Budapest
Elhagyott gyártelepek, rozsdatemetők, ipari épületek új élete – az újrahasznosítás legjobb budapesti példái I.
Fotó : Major Kata / WLB
graphisoft park, óbuda,iroda

Az ipari épületek az építészeti örökségünk egyre jelentősebb hányadát teszik ki, és ezek van a legnagyobb veszélynek is kitéve, már ami a pusztulásukat illeti, hiszen újrahasznosításuk több szempontból is komoly kihívást jelent. Sorozatunkban azokat a budapesti példákat és történeteket szedjük össze, amikor egy merész huszárvágással valami teljesen új funkciót találnak ezeknek az épületeknek, komplexumoknak: irodák, lakások, múzeumok, művészeti központok, szórakozóhelyek, éttermek nyílnak régi gyárépületekben, elhagyatott ipartelepeken, lepusztult malmokban, kibelezett trafóházakban, szerelőcsarnokokban, miközben megőrizik a „hely szellemét” is.

A 20. század második felétől induló gazdasági átrendeződés, majd 1989 után széthulló szocializmus nyomán, vagy éppen a technikai fejlődés hozományaként sok, korábban jelentős ipari létesítmény ment tönkre, néptelenedett el, és vált lassan az enyészet martalékávált. Bár az ipari örökség védelméről és újrahasznosításáról szóló, 2003-ban az ICOMOS és az UNESCO támogatásával megalkotott Nyizsnyij Tagil Karta nagyon szigorú – és szinte teljesíthetetlen – elvárásokat fogalmaz meg (nemcsak az épületeket kéne megőrizni, hanem a gépeket is, mindezt úgy, hogy bármikor az eredeti funkció visszaalakítható legyen), számos megfontolandó irányelvet ad, amelyek a hazai épületeknél is többé-kevésbé teljesülnek.

Ganz ipartelepből kulturális központ: a Millenáris Park Óbudai Gázgyárból magyar Szilícium-völgy: a Graphisoft Park Liszt helyett loft: a Gizella-malom Telefonközpontból startup fellegvár: a Prezi központja Ybl szivattyúházából közösségi kreatív helyszín

Ganz ipartelepből kulturális központ: a Millenáris Park

Listánkat mi mással is kezdenénk, mint az egykori budai Ganz Villamossági Gyár revitalizációjával, amely a 2000-es évek elejének egyik legnagyobb szenzációja volt. A felújítás és funkcióváltás az ipari épületek iránymutató hasznosítására adott egyik első haza példa volt, a Széll Kálmán tér szomszédságában fekvő nagy barnamezős terület ma már az egyik legkedveltebb közpark és kulturális központ, amely számos eseménynek – mint például a Nemzetközi Könyvfesztivál, az Art Market vagy a WAMP – ad otthont.

Fotó: Medgyesi Milán / WLB

Az egykori csarnoképületek kiválóan alkalmasak az ilyen nagy alapterületet követelő rendezvényekhez. De szintén ideális helyszín arra is, hogy a hazai startup legnagyobb és innovatívabb központjaként működő Startup Campus is ide költözzön az indusztriális környezetbe.

Fotó: Medgyesi Milán / WLB

És itt talált otthonra a Nemzeti Táncszínház is, amelynek ZDA – Zoboki Építésziroda tervezte új épülete nem kis mértékben szintén egy ipari komplexum átalakításából és bővítéséből született. 

Millenáris Park
  • 1024 Budapest, Kis Rókus utca 16-20.
  • A Millenáris épületeinek eltérő a nyitva tartása.

Óbudai Gázgyárból magyar Szilícium-völgy: a Graphisoft Park

Különleges helyszín az egykori Óbudai Gázgyár területe, mert itt egyrészt egy máig élő és emlékező közösség is található – a dolgozóknak épített Gázgyári lakótelepen, valamint az ipari jellegű épületeket is változatosan hasznosították újra, de közben az ilyen jellegű átalakulás legnagyobb veszélye is időről időre felbukkan kísérteni. 

Az Óbudai Gázgyár 1913-ban nyitotta meg kapuit, és elképesztően hatékony, új és korszerű technológiákkal egészen 1984-ig működött, amikor is kihasználatlanság miatt bezárták. A magyar Szilícium-völgyként is emlegetett Graphisoft Parkot 20 éve alapították, az akkorra ugyan csodás fekvésű de elhanyagolt rozsdaövezetben. A parkban az új épületek tervezésekor meghatározó volt a szomszédos ipari műemlék építészeti öröksége is, így jött létre az az izgalmas elegy, amelyben mára már több mint 80 cég bérel irodát, és legalább ötezer ember dolgozik. 

A századfordulós Óbudai Gázgyár épületeit is felújították, ezekbe az International Business School költözött be. Ám az ipari múlt nemcsak grandiózus épületeket jelent, hanem bizony komoly kihívásokat is rejteget – a revitalizáció részeként komoly erőfeszítéseket tettek, hogy a terület szennyezett talaját kicseréljék, ez a mai napig sem sikerült teljesen: a Greenpeace 2018 októberi mintái alapján súlyos mérgekkel és rákkeltőnek minősített anyagokkal szennyezett víz szivárgott a talajból a Dunába. 

Fotó: Major Kata / WLB

Liszt helyett loft: a Gizella-malom

A loft lakások tőlünk nyugatra legalább annyira pörögnek az ingatlanpiacon, mint náluk a „Bauhaus jellegű” épületek. De ne szaladjunk ennyire előre, a 21. századból térjünk vissza kicsit a 19. századba, amikor Budapest igazi gabona és malom nagyhatalom volt.

Fotó: szerk. / WLB

A budapesti malomipar a Monarchia időszakában, főleg a századfordulón hétmillió mázsa őrölt gabonát állított elő, ezzel a mennyiséggel Európában az első, világszinten pedig Minneapolis után a második volt a magyar főváros. A Soroksári útnál, a ferencvárosi Duna-part mentén sorakoznak az olyan óriások, mint a Gizella-, az Erzsébet- és a Concordia-malom. Az első világháborútól folyamatosan visszaeső iparágnak mára már csak az emléke maradt meg és ezek a sokáig kihasználatlanul álló, vagy lassan pusztuló épületek. 

Fotó: szerk. / WLB

Bár az említett Gizella-malom szerencsés kivételként egészen az 1960-as évekig működött, végül ebből is raktár lett, és bár védettség alatt álló épületnek számított, 2000-ben elkezdték bontani, végül a külső váz meghagyásával egy új belsőt húztak fel, így alakítva ki a loft lakásokat is – ezért az épület kapott hideget, meleget is elkészültekor. 

Telefonközpontból startup fellegvár: a Prezi központja

Különleges példa a Nagymező és a Hajós utca között húzódó egykori Terézvárosi Távbeszélőközpont épülete, hiszen erre rápillantva ma már nem is asszociálnánk szigorú értelemben vett ipari épületre.

Fotó: Somay Márk

Pedig az 1900 és 1903 között, Balázs Ernő tervei alapján emelt épületben egykor komoly ipari részletek is voltak, itt kaptak helyet a működéshez szükséges akkumulátortelepek, generátorok és műhelyek is, és speciális kialakítása miatt a harmadik emeleti nagyterem újfajta használata is komoly fejtörést okozott.

Fotó: Somay Márk

Vajon mi kerülhetne a 650 négyzetméteres, háromemeletnyi belmagasságú terembe, ahol egykor több száz telefonos kisasszony ült a kézi kapcsolók mellett? A kérdés természetesen ma már csak költői, hiszen a 2009-ben felújított épületbe végül a Prezi alakította ki 2013-ban ma már legendássá vált irodáját – amikor még csak kapiskáltuk itthon, mi az az open office, vagy mit keres egy irodában a műfüves pihenő. A hatalmas terek éppen alkalmasnak bizonyultak a startup rendhagyó térhasználatához.

Ybl szivattyúházából közösségi kreatív helyszín

Az ipari épületek újrahasznosításának többszörösen rendhagyó példája a Várkert Bazár szomszédságában álló, Ybl Miklós által tervezett neoreneszánsz kis épület. Ez eredetileg egy csinos köntösbe bújtatott szivattyúházat rejtett, itt álltak a Királyi Palota vízellátását biztosító szivattyúk és a hozzájuk szükséges gőzgépek, de a technikai fejlődéssel elég korán, 1905-ben elvesztette eredeti funkcióját.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

Mivel központi helyen volt, és az ipari jelleg alig érződött, hamar magára talált, és azóta működött benne elegáns kávéház és kaszinó is. Persze a történet nem lenne teljes pár évtizedes elhanyagoltság és állagromlás nélkül, végül 2018-ban nyitott meg újra az épület, ezúttal egy luxusétterem kapott benne helyet, valamint kiállításokat és kulturális programokat is befogadó, közösségi kreatív házként működik.

Fotó: Csudai Sándor / WLB