Az év egyik legkomplexebb sorozata az Operaházról szólt: esőként magát az épületet jártuk be, majd a kulisszák mögé lestünk be, végül pedig az igazgatói irodában beszélgettünk Ókovács Szilveszter főigazgatóval. Elképesztő élmény volt immár nem egy szombat esti előadás keretein belül szemlélni az intézményt: több száz szakember összehangolt munkája hajtja a remekül működő “gépezetet”. Az Operaház kapcsán meg kell említenünk, hogy éppen idén ünnepeltük Ybl Miklós születésének 200. évfordulóját, ami előtt 12 csodálatos budapesti épület bemutató cikkünkkel tisztelegtünk.
Mindig érdekesek azok az anyagok, melyek más szemszögből mutatnak be egy városrészt, utcát, intézményt, vagy akár történelmi kort. 2014-ben nagyon szerettük a józsefvárosi Palotanegyedet bemutató anyagunkat – hatására talán többen sétáltak felszegett tekintettel, részletekre kíváncsian a VIII. kerület egyik legtöbb csodát rejtő területén. Egy letűnt, csupán regényekből ismert kor szilánkjait kerestük, mikor Budapest egykori bordélyházai és mulatói után mentünk többek közt Krúdy Gyula nyomán. Egészen más szemmel tekintünk azóta a Magyar, vagy az Ó utcára. Sőt egy következő cikkben a századfordulós pesti éjszakák ikonikus alakjait is bemutattuk.
Téves ismereteinket és sztereotípiáinkat oszlattuk el a EMIH által szervezett kóser sétán is, melynek keretein belül nem csak egy rabbi otthonában jártunk , hanem a Kazinczy utcában található mikvében is. A zsidó kultúra és vallás legfontosabb helyszíneit is feltérképeztük a budapesti zsinagógákat bemutató anyagunkban.
Szerkesztőségünkben rajongunk a szecesszióért – Bódis Krisztián fotóinak segítségével a 10 leggyönyörűbb “art nouveau” épületet jártuk be. Róth Miksa, Lechner Ödön, Ágoston Emil, Pártos Gyula, Lajta Béla, Sziklay Zsigmond – építészek, akik nélkül nem lenne ennyi részletgazdag épület a fővárosban, újítók, akik kialakították a szecesszió jellegzetes budapesti irányvonalát. Nagyon szerettük az átjáróházakról, ismert és kevésbé ismert passzázsokról készült csodaszép fotókkal illusztrált cikkünket is.
Sok időt töltünk bizonyos utcák, utak, városrészek részéletes megfigyelésével is, akár klasszikusabb szempontokat figyelembe véve, akár urbánusabb vonalon haladva. Örök szerelmünk a 2-es villamos vonala – egy fárasztó nap után kikapcsolóan hathat a Duna-parti suhanás. Egy vonaljegy áráért megkapjuk azt, amiért mások kontinenseket utaznak.
Manapság nincs reflektorfényben a Gyermekvasút, de akik valaha utaztak az erdei vasúton, vagy netán gyerekként szolgáltak/szolgálnak itt, érdekes részleteket olvashattak májusi anyagunkban erről a nosztalgikus világról.
Bejutottunk a mára már üresen álló, 140 éves lipótmezei elmegyógyintézet épületébe is, ami igazán felkavaró élmény volt.
Számos olyan interjút is olvashattatok, melyek a város emblematikus arcaival készületek: nagyon szerettük az őszinte, jó kedélyű beszélgetést Sena Dagaduval, zenéről , önmagáról és Budapestről, Szabó Simon színész/rendező sok érdekességet mesélt életéről és a várossal való viszonyáról is, ahogy Reisz Gábor, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan rendezője is számos kulisszatitkot árult el filmjéről. Apropó, filmek: rajongunk az Utóéletért is.
Könnyedebb hangvételű anyagok nem csak nyáridőben születnek, de például a Szigetes szerelmek megihlettek minket és egy videót is forgattunk az augusztusi tajtékos napok alatt. Továbbra is szeretünk a street arttal foglalkozni, kedvencünk egy, az Andrássy út utcaművészeti termékeit számba vevő anyag volt. S, ha már utca, akkor bizony a vicces nevű ivókat összegyűjteni is igen szórakoztató munka volt.