A budapesti szórakozóhelyek mosdói gyakran hordoznak különböző street art üzeneteket firkák, matricák vagy karcok formájában, és így a mellékhelyiségek általában eredeti funkciójuk mellett egyfajta legális emlékkönyvként, vagy üzenőfalként is értelmezhetőek. Az általában kaotikus, telematricázott ajtókra és falakra sok év történelme rakódott rá, amelyből jól látszik, hogy Budapest soha nem nyugszik. Egy különleges wc-túrára mentünk, amelynek során elég sokszor nem értették az emberek, hogy pontosan mit is csinál három fiú a nőiben.
1/6
Castro Bistro (Bezárt)
A különböző nyomok otthagyása minden szórakozóhelyen a wc-kben jelenik meg a legintenzívebben, amiből pontosan látni lehet, hogy milyen sokféle ember fordul meg a város ezen pontjain. Az igazán jó szórakozóhelyek nem tüntetik el a kommunikációnak e különleges médiumait, amelyeknek egyébként semmiféle romboló vagy kárt okozó hatása nincsen.
A Castro különböző partireklámjai, matricái és firkái nem kifejezetten nevezhetők street artnak, inkább azt lehetne mondani, hogy ez egy dadaista kollázsa a városi szubkultúráknak, amelynek rengeteg képviselője járult már hozzá valamivel a műhöz.
A falakon látható Corcked például lipcsei képgrafikusokat takar, de olyan különlegességeket is találtunk itt, mint a 'nem mi voltunk' matrica, illetve a különböző focihuligán csoportok nyomai, amelyekből manapság egyre kevesebbet lehet látni. Előfordul, hogy ezek a rivális csoportok egymás matricájára ragasztanak rá valamit, hogy ezzel fejezzék ki nemtetszésüket.
A matricázásnak mára kialakult valamiféle kultúrája is, és a dolog nem mindig csak ész nélküli ragasztgatást jelent. Sok esetben már meglévő matricákat ragasztanak át, hogy újakat hozzanak létre, vagy direkt arra apellálnak, hogy előbb-utóbb úgyis lekopnak, átalakulnak ezek a nyomok. Erre jó példa a holland művész Erosie“ Ez a matrica három éven belül megsemmisíti önmagát” című projektje.
2/6
Legális underground - Telep
Az ajtók mindig emblematikus részét képezik a mosdós üzeneteknek. A Telepen ez jól megfigyelhető, ahol szinte egy négyzetcentiméternyi hely sincs már egyiken sem. A matricák mellett itt rengeteg firka is látható, amelyek így együttesen alkotnak egy kifejezetten érdekes rétegződést, amely már szinte egy csomagolásra hasonlít. Ilyen borítás van például a wc-tartályon is.
Érdekesség, hogy látszólag eleve is arra “tervezték” a mosdót, hogy össze legyen firkálva és ragasztva - erre utal a fehér papírral letapétázott fal, amely kifejezetten street art-kompatibilis.
Az egészben az a legcsodálatosabb, hogy ilyen kompozíciókat nem lehet mesterségesen létrehozni, a műalkotások az évek során szépen lassan alakulnak ki.
Sok egyéb mellett itt láthatóak például Sonik munkái, aki egy világhírű francia művész, valamint megtekinthetők a HSF nevű csapat kézjegyei is.
A Telep különlegessége még, hogy itt található a Shopp!: Budapest tradicionális urbánus művészetekkel foglalkozó boltja, ahol bármit be lehet szerezni, ami az utcai önkifejezéssel kapcsolatos. Ez sokat elárul.
3/6
Naiv és toleráns - Fekete Kutya
A Fekete Kutya mellékhelyisége nagyrészt régi vasútállomásokra emlékeztető naiv rajzokkal van telepingálva, amelyek egyértelműen a folyamatosan zajló kocsmatúrák, és az egy helyben maradni nem tudó aktív fiatalság nyomai. Az alkoholpárlat is mélyen beleivódott ezekbe az alkotásokba, hiszen elég szembetűnő, hogy az ötletek egy idő után egyre elvetemültebbek lesznek.
Olyan munkákat találhatunk itt, mint a szlovén-svájci páros Veli és Amos firkája, a város több pontján felbukkanó, koronát firkáló Ulászló, illetve a méltán híres TM35 is itt hagyta védjegyét.
Érdekesség, hogy a Fekete Kutya logója is fel van rajzolva filccel a falra, éppen úgy, mintha egy firkász hagyta volna itt. Ennek jelentése az, hogy itt szabad a pálya, és a firkák igenis együtt élnek a mosdóval.
A Fekte Kutyában karcokkal is bőven találkoztunk, amely a legautentikusabb formája a nyomhagyásnak, hiszen ha nincs az embernél semmiféle eszköz, ez akkor is kivitelezhető, akár egy lakáskulcs segítségével.
Említést érdemel még itt a szappantartó, ami úgy néz ki, mintha tintát öntöttek volna rá. Ez sem véletlen persze: az “alkotás” egy Krink nevű művész projektjére reflektál, aki amerikai postaládákat öntöget le egy saját maga által kifejlesztett, nagyon folyékony festékkel.
4/6
Hello my name is... - Kisüzem
A Kisüzem sok képzőművész törzshelye, így természetesen az ő munkáik is megtalálhatók a falakon. Ezek általában naiv, kétes jelentésű alkotások, amelyek között olyan üzenetek vannak, mint például az, hogy 'Csaljon adót neked a Horváth András', illetve különböző fehér krétával írt feliratok, amelyek a szórakozóhelyek táblára írt árlistáira hajaznak.
Itt találtunk egy “Hello My Name is..:” matricát is, ami ikonikus street art elem. Ezt a fajta kampányt a Mountain Dew-nál lehetett látni egy időben márkajelzés nélkül, illetve Amerikában a fogyasztói társadalom egyik szimbólumává is váltak ezek a névtáblácskák, amire a street art verzió természetesen mindenféle frappáns üzenettel reagál.
Természetesen a legtöbb matricáról és firkáról lehetetlen érdemben nyilatkozni, hiszen teljesen “ad hoc” módon kerültek fel, és gyakran a fedőneveknek sincs sok értelme. Ilyen például a “RAJZ”, ami azért lehet érdekes, mert adott esetben egyáltalán nem számít, hogy mit jelent egy-egy álnév, a választás oka csupán annyi, hogy a firkásznak nagyon tetszett a szót alkotó betűk összhangja.
Helyi konklúzió: mi a búbánat az a “Vakrepülés csoport”?
5/6
A karcos neoprimitív - Szimpla
A város ikonikus, kultúrateremtő romkocsmája sincs híján az üzeneteknek, hiszen a legtöbb átutazó valószínűleg itt fordul meg. Szomorúan konstatáltuk viszont, hogy a férfi wc-t teljesen újrafestették, de megláttuk a rosszban a jót: legalább szemtanúi lehetünk egy éppen kibontakozni készülő folyamatnak. A dolog amúgy meglepően gyors, az első matricák és rajzocskák már fel is kerültek a falakra.
Itt a nagy attrakció egyébként a mosdó ajtaja, amely a nyitás óta ugyanaz maradt, és amely teljesen egyedi kincseket is rejt: ilyen például a francia Otmek nyoma, illetve a korábban a Castroban már látott lipcsei művészek dolgai. A módszerek megfigyelése szempontjából szintén nagyon jó ez a felület: van rajta hibátlan lakkfilc, zsírkréta, hibajavító, toll és ceruza is.
Ha már itt voltunk, vetettünk egy pillantást az egyik belső szobára, amely tulajdonképpen egy átláthatatlan egyvelege az egymáshoz érő falkarcoknak. Ha a különböző emberek munkáiból összefolyó alkotást közelebbről megnézzük, akkor azért fel lehet fedezni konkrétumokat is, például a francia Jace rajzát, akinek 2007-ben volt kiállítása a Karton Galériában.
Ami itt még teljes valójában megnyilvánul a naiv rajzokban, az a neoprimitivizmus, vagyis amikor nem tudsz rajzolni, de mégis csinálod.
A női wc melletti tükör is felkeltette a figyelmünket, hiszen erre savval marattak fel egy feliratot. Ez a világon mindenhol az egyik legnagyobb street art bűn, hiszen az anyag nem lemosható, tehát az ezzel jelölt felületet azonnal cserélni kell, ami pedig komoly kárt jelent.
6/6
Ahol összefújta a szél a... - Vittula
Budapest ikonikus kultúrlélekvesztőjét hagytuk a túránk végére, hiszen ez a mosdófirkák egyik katarzisa. Ez részben azért is van, mert valamilyen rejtélyes oknál fogva ide minden Budapestre érkező letéved, holott a hely, koordinátáit tekintve, nem fekszik a legnépszerűbb környéken.
A már közel 10 éves helyen semmit nem takarítanak le soha, ezért többek között megcsodálhatjuk a világhírű német One Up Tech munkáját, és 2008-2009-es dátumok is bőségesen szerepelnek a falakon.
Itt olyan kultikus nevek is előfordulnak, mint a Nalide, aki a világon mindenhol ott van, illetve a Bored, amely egy német biciklifutár hölgyet rejt, aki előszeretettel járja a világot, és hagyja ott a nyomát mindenhol.
A menetirány szerinti jobb oldalon egy érdekes krikszkrakszot is láthatunk, amely egy norvég művész metagraffiti projektjére reagál. A metagraffiti aminek egyik fajtája például az, amikor a különböző vonalak más-más zenei hangok megfelelői.
Kincsnek minősül még a DTM (Durva Trabantos Matrica), amely körülbelül 2004 óta lehet itt, illetve a medvekarmokra emlékeztető foltok a falon, amelyek - egyéb eszköz híján - egy öngyújtó lángjával készültek. Ilyenek általában a lakótelepi házak liftjeiben fedezhetők fel, de egy Stakk nevű francia művész egy teljes plafonos ornamentikus kompozíciót szentelt ennek a vonalnak.
