Biztosan előfordult már veletek, hogy sétálgatás vagy egy baráti látogatás közben egyszerre olyan környékre értetek, ami hangulatában teljesen elütött a körülötte lévő, modernebb utcáktól, mintha a régmúlt egy otthonosabb, barátságosabb, kisvárosiasabb szelete szorult volna be a rideg panelek, személytelen lakóparkok, irodaházak vagy ipari területek közé. Sorozatunkban ilyen utcácskákat, környékeket gyűjtöttünk össze.
1/5
Albertfalvai OTI-telep
A Fehérvári úti lakótelep paneljei és a Kondorosi úti lakópark árnyékában húzódik meg a bájos albertfalvai OTI-telep. A helyszínről korábban már részletesebben írtunk, azt azonban senki sem gondolná, hogy a bájos, pasztellszínű hobbitházak építtetését sikkasztás, öngyilkosság és a mutyi mindenféle formája övezte. Ez persze semmit sem von le a környék értékéből, itt sétálva inkább a nyugalomra és a barátságos hangulatra figyelünk fel. Az OTI, vagyis az Országos Társadalombiztosító Intézet megbízásából létrehozott telepről nem volt érdemes egyébként messzire menni, hiszen az építkezés nehézségei ellenére végül olyan megoldás született, ahol a piactól a közösségi helyeken és az oktatási intézményeken át a természetközelségéig minden rendelkezésre állt.
2/5
Rőf utca
Érdemes nem a Feneketlen-tónál befejezni a sétát, ha a XI. kerületben járunk, mivel igazi kis mesevilágra lelhetünk a Bocskai út legvégén. A környéken ugyan nagyobb, többemeletes társasházakat találunk, de a Rőf utca egyik oldalán – míg szemben a rendőrség szigorú tömbjéből ügyelnek a szabályok betartatására – a békebeli munkáslakások hangulatát idéző házakra lehetünk figyelmesek. A hasonlóság nem biztos, hogy véletlen, hiszen a hét házból álló épületegyüttes a lakók elmondása szerint a környékbeli textilgyár munkásai számára épült, erre utalhat az utcácska neve is. Míg a gyárból időközben Dorottya Udvar néven irodaházat alakítottak ki, addig a Rőf utca eredeti formájában maradt fenn. Az épületsor 1939 és 1942 között épült, Kellerman László tervei alapján. Az egységes külső mellett érdemes figyelmet fordítani az egyedi részletekre, például a kapu mellett látható, vár alakú épületdíszekre, amelyek mindegyik háznál különböznek, csakúgy, mint a lépcsőház egyes elemei. Az utcának egyébként nemcsak a külseje maradt fenn eredeti formában, néhány lakásban még az első bérlők leszármazottai élnek, így a lakások is igazán különleges történeteket mesélhetnek.
3/5
Cserei köz
Korábbi cikkünk kapcsán lettünk figyelmesek Zugló rejtett csodájára, a Cserei közre. A két világháború között épült zsákutca az Angliából vagy Hollandiából ismerős sorházas környékekhez hasonlít apró, színes, pár emeletes házaival. A jómódú Deutsch család két hölgy tagja megbízásából kezdődött itt egy eredetileg jóval nagyobb volumenűnek szánt építkezés, ám végül csak négy bájos ikerház jöhetett létre, amelyek közelében egy stílusában illeszkedő ötödik épületet is találunk. Az építkezés a 30-as évek elején vette kezdetét, és annak ellenére, hogy a szocializmus nyomot hagyott rajtuk, az ikerházak azóta is őrzik eredeti jellegüket. Sajnos az építtetők halála miatt az építkezés hosszabb időre félbeszakadt, a negyedik ház környezetbe illeszkedő stílusa annak köszönhető, hogy a Főváros még a háború előtt olyan szabályokat hozott, amelyek segítségével megőrizhető volt a környék egységes jellege. A háború után viszont hamarosan egy jókora szocreál tömb épült a bájos együttes elé, így az ma is a kíváncsi szemek elől elbújva őrzi egységes hangulatát.
4/5
Gázgyári lakótelep
A „budapesti Szilícium-völgynek” is nevezett Graphisoft Parktól néhány lépésnyire időutazásra indulhatunk a Gázgyári lakótelep bájos utcáin. A környék történetéről korábbi cikkünkben már részletesen írtunk, azt pedig mindenkinek ajánljuk, hogy a jó idő közeledtével akár biciklivel is tekerjen ki és sétáljon itt egy jót. A Gázgyár, amelynek korábbi területén a Graphisoft Park is felépült, már önmagában egy hóbortos középkori várúr otthonára emlékeztet, a közelében lévő telep pedig egy ehhez illeszkedő ódon kisváros hangulatát idézi fel, sárga-zöld, zsalugáteres házaival. A telep az 1910-es években épült, és két részre oszlott, a munkások számára egyszerűbb, kisebb, míg a tisztviselők számára elegánsabb otthonok épültek. Egy azonban biztos, mindkét rész lakói nagyon megbecsülték magukat, hiszen a városban ritkaságszámba ment egy ennyire tágas, jó levegőjű és kellemes munkáslakótelep, mint amilyen a gázgyári volt.
5/5
Wekerletelep
Természetesen nem maradhat ki egy ilyen felsorolásból a Wekerletelep sem. A József Attila-lakótelep szomszédságában meghúzódó, jellegzetes hangulatú terület a maga 1,7 négyzetkilométeres területével Európa legnagyobb kertvárosának számít. A panelek árnyékában megbújó, mesebeli hangulatú minivárost, amely a népies szecesszió stílusjegyeit viseli magán, dr. Wekerle Sándornak, Magyarország első polgári származású miniszterének köszönhetjük, az ő fejéből pattant ki az építkezés ötlete. Az új lakóteleppel a XIX. század végétől a fővárosba áramló népes munkásréteg számára szerettek volna jobb lakhatási körülményeket biztosítani. Az építkezés 1908-tól kezdődően több ütemben zajlott, és hivatalosan egészen 1930-ig tartott. A Wekerletelep népszerűsége azóta is töretlen, talán éppen átgondolt szerkezetének köszönhetően valahogy lassabb itt az élet, és a lakók is igazi közösséget alkotnak.
