A sztárok bálványozása, személyes tárgyaik relikviaként való őrizgetése, kedvenc kocsmáiknak a szinte emlékhellyé való avanzsálása: ismerős jelenségek, ugye? Legyen szó akár a komolyzenei vagy undergound szcénáról, Liszt Ferencről vagy Michael Jacksonról – minden korszaknak és stílusnak megvoltak a maga elvetemült rajongói és legendái. Most pár érdekesebb budapesti kulthelyet és történetet mi is összeszedtünk.
1/5
A popkirály pillantása: Michael Jackson-emlékfa
Bár olyan kultikus, világszerte ismert zenei emlékhely Budapesten nincs, mint Jim Morrison sírja a Père-Lachaise-ben Párizsban, ahol már külön biztonsági őröknek kell néha visszafognia a kerítésen átmászó rajongókat, azért itt is jócskán találunk érdekes vagy furcsa kulthelyet.
Talán a város legfurább emlékhelye az Erzsébet tér sarkán álló Michael Jackson-emlékfa. Az énekes fotóival és színes, többségében művirágokkal, koszorúkkal díszített fa hektikus díszítése évente kétszer biztos, hogy még gazdagabbá válik, az énekes születésnapjának és halálának évfordulóján számtalan pislákoló mécses is kerül a törzs köré. De vajon miért éppen itt, meg egyáltalán hogyan jutott erre a különleges sorsra ez a fa?
Ehhez az időben egészen 1994-ig kell visszautaznunk, ekkor látogatott ugyanis első ízben Budapestre Jacko, a HIStory album promóciós klipjének forgatására, és ekkora már itt is népes rajongótáborral rendelkezett. A korabeli bulvárlapok részletesen taglalták a látogatás minden mozzanatát. Az egyik fő kérdés az volt, vajon hol is fog megszállni a sztár. Eleinte úgy tűnt, a Várban, a Hiltonban béreltek neki lakosztályt, ám végül a Kempinski elnöki lakosztályai mellett döntöttek. A szobák ablaka éppen az Erzsébet tér ezen sarkára néztek, és a megszállott rajongók a fa alatt ácsorogva várták, hogy megpillanthassák bálványukat legalább az ablakok mögött. A sztár kegyes volt, és állítólag többször ki is integetett.
Aztán a történet megismétlődött, amikor a pop királya 1996-ban újra megfordult a fővárosban, de a fa kultikus emlékhellyé való válása az énekes 2009-es halála után indult el, a rajongók akkor gyűltek itt össze először, hogy megemlékezzenek a popkirályról.
2/5
Kispál, DJ Palotai és Frank Zappa: Tilos az Á
A rendszerváltás körüli kalandos időkben, 1989 szilveszterén nyitott Mikszáth téri klub hamar kultikus hellyé vált a pesti értelmiség körében. Az egykori Bakony Étterem helyén, illetve az alatta levő boltíves pincehelyiségben lévő klub legalább olyan kultikus volt, mint ma a Beat on the Brat vagy a Telep. Aki fontos volt, vagy az akart lenni, megfordult erre. Innen indult a Kispál és Borz, a Korai öröm, de DJ Palotai is gyakori fellépő volt. Az egyik legemlékezetesebb buli azonban minden bizonnyal 1991-ben volt, amikor az utolsó orosz katona távozását ünnepelte az ország. Ekkor járt itt Frank Zappa is, aki privát koncertet is adott. Innen indult útjára a Tilos az Á Performance, vagyis a TÁP Színház is, és a Tilos Rádió is. Ám a közeli lakók folyamatos panaszkodásai miatt a bulizós korszaknak vége szakadt a kilencvenes évek közepén, és a hely csak 2000-ben nyitott meg újra, immár Zappa Café néven, tisztelegve a rockzenész előtt.
És hogy az eredeti név honnan eredt? Micimackóék Százholdas pagonyának egyik megrongálódott táblájából – Tilos az átjárás – a letört részek miatt csupán annyi maradt hogy Tilos az á.
3/5
Cseh Tamás és Bereményi az Isolabellában
Bár a budai Várhegy lábánál húzódó Vízivárosban csak röpke másfél évig lakott közös albérletben az énekes Cseh Tamás és az író Bereményi Géza, ez a korszak mindkettejük számára meghatározó volt. A 70-es évek elején és ismeretségük hajnalán éltek az Iskola utcában, de gyakran a közeli kocsmákban, presszókban, éttermekben több időt töltöttek, mint a lakásban.
Az egyik ilyen fontos közös törzshelyük az alig pár száz méterre levő Isolabella volt, a kedvező lokáció mellett a korszakban szokatlanul udvarias kiszolgálás és a csinos tulajdonosnő is a hely mellett szólhatott. Ma, ha erre járunk, örömmel látjuk, hogy ez a korszak nem múlt el nyomtalanul, a közelben született hősök, Antoine, Désiré vagy Lee von Cleef és Fáskertiné nem csak a dalokban élnek tovább, hanem a hely emlékezetében is. A falakon Cseh Tamás-albumok és relikviák találhatók, és sokszor az ő dalai is szólnak.
4/5
Muskátli asztaltársaság az Operával szemben
Ha megállunk az Operaház előtt, az Andrássy úton és áttekintünk az út túloldalára, az évek óta állványokkal keretezett és lakatlan egykori Balettintézetre, nehezen hisszük el, hogy egykor milyen pezsgő művészeti és társasági élet zajlott itt az árkádok alatt. A századfordulón még Drechsler-palotának nevezett épületben működött az azonos nevű kávéház, sörcsarnokkal, különtermekkel, játékteremmel, női szalonnal és tekepályával. A kávéházban székelt az illusztris Muskátli asztaltársaság is 1906. és 1910. között. A korszakban gyakoriak voltak a különböző céllal létrehozott asztaltársaságok: képzőművészek, írók, aranyifjak, dologtalan örökösök tömörültek így egy-egy cél érdekében.
A Muskátlit Fáy Zoltán, zeneszerző és festőművész alapította – aki az Operaház gordonkásaként is ismert volt – azzal a céllal, hogy vendégül lássa és szórakoztassa az Operaház hírneves vendégeit. A legendák szerint így került az asztalukhoz Puccini, Mascagni és Mahler is. Igaz ugyan, hogy a budapesti Operaház második igazgatójaként Mahler jóval az asztaltársaság Dreschler-es évei előtt, 1880-as évek végén érkezett a fővárosba, de hát ez a legendák bája, hogy sutba vághatja az apróbb történelmi tényeket és apróságokat.
5/5
Őrjöngő nők a koncerteken: Lisztománia
Ma már nehéz elképzelni, hogy a 19. században is bizony hatalmas sztárkultusz alakult ki Liszt Ferenc körül, ami semmiben sem különbözött akár a Beatles koncertjein extázisban sikító lányoktól vagy épp Justin Bieber fanatikus rajongói klubjától. Talán csak a szoknyák voltak hosszabbak és a zene ‘komolyabb’.
A fiatalon felfedezett és csodagyereknek tartott Liszt európai turnéjain hamar elkápráztatta a közönséget. Nemcsak virtuóz játéka, de heves színpadi jelenléte, hosszú haja és sármos külleme miatt rajongótábora csak egyre nőtt, a zeneértők mellett főként a nők körében volt hihetetlenül népszerű. A korabeli sajtó nemegyszer rosszmájúan számolt be azokról az akciókról, amikor a hölgyek egy-egy személyesebb tárgyát igyekeztek megszerezni – legyen az egy elhajított kesztyű vagy zsebkendő. Sőt akár egy leégett szivarvég is kincset érhetett, és a boldog tulajdonos halálig őrizgethette a megszerzett ereklyét otthonában. A merészebbek pedig azzal is megpróbálkoztak, hogy a zeneszerző hosszú hajából megszerezzenek egy tincset, és azt medalionba a szívük fölé akasszák. A korszakban az orvostudomány is aggódva figyelte a hisztérikus kitörésekkel vagy ájulásokkal járó Lisztomániát. A zeneszerző Budapestre már idős éveiben került vissza, hogy a Zeneakadémiát igazgassa, ekkora a kedélyek már kissé lenyugodtak.
