Manapság azon is meglepődünk, mikor egy kereszteződésben a meghibásodott lámpa helyett rendőr irányítja a forgalmat, pedig voltak idők, mikor a technológia helyett az emberi erőforrásokra támaszkodtak. A '60-as években Budapesten a legforgalmasabb csomópontokon megemelt bódékban figyelték a szervek a forgalmat, s e szerint kezelték a lámpákat. Ezek a talpas fülkék vagy a könnyen megjegyezhető formájú újságosbódék, illetve a ma már teljesen szürreálisnak tűnő apró belvárosi benzinkutak is olyan városképi elemek, melyeket csak archív felvételekről ismerhetünk meg/eleveníthetünk fel.
Ma a benzinkutak leginkább a külvárosi részekre csoportosulnak, illetve a nagy bekötőutaknál találunk üzemanyagtöltő állomásokat, a belvárosban csak néhány kút maradt, melyet úgy tudtak beékelni a forgalomba, hogy az ne zavarja meg a közlekedést. Ilyen például a Baross utca Szabó Ervin Könyvtár melletti szakaszán a saroktelek aljában található kút. Ezzel szemben, mikor még csekélyebb volt az autós-motoros forgalom ('30-as évektől) Budapest utcáin, jó pár magában álló üzemanyag állomást üzemeltettek. Így volt például a Damjanich utca 40-42 számnál, a Clark Ádám téren és a Gellért térnél is.
A legforgalmasabb csomópontokon a '60-as években a jelzőlámpákat emelt pulpitusú kis fülkékből segítve irányították a rend őrei. A talpas kis épület védve volt az esőtől, ráadásul magaslatról jobban átlátták a forgalmi helyzeteket. Korabeli pletykák szerint azért is kellett az út közepén álló rendőröket a bódékba 'menekíteni', mert sok baleset történt és sűrűn elsodorták őket az autók.