kultúra

szerkesztés

Ez a 10 kedvenc magyar lemezünk 2019-ből

Szerzők

  • We Love Budapest

  • Wágner Gábor

2019. 12. 20. 16:57

A magyar zene köszöni szépen, jól van. A zenészek lelkesedése és kreativitása töretlen. Idén (a cikk írásának pillanatában még 2019-ben járunk) is jó pár hazai lemez jelent meg, melyek közül most elétek tárjuk azt a 10-et, amit a legjobban szerettünk. Van köztük indie, pop, rock, elektronika és punk is, vagyis minden, ami belefér. És belefér minden.

Elefánt - El

1/10

Bár budapesti zenekarként tartják számon az Elefántot, a gyökereik egészen Szombathelyig érnek, ott alakultak és onnan költöztek a több lehetőséget kínáló fővárosba. Zenéjük erejét elsősorban az adja, hogy legalább annyira melankolikus, mint amennyire energikus. Nehéz lenne őket besorolni, ráadásul az akusztikus és elektronikus hangzásokat is szívesen vegyítik egymással, de talán az alternatív rockzene lenne a legmegfelelőbb kategória az Elefánt zenéjének meghatározására. Idén már a negyedik nagylemezüket adták ki, és ez az eddigi legegységesebb munkájuk, ami valaha elhagyta a stúdiójukat. A 10 számos lemez legalább annyira megrendítő, mint amennyire felzaklató. Nem lehet mellette szó nélkül elmenni. Létező filmzenék nem létező filmekhez.

Anna and the Barbies - Indián

2/10

Mivel mással is ünnepelhetné meg egy zenekar fennállásának 15. évfordulóját, mint egy új nagylemezzel? A Pásztor Anna rockamazon vezette zenekar ráadásul idén doboscserén is túlesett, a vérfrissítés pedig rockosabb megszólalással is jár, ami már az új lemez dalain is tetten érhető. Az Indián az azonos című színházi előadás zenei anyaga, ha úgy tetszik, konceptlemez. Anna és a fiúk érezhetően erejük teljében vannak, úgyhogy ez alapján egy újabb tizenötösre biztosan kilátás van.

Ricsárdgír – Rise of the Koala

3/10

Ami biztos: az idei év toronymagasan legjobb nagylemeze az év végén érkezett meg, és a Ricsárdgír szállította. Hogy milyen zene is található a lemezen, azt nehéz röviden összefoglalni, a zenekar a saját Facebook-oldalán többféleképpen is elnevezi: hobbipop, ricsiricsaj, art-fart pop, az új album slágerszerzeményében, a Szinti Laciban pedig még azt is megéneklik, hogy „a Ricsárdgír már nem zene”. Szóval, akkor most mi van? Az, hogy kaptunk egy szemtelen és szellemes, meg rendkívül eklektikus alterpop albumot, amit ugyanolyan könnyű végighallgatni, mint táncolni vagy röhögni. Csodálatos és pontos korkép meg látlelet napjaink Magyarországáról.

Németh Róbert – A kibxxxott végtelen űr

4/10

Egy évre rá, hogy 20 év dicsőséges menetelést követően a Heaven Street Seven bedobta a törülközőt, a zenekar basszusgitárosa kiadta élete első szólólemezét. Ezt idén – Németh Robi másik zenekara, a Pegazusok nem léteznek megszűnésének évében – követte a címében csúnya szót tartalmazó második, melynek jórészt melankolikus dalait a fájdalom, a szomorúság és a veszteség ihlették. Ennek ellenére a lemez mégsem bontja le bennünk az élet kegyetlenségével szembeni ellenállásunk utolsó védbástyáit is, hanem épp ellenkezőleg, megerősíti azokat, elvégre mégiscsak a remény hal meg utoljára, mint tudjuk. Az angolos gitár poptól a lírai dalokon és zongorás-szimfonikus átvezetéseken át egészen a sötét diszkóig ível az album zenei repertoárja, ami jó pár fülbemászó pillanattal és érzelmi magaslati ponttal bír.

Erik Sumo - Mount Fuji

5/10

Tövisházi Ambrus zenekara idén végre visszatért a színpadokra és a köztudatba, de előtte még némi fazonigazításon esett át. Új énekesnőt avattak az állandóságot jelentő másik, Kiss Erzsi mellé, a korábban, többek között, Yonderboi zenekarában énekelt Kutzora Edinát. Az új album már vele készült el (de azért Harcsa Veronika sem esett ki teljesen a pikszisből). A Mount Fuji annyiban eltér az eddigi Erik Sumo-lemezektől, hogy kevésbé populáris, a dalok nagy része lassan oldódik fel az emberben, de miután megtörtént, olyan érzése lesz, mintha mindig is ott élt volna, a Fuji hegy tetején, de minimum a lábánál.

Dé:Nash – Tarsolylemez

6/10

Bár a turulrapper lemeze nem nagy, hanem csak egy 5 számos EP, ennek ellenére mégis itt a helye, mert 2019 hazai könnyűzenéje egyszerűen nem értelmezhető és nem is teljes úgy, ha kihagyjuk belőle a Tarsolylemezt. Pláne, hogy még Krúbi is közreműködik rajta, de maradjunk most csak Dé:Nashnél. Bemutatkozása egyfelől friss, mai (trapes, bass music-os) hiphop, másfelől tökéletes paródiája napjaink gyalázatos társadalmi-politikai közbeszédének és állapotának. A maga szókimondó módján a karakteres külsővel és fizimiskával megáldott Dé:Nash a mai tizen- és huszonévesek egyik első számú szószólója. Megnyugtató, hogy legalább az ő esze a helyén van, és mondjuk ezt úgy, hogy tényleg nem lehet röhögés nélkül végighallgatni a 17-18 perces Tarsolylemezt.

Mayberian Sanskülotts – Neverending Sorry

7/10

Ez a különös nevű dreampop zenekar két ember, Csordás Zita és Balogh Gallusz duójából fejlődött jelen pillanatban 5 tagot számláló zenekarrá. Idén már a negyedik nagylemezüket adták ki, ami még az előzőnél is jobb, pedig már azt is sokan a legjobbnak tartották. Álomszerű, idegen tájakra és eldugott szobák zegzugos mélyére csábító zenéjükkel nagyon könnyű kilépni a valóságból, a jelenből, a hétköznapokból, és ezzel tényleg csak egyetlen gond van: utána nagyon nehéz visszatalálni oda.

Žagar – Woods, Spirits & Sorcery

8/10

Zságer Balázs és zenekara régi nagy kedvence a hazai koncertre járó közönségnek, nem véletlenül. Élő fellépéseik egytől egyig mágikus utazások, vagy inkább elszállások, sokkal inkább azok, mint ha csak lemezről hallgatja őket az ember. Ha valaha is kritika érte a Žagart, akkor éppen emiatt, hogy a koncertek varázsát a lemezek nem adják vissza. Ez a tétel 2019-ben azonban megdőlt. A zenekar hatodik nagylemeze pazar űrutazás az elménk mélyére lüktető zenei alapok kíséretében, amikre csak és kizárólag pár centivel a föld felett lehetséges táncolni. Lebegve.

Carson Coma – Corduroy Club

9/10

A tizes lista legfiatalabb zenekara egy gimnazista bandából nőtt ki, és csupán tavaly érte el jelenlegi, talán végleges formáját. A tagok szemtelenül fiatalok, van, aki még a 20. életévét sem töltötte be. Ennek ellenére a nagyon erős 60-as évek flashben élő zenekar egy feltűnően magabiztos, és legalább ennyire szórakoztató nagylemezzel mutatkozott be idén a nagyközönség előtt. A tagok mintha valamennyien eleve hangszerrel a kezükben és zenei tudással a fejükben-lelkükben születtek volna. Múltba révedő zenéjükkel szép jövő előtt állnak.

Black Bartók – Live at Artemovszk 38

10/10

A szép emlékű indie Hangmás feloszlása után a zenekar két vezéregyénisége, az énekes Minda Endre és a gitáros Pogár László új, ezúttal elektronikával dúsított post-punk zenekart alapítottak. 2016 óta több kislemezt is megjelentettek, nagylemezt viszont 2019-ig egyet sem (pedig lett volna miből). Bemutatkozásuk koncertalbum lett – méghozzá az A38 hajós sorozatból –, nem véletlenül. A Black Bartók elementáris erejű koncertzenekar, hát bolondok is lettek volna stúdióalbummal letenni a névjegyüket a nagylemezzel rendelkező zenekarok népes táborában.

Hasonló tartalmak

Admin mode