Budát feltérképező cikksorozatunk első részében azokat a helyeket mutatjuk be, melyekben mintha megállt volna az idő. Vagy mintha visszautaztunk volna az időben. Ha szereted a retrót, ezeket a helyeket mindenképpen keresd fel!
Amikor az ember elmegy bulizni, automatikusan Pesten képzeli el az estét meg az éjszakát, amire a bulinegyed csak rátett még egy lapáttal. Persze a dolog érthető, Pesten összehasonlíthatatlanul több a kocsma és a kávézó, mint Budán, de azért ott sem kell zavarba esni, ha azt tervezzük, hogy ledobunk egy sört vagy fröccsöt a barátaink társaságában. Ezért úgy határoztunk, pár cikkel feltérképezzük Budát: adjuk meg ennek az oldalnak is, ami jár. A retrós helyekkel kezdünk, mert ha valami illik Budához, az a békebeli hangulat.
Régi játékok és flipperek, bakelitlemezek, kazetták, bútorok, tévék, csocsó és biliárd, robotok és zenegép, meg még egy csomó apró-cseprő tárgy, aminek végigböngészésére egyetlen nap sem elég, pláne, hogy még a falfestések is a retró életérzést erősítik. És hogy stílszerűek legyünk, a Moszkva térről (Széll Kálmán tér) mindössze pár percre találjuk a helyet.
2/7
Bambi Eszpresszó
Ha a budai retrókocsmák alfája a Fasor, akkor az omegája pedig a Bambi. A Bem tér sarkán található, félig fedett teraszos hely még a 60-as években nyitotta meg kapuit, és az a remek benne, hogy az évtizedre jellemző, eredeti hangulatát máig hitelesen megőrizte, elsősorban a piros műbőr székeknek meg a háttérben folyton dominózó törzsvendégeknek köszönhetően, akiket mintha konzervált volna a Bambi szelleme.
A sörkert (mert ez a hivatalos megnevezése) reggelizésre éppúgy alkalmas, mint egy könnyű délutáni poharazgatásra, vagy az üvegpohárban felszolgált feketék kíséretében megejtett világmegváltásra. A Bambi – és ebben semmi túlzás nincs – a főváros egyik legemblematikusabb helye, kötelező kellék és kultikus zarándokhely, amivel egyszer az életben ugyanúgy próbát kell tennie az embernek, mint például a Libegővel. Mindezt annak ellenére mondjuk, hogy olykor a kiszolgáló személyzet a „régi, jó” pincérkellemetlenkedést is magával hozza a régmúltból.
Az üzemeltetők a klasszikus Toldi moziból tették át ide a székhelyüket, úgyhogy az autentikusságért nem kellett régi fényképeket nézegetniük. A lomtalanítós bútorok szimpatikusan lepattant miliőt teremtenek a Bemnek, kicsit olyan érzésünk támad ide belépve, mintha egy nyolcvanas évekbeli magyar művészfilm kulisszáiba térnénk be.
Hangulatra a 80-as éveket idézi, szinte sugárzik a falakból a szép emlékű évtized, ráadásul a korszak alteros levegője hatja át az egészet, így egyáltalán nem csodálkoznánk azon, ha egy esős-szeles szerda délután besétálna ide Víg Mihály és elpengetne a gitárján pár Balaton-klasszikust.
5/7
AVAR Presszó és Sörkert
Van az árnyas-fás budai kerthelyiség kategória, aminek első számú képviselője egyértelműen az Avar. A hely csúcsidőszaka ennél fogva a tavasztól ősz végéig tartó időszak, amikor nyitva a kert is, ahol igazi klasszikusok, billegő fémasztalok és piros-fehér kockás műanyag terítők várják a vendégeket. A belső rész nem túl nagy és kissé ingerszegény, de az Avar azért télen sem rossz, már csak azért is, mert a békebeli ízekkel dolgozó, levágott aljú melegszendvicsek akkor is kaphatók, meg van csocsó és darts, meg hát nem is nagyon van másik hasonló hely a környéken.
Az Avar rendkívül nyugis, és a fáknak köszönhetően hamar el is felejtjük, hogy a kerítés túloldalán egy többsávos, forgalmas út található. Végül, de nem utolsósorban még mindig annyira olcsó, mint a szüleink fiatal korában lehetett.
Itt a múlt sötét árnyaitól már nem félni kell, pláne ha már az erejét és a hatalmát is elveszítette, hanem jól a szemeik közé nevetni, sőt, mit nevetni, sokkal inkább kacagni, méghozzá a kapitalizmus nevében.
7/7
CALGARY Antik Drinkbár
A Calgary a retró retrója. Egy söröző, ami antik régiségbolt is egyben, így előfordulhat az a szitu, hogy miközben a múlt árnyai között kortyolgatod a sörödet, eladják a feneked alól a széket. Minden kor, ami a régmúlt, valamilyen apró tárgy formájában jelen van a Calgaryban. A tulajdonos, Viki néni – az egykori modell és színésznő, aki valamikor nagyvilági életet élt, és baráti viszonyt ápolt többek között Psota Irénnel meg Szinetár Miklóssal – szívesen sztorizgat a régmúlt időkről.
A hely legendáját erősíti a tény, hogy 1993-ban nyitott, Valentin napon, így nem véletlenül lett a bohémek és művészek törzshelye. Esténként zongorás élő zene festi alá a múltba révedő sörözésünket.
