Régebben írtunk már titkokról, városi legendákról, a Vígszínházról, most pedig újabb titkokra kerítünk sort.A régi budapesti bonmot szerint „a titok nem az, amit senki sem tud, hanem az, amiről mindenki tudja, hogy titok” - igaz, ez eredetileg a gáláns kalandokra vonatkozott. A legtöbb városi titok valaha közismert dolog volt, de amint elment a nemzedék, amelyhez kapcsolódott, visszaszorultak a lexikonokba és a helytörténeti monográfiákba. Manapság nagy reneszánsza van a titkoknak, mert nagyszerű budapesti blogok sora foglalkozik előásásukkal.
1/10
A Szovjet Kultúra Háza ottfelejtett reklámja
Ez az elegáns palota valaha az Országos Kaszinó számára épült. Aztán a Parasztpárt székháza lett. A Kádár-korban itt működött a Szovjet Kultúra és Tudomány székháza, oldalán nagy méretű vörös neonreklám rajzolta ki a Kreml híres bástyáját. Az intézményre a rendszerváltás után már nem mutatkozott igény, leszerelték a reklámot is. A bástya alakú vastartóról azonban elfeledkeztek. Valószínűleg nem tudnak róla a Magyarok Világszövetségének vezetői sem – ma övék a ház. (V. Semmelweis utca 1-3.)
2/10
Kristóffy és Németh ki- és befalazott reklámja
Ez a szépen kidolgozott falfestmély egy tűzfalat díszített a 19. század vége felé. Aztán száz évig két fal közé szorult. A felirat a rendszerváltás után évekig megint szabadon maradt – a budapestiek nagyon megszerették, rengeteg fénykép készült róla. Az ezredforduló után a Király udvar nevű nyolc emeletes monstrum fedte el. De a beruházónak lelkiismeretfurdalása lehetett, kisebb méretben elkészítették a reklámot, ott látható a recepció mellett. (VI. Király utca 30., Székely Mihály utca sarok)
3/10
A budai vastuskó mása
Valaha sok európai városban volt ilyen, Pesten például a Váci utca és Kristóf tér sarkán. Ha egy vándor céhlegény megérkezett a városba, illett belevernie egy szöget a fatuskóba, amelyet lassanként elborítottak a szögek. Az itteni vastuskó az 1960-as évek elejéig állt ezen a helyen, akkor került múzeumba, akkor váltották fel egy emlékplasztikával. (I. Iskola utca és Vám utca sarok.)
4/10
Szalámibolt
A gourmet szalámibolt létrehozói annyi gondot fordítottak a berendezésre és a feliratra, hogy biztosak voltak benne, senki nem találhat benne hibát (mint a Lánchíd oroszlánjaiban a városi legenda vargainasa.) Pedig van egy apró hiba. Vajon észreveszed-e, kedves olvasó? (V. Kamermayer tér, a megfejtés a cikk végén.)
5/10
A bal oldali közlekedés emlékművei
Budapesten egészen 1941-ig bal oldali közlekedés volt (mint ma Angliában.) Abban az évben, amikor átállt a város, természetesen ez a tömegközlekedésre is vonatkozott – egy kivétellel. A földalatti irányát akkor valamiért nem fordították meg – csak 1973-ban, amikor a jelenlegi kocsikat forgalomba állították. A lépcsőket persze nem változtatták meg, így ma mind menetiránnyal ellentétes irányban állnak, az egykori bal oldali közlekedés emlékeként.
6/10
Miért kellett újfajta kupola a Várban?
A Királyi Palota a II. világháború végén, a két hónapos ostromban nagy sérüléseket szenvedett. De nem kijavíthatatlanul nagyokat. Mégis, új kupolát terveztek az épülethez. Hogy miért? Mert a régi kupola „álkupola volt”. Csak dísz, alulról nem lehetett felnézni a dobjába. Neked melyik tetszik jobban, kedves olvasó? Egy biztos: a változtatás a hatalmas költséget nem érte meg.
7/10
Irénke, az irodalmi vécésnéni
A rendszerváltás utáni első szabad folyóirat, a ma is működő 2000 a Nyugat folyóiratot majmolta, ezért 1989 márciusától ők is a New York Kávéház karzatán tartották a szerkesztőségi fogadóórájukat. A szerkesztők 40% kedvezményt kaptak a fogyasztásra. Itt találkoztak Rózsáné Irénkével, akit nagyon érdekelt a munkájuk. Mindig kért a friss lapból, minden számot kiolvasott. Cserébe nem fogadott el pénzt, ha a szerkesztő urak felkeresték birodalmát. 2000-ben aztán bezárták a kávéházat, a szerkesztőség máshová költözött, Irénke nyugdíjba vonult.
8/10
A Callas étterem angol tervezője
A nagy múltú kávéház valaha Szecesszió, majd Windsor néven működött. Később volt benne bankfiók, luxus ruhabolt, operaházi bérletpénztár. 2006-ban nyílt meg jelenlegi formájában, Londont jól ismerő tulajdonosa állítólag a Wolseley étterem tervezőjeként kereste meg a sztár belsőépítészt, David Collinst. Aki csak azzal a feltétellel vállalta a tervezést, hogy költség-korlátot nem szabhatnak neki. Így is lett. Az építész tavaly nyáron egy rövid lefolyású rákbetegségben 57 éves korában hirtelen meghalt. Több fontos brit lap is méltatta pályáját, például itt.
9/10
Az új szoborlista
Az Opera tetején a műfajban jeleskedő zeneszerzők szobrai álltak 1884 és 1939 között. Nem a háború miatt távolították el őket, hanem mert az egyik a járdára zuhant – szerencsére senki nem sérült meg. A hatvanas évek közepén aztán vadonatúj szobrokat faragtattak, az épülettől elütő stílusban. De érdekes módon a zeneszerzők egy részét „leváltották”. Ebben csak politikai szempont lehetett. Valakik szerették volna, hogy a „baráti” (értsd szintén kommunista) országok zeneszerzői is képviselve legyenek… Az eredeti lista: Guido d’Arezzo, Orlando di Lasso, Palestrina, Pergolesi, Jacopo Peri, Weber, Lully, Gluck, Haydn, Mozart, Cherubini, Spontini, Meyerbeer, Rossini, Beethoven, Wagner. Jelenleg: Monteverdi, Alessandro Scarlatti, Gluck, Mozart, Beethoven, Rossini, Donizetti, Glinka, Wagner, Verdi, Gounod, Bizet, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Moniuszko, Smetana.
