Idén is rengeteg budapesti ház ünnepli 100. szülinapját. Az ősrégi, poros homlokzatok elképesztő történeteket rejtenek. Mi van ma az egykori fényűző pesti palotákkal? Hol utazhatunk száz éves lifttel? Hol lakott régen viceházmester? Tavaszköszöntő házmustrára indultunk.
2/11
Falk Miksa utca 4.
Időutazásunkat az impozáns belvárosi Falk Miksa utcában kezdjük. A széles utca már azért is nevezetes, mert nemrég egy szoborral bővült. A Belső-Lipótváros XIX.-XX. század fordulóján vált a város legfontosabb politikai-közigazgatási központjává, ebben az időszakban épült a Parlament és ekkor alakították ki a Kossuth, illetve a Szabadság teret is. Ennek köszönhetően sorra épültek a környéken a tehetős hivatalnokokra szabott bérházak is. A házat Lukács Béla és Rácz Manó építették 1914-ben. Már az épület homlokzatán látszódnak a korabeli fényűzés nyomai. Még mindig jó állapotban vannak a ház gyönyörű külső erkélyei, mivel az épület külső részét körülbelül 10 éve renoválták. A belső felújítás azonban még várat magára, bár a lakosok szerint nagy szükség lenne rá. Belépve azonnal márványköves lépcső fogad, de a bordó korlátok megmunkálása sem lehetett kis meló. A korabeli klasszikus körfolyosós, gangos házban körülbelül 30 lakás található. A belső udvarból nyílik a „melléklépcsőház”, azaz a cselédek feljárója. Ma vegyesen fiatalok, illetve idősek laknak az emeleti polgári lakásokban, a földszinten pedig ügyvédi iroda és egy „Igazgyöngy” nevű „exkluzív” társkereső is működik.
3/11
Nagymező utca 31.
A Bajcsy-Zsilinszky úton átvergődve jutunk el leggyorsabban a Nagymező utcához. XIX. század közepén a Terézváros Pest legforgalmasabb külvárosa volt, és itt laktak a legtöbben. Rengeteg keskeny, szűk és bűzös utcák tömkelegét képezte a környék, mely minden betegségnek és járványnak fészke volt. A Zichy és a Nagymező utca sarkán lévő házat Fodor Gyula építette 1914-ben. A harmadik emelet fölé, a padlásra egy műtermet is terveztek, valószínűleg fényképésznek szánták –az előkerült tervekben sötétkamra is szerepelt.
A padláson kapott helyet a házmesterlakás és a cselédszoba. A földszinten pedig több üzletet is kialakítottak. 1944-ben felkerült erre az épületre is a sárga csillag, ami azt jelentette, hogy rettenetes körülmények közé zsúfolták itt össze a zsidó származású embereket. A földszintjén, az utcafronton még ma is hirdeti a reklámtábla a „Fékisz Mértékszabóságot”, az üzlet azonban már 1996-ban bezárt. Az épület belseje nincs felújítva, leginkább egy átlagos bérházra emlékeztet, amelyre ráférne a tatarozás. A főlépcsőházban még mindig jól látszik az egykori, gyönyörű stukkódíszítés, ami a lépcső alatt fut végig.
4/11
Szondi utca 55.
Nagyjából 15 percnyi sétára, a Teréz körút túloldalán találjuk következő állomásunkat. A Szondi utca nevét Szondy Györgyről, a hős várkapitányról kapta, aki Drégely várát védte 1552-ben. Az 1947-ben készült névtáblája még ma is kinn áll a Szondi utca és a Teréz körút sarkán, amelyen a híres Arany-ballada, a „Szondi két apródja” sorai is olvashatók.
A 100 éves épületetet Várnay Dezső építette. Már akkor is nagy különbségek voltak a kerületek között –a homlokzata is jóval szerényebb, mint a korabeli Lipótvárosi házaké. Betérve a belső udvarba rögtön megcsap a frissen ültetett aranyvessző illata. Az udvar a parasztházak világát idézi - az összes ajtó zöld, míg a fal mindenütt fehérre van meszelve. A négyemeletes házban körülbelül 30-40 lakás foglal helyet. A belső tér aránylag jó állapotban van, leszámítva az udvar leharcolt macskakövét. Kíváncsian belestünk az udvar végén lévő lelakatolt ajtó kulcslyukán – meglepetésünkre egy gazos, múlt századi „titkos kert” tárult elénk.
5/11
Dózsa György út 102.
Sétánkat a Városliget irányába folytatjuk. Az Andrássy út környékén rengeteg, XIX. és XX. század fordulóján épült előkelő házat és palotát találunk. A Dózsa György út 102-ben lévő ház pont szemközt helyezkedik el a Szépművészeti Múzeummal. Az egyedi fahomlokzata még ma is jó állapotban van. A gyönyörűen megmunkált kovácsolt vaskerítés választja le a házat az utca nyüzsgésétől, melyhez egy udvar is tartozik. A kert hátsó részében elképesztő látvány fogad: széles, patinás lépcső, hatalmas erkélyek és szobrok a bejárat felett. Valamikor a pesti grófok és bárók szállhattak ki itt hintóikból, mikor a házban rendezett bálra igyekeztek. Valószínűleg Hamupipő is felejtette már itt cipellőjét. Az épület eleganciáját ugyancsak mutatja, hogy a korabeli szokásoktól eltérően, nem körfolyosós, hanem belső lépcsőházas rendszerben építették.
6/11
Hernád utca 40. – Marek József utca 19.
A Keleti pályaudvartól északra eső, a Damjanich, a Dózsa György és a Rottenbiller utcák által körülhatárolt városrészén terül el a ma Csikágónak nevezett városnegyed. Pár évszázaddal ezelőtt még káposztaföldek voltak itt, majd az urbánus terek terjedésével a 19. és 20. század fordulóján már bérházak épültek. A környék azonban mindig is a kevésbé vagyonos rétegeknek adott otthont. A szolid, erődszerű házat Ziegler Géza építette 1914-ben. Az épület nincsen rossz állapotban, 1970-ben újították fel utoljára.
Amikor betérünk a körfolyosós házba, puritán belső fogad, az egyik különlegessége, hogy mindenfelé egyedi virágos csempedíszítést találunk. A felső emeletre lifttel vagy az udvarközepén található lépcsőházon keresztül is feljuthatunk. A ház legidősebb lakosainak elmondása szerint, a régi időkben fizetni kellett a liftért – nappal 50 fillér, éjszaka pedig egy forint volt a tarifa. A padláson lakott egykor házmester és még viceházmester , és még a lakóközösség mosókonyhája is itt kapott helyet.
7/11
Marek József utca 31.
A Marek József utcába kanyarodva szintén egy idén százéves házat találunk. Túránk legszebb kapuját pillanthatjuk itt meg: a ház bejárata a századfordulós fémművesség igazi remeke. Az épület 1914-ben a szecesszió neves párosa, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján készült. A homlokzat kissé lerobbant, de a poros vakolatból még mindig kiragyognak az aranymozaikok. Belépve a papagájokkal díszített kapun, elképesztően impozáns folyosó fogad bennünket. A négyemeletes házban több mint 30 lakás található. A lift és a polgári lépcsőház mellett, itt sem hiányozhat a klasszikus, szűk folyósós cselédlépcsősor. A padlás itt is a segédszemélyzetnek és a mosókonyhának adott helyet a század első felében.
8/11
Szív utca 42.
Tíz perc sétára található a Reich Jakab által épített Szív utcai ház. Az épület már onnan is jól felismerhető, hogy a homlokzata brutálisan viharvert állapotban van. A ház külső részén hatalmas, robosztus erkélyek állnak. Az egész épület pedig leginkább a középkorra hajaz, a kaput például két szigorú kőlovag őrzi. Kissé bizarr, hogy a ház belül sárga, míg szemközt a Szív utca 44. belseje rózsaszínű – a közös udvart pedig egy romos, ódon téglafal választja el. A falak több helyen mállanak, a lépcső korlátja pedig lassan a rozsda martaléka lesz. Az eklektikus miliőt az udvaron burjánzó növények tetőzik be.
9/11
Gogol utca 22.
A séta utolsó szakaszában a Duna felé indulva, 10 perc gyalogút alatt az Új-Lipótvárosban találjuk magunkat. A Szent István park közelében számos polgári ház épült a XX. elején, ezek közül több is éppen az 1914-es évben. A Hegedűs Gyula utca és a Gogol utca sarkán található házat Pilis József építette. A kissé poros homlokzatonaz egykori díszes, fehér erkélyek még jó állapotban vannak. Beosonva a házba, domborművekkel díszített folyosó fogad bennünket. Az ötszintes épületben több helyen fellelhető a márvány, a belső folyosó korlátját szívminta díszíti. Az épület azonban helyenként leharcolt állapotban van, csak bizonyos részeit újították fel. Az udvaron a múlt század elején előkelőnek számító – ma már egyre ritkább – keramit csempe is visszaköszön.
10/11
Hegedűs Gyula utca 16.
Pár sarokra a Fodor Gyula által tervezte, fehér homlokzatú házhoz érkezünk. Szomszédságában éppen tavaly ünnepelte 100 éves szülinapját a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga. A ház belseje is az egykori eleganciát tükrözi: kimunkált kovácsoltvas korlátok az udvaron, egységes ajtószínek, márvány és domborművek a folyosón. Ma az emeleten számos nagyméretű polgári lakás található, a földszintet pedig irodák foglalták el.
11/11
Pannónia utca 9.
Az utolsó állomásunk a Löffler Sándor és Béla által készült százéves ház. Az egyszerű, szolid homlokzat polgári atmoszférát kölcsönöz az épületnek. A belső udvar leginkább egy várkastélyra hajaz. Egykor a ház szépe a belső erkélyről hullajthatta le 'véletlenül' kendőjét, amelyet a ház lovagias urai hajbókolva cipeltek fel neki. Ebből a körfolyosós házból sem hiányozhat a cselédlépcső, de vízcsap is van az udvaron. Érdekesség, hogy a itt cselédeknek régen külön felvonójuk volt, ez ma már persze zárva van. Az udvar egyik falán egy 1963-as tűzvédelmi felhívás található, amelyben leírják, hogy az ajtótól és az ablaktól legalább egy méterre kell tárolni a gépjárműveket. Ebből arra következtetünk, hogy ebben az időszakban a belső udvarokban parkoltak az autók.
Habár a környékbeli házakra is ráférne egy-két ráncfelvarrás, még mindig messze jobb kondiban vannak, mint Csikágó negyedünk leharcolt erődjei.
