak a kiváló házi kenyér és olívaolaj, valamint a kaviáros, hideg uborka után. A folytatásban egy kiváló padlizsánnal és tanyasi tojással kínált rántott garnéla következik, végül kesudiós császármorzsa gyümölcsökkel. Ez olyan étel, amiről azt gondoljuk, hogy nem lehet rajta variálni, mert úgy jó, ahogy van – ez alapesetben igaz, de Huszár Krisztián mégis hozzátett valamit, amitől minden tételünk megdőlt.
Az à la carte-ban kínált füstölt ördöghal és a zöldborsó is remek páros, a séf fő attrakciójának számító lecsó pedig a legjobb bizonyíték rá, hogy nincsen olyan étel, amit ne lehetne alkotóelemeire szedni. Kreatív fogások és csúcsminőségre törekvés: habár a kompromisszummentes zseni, Huszár Krisztián a nyári szünet után távozik a konyháról, a ZONA várhatóan ezután is stabil pont marad a megújuló környéken.
Teljesen más felfogású, de nagyon is szerethető étterem a Marvelosa. A hely szíve-lelke Ági néni, aki építészből lett étterem-tulajdonos és szakács. Először csak egy kávézó-galériát akart nyitni, majd addig alakult az egész, hogy egy házias ízvilágú, kicsit franciás hangulatú étterem lett belőle. A levesek közül a méretes maceszgombóccal érkező verziót próbáljuk ki, amit Villon kacsamell szeletek követnek almás-narancsos-diós salátával. A parajmártással és pirított burgonyával kínált Vaszary lazacfilé kitűnő, ropogós, vastag kérget kapott. Utóbbi után is felemeljük a szemöldökünk, de a nagymamáról elnevezett Jusztika túrógombócé a pálma: puha, meleg és omlós, a tejfölös krém pedig tökéletes.
A művészet szeretete nemcsak az ételek nevéből látszik: Ági néni festőművész lánya „igazi kolorista”, aki helyenként merész színekkel, de mégis harmonikusan díszítette fel az egyébként családi bútordarabokkal berendezett helyiséget. Aki szereti a romantikus hangulatú helyeket, ahol nem ritka a zongoraszó, sok növény van a teraszon és még a konyha is jó, annak jó választás ez a kis birodalom – akár egyedül, akár társaságban.
Korábban írtunk már a Meat Boutique-ról ami az elmúlt időszakban nagyobb átalakuláson ment át. Séfet váltottak é gasztronómiailag egy kicsit feljebb pozicionálták az éttermet. A helyhez egyébként terasz is tartozik, az emeletről pedig a Lánchídra is ráláthatunk. Kicsit tovább haladva érjük el a Várkert Bazár északi végét, ahol az úgynevezett Testőrpalota a felújítás óta kiállítótérként működik. Ebben láthattuk július elejéig a Csók István képeiből megrendezett tárlatot, melyről mi is írtunk korábban.
A környék központja a közelmúltban felújított Várkert Bazár, amelyről több alkalommal írtunk már. Ybl Miklós egyik fő műve valószínűleg magától összedőlt volna, ha nem érkezik az utolsó utáni pillanatban a segítség. Ám a beruházás jelentőségét nem pusztán az építmények felújítása adja: a kert megnyitásával sokkal könnyebben juthatunk fel a Várba, vagy akár körül is járhatjuk azt.
Emellett új funkciókat is kapott a terület: a fent említett kiállítótér mellett létrejött egy több száz fős, multifunkciós rendezvénytér, amelyhez nagyméretű, földalatti parkoló is tartozik. Az évtizedekig zárva tartó udvari rész szabadtéri rendezvényeknek ad helyet, a beszámolók szerint a Budapest Essentials-ön is nagyon ideális helyszínnek bizonyult a történelmi környezetbe ágyazott Öntőház udvar.A 'bazárral' szemben egy másik Ybl-építményt is találunk. A legutóbbi időkben kaszinónak használt egykori szivattyúház és gépészlakás szintén a kiváló építész tervei alapján épült meg neoreneszánsz stílusban. Az építmény előtti parkrészt szépen helyreállították a legutóbbi felújítás alkalmával.
Az épületegyüttes déli végénél helyezkedik el a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. A 19. század egyik legjelentősebb orvosegyénisége, 'az anyák megmentője' itt, ebben az egykori kereskedőházban született, apjának ugyanis jól menő fűszerkereskedése volt. A múzeum maga tipikus budapesti intézmény annyiban, hogy a kitűnő gyűjtemény a külföldiek számára valószínűleg ismertebb, mint a helyiek előtt. Nagy hiba, amelyet bármikor orvosolhatunk. Az európai szinten is kiemelkedő, idén egyébként éppen ötven éves múzeum szakmai hírét a későbbi miniszterelnök, Antall József igazgatósága alatt alapozták meg. Az intézményhez tartozik egyébként az Arany Sas Patikamúzeum is a várbéli Tárnok utcában.
A felső emeleti állandó kiállításon az orvostudomány fejlődését követhetjük végig az empirikus orvoslás megjelenése előtti időktől kezdve nagyjából Semmelweis Ignác (1818-1865) koráig. A kiállított tárgyak között számos érdekes, sehol máshol nem látható tárgyat találunk, valamint az emeleten megtekinthetjük az egykori Szentlélek Patika Pollack Mihály által tervezett teljes berendezését is. A lenti tér időszaki kiállításoknak ad helyet, jelenleg a külföldön is óriási elismertségnek örvendő Selye Jánosról és az általa kidolgozott stresszelméletről szóló, látványos tárlatot tekinthetjük meg.
Innen pár méter távolságra, a Döbrentei utcában találjuk a gyerekek kedvencét, a Mesemúzeumot, ahol a „Magyar tündérmese világa” című állandó kiállítás és a különböző előadások is jó kikapcsolódást jelentenek. Ha óvatosak vagyunk, nem mutatjuk meg a kicsiknek az Asztalkát: az eldugott és szerethető cukrászda süteményei komoly függőséget okozhatnak.
Nagyjából szemben, a Döbrentei utca 10-es szám alatt található a Tabáni Bolhapiac: antik holmik, különleges hangulat, széles választék.
