A tömegközlekedés nemcsak a bedöglő járműparktól és a dugóktól kimeríthetetlen frusztrációforrás. Ahol sokan vannak, ott mindig emelkedik a stressz szintje, egymásnak feszülnek az érdekek, és általában minden félnek igaza van kicsit. Ha viszont inkább közösségben, és nem egyénben gondolkodunk, talán sikerül elkerülni a bosszúságokat, és együtt élni (utazni) a tömeggel. Lássuk, mi kell hozzá: összeállításunkban a legalapvetőbb íratlan szabályoktól haladunk az apró figyelmetlenségekig, és több unalomig ismert, ennek ellenére be nem tartott frázis lesz, amiket nem árt elismételni.

1/15

Az örök klasszikus: álljunk jobbra a mozgólépcsőn!

Ezt például nem lehet elégszer elmondani, a legcélszerűbb lenne figyelemfelkeltő jelzéseket elhelyezni városszerte. Más európai metropoliszban a sietők elengedése alap: sok múlhat a lefele vagy felfele sprinteléssel megspórolt tizenöt másodpercen, van, hogy épp sikerül elcsípni a metrót, vagy a kapcsolódó járatot. Nem muszáj csúnyán nézni, meg megjegyzéseket tenni, hogy 'hova a nagy sietség?'. És hiába tekintgetünk felfelé a bal oldalon maradva, készenlétben, az úttorlasz miatt a sietők el se indulnak.

2/15

Ne üljünk a külső ülésekre!

Az óvatoskodók, előrelátók előszeretettel foglalnak helyet páros ülések szélén, mondván, úgyis leszállnak mindjárt. Ez a mindjárt persze elérkezhet akár tíz megálló után is, és hiába óriási a tülekedés a buszon, ilyenkor senkinek nincs kedve bepréselni magát az ablak mellé. Valójában ugyanakkora macerát jelent, ha átmásznak rajtunk a befelé igyekvők, mintha később mi vergődnénk át a másikon a leszálláshoz; annyi a különbség, hogy ezzel a rossz szokással egy egész busznyi ember életét megnehezítjük.

3/15

Ajtónál tömörülés – nem éri meg

Ha rövid ideig is utazol, magaddal és másokkal is kiszúrsz, ha nem csorogsz beljebb: se fel-, se leszállni nem tudnak tőled mások normálisan. Legalábbis át kell verekedniük magukat rajtad. Ha pár lépéssel odébb sétálsz, akár csak egy-két megálló erejéig, még akkor is lesz időd leszállni – így legalább egymás sarkának taposása és oldalba könyöklése nélkül cserélődhet az utazóközönség. De ha semmiképp sem akarsz beljebb menni, akkor legalább engedd leszállni a többieket, és pár másodpercre lépj le a peronra.

4/15

Ha valaki jól csinálja, ne szúrj ki vele

Ez az előző témához kapcsolódik: ha valaki előzékenyen lepattan a járműről, hogy leengedje a leszállókat, és te a megállóban várakozol, hagyj neki helyet, és engedd előre felszállásnál, ha már egyszer tett egy gesztust másoknak.

5/15

A jól ismert táskaügyek

Még a BKV is jelzi külön, hogy a nagy hátizsákot vegyük le a helyspórolás érdekében. Tömött járaton plusz egy főt is jelenthet a pakk kézbe vétele. Valamint ha mérete lehetővé teszi, akkor ha ülsz, vedd az öledbe a csomagod, ha látod, hogy a többiek körülötted állnak – attól, hogy nem kérnek meg rá, még lehet, leülnének.

6/15

A három, de inkább kétfős ülések

A 3-as metró szerelvényeinek sarkában találhatóak azok a rövidebb ülések, amelyeken két ember kényelmesen elfér. Közöttük éppenséggel egy harmadik is leülhet - ha éppenséggel nem több hatévesnél, vagy annyira vékony, hogy átsüt rajta a nap. Tényleg megéri közéjük préselni magad, aztán másokhoz nyomódva utazni?

7/15

Szétvetett lábak 

Az talán alap, hogy nem foglalunk el kényelmi szempontok miatt több ülést. Viszont társadalmilag jóváhagyott, vagánynak és macsónak gondolt póz 90 fokos szöget bezáró lábakkal levetődni az ülésre, mindezzel két helyet is elfoglalva, vagy erőteljesen a szomszéd testéhez dörgölőzve. Elhisszük, hogy a férfi anatómia nem feltétlenül teszi lehetővé a térdek teljes összepréselését, de minimális erőfeszítéssel fájdalommentesen sikerülhet egyenesbe hozni a combokat, és akkor a külvilágnak szánt erős szexuális üzenetet is megspóroljuk. A jelenségnek neve is van, a man-spreading” vagy „man-sitting” sokat kritizált urbánus jelenség, a Saving room for cats és a Your Balls Are Not That Big blogok behatóbban, fotókkal is foglalkoznak vele. Ez pedig egy kísérlet, milyen az, ha egy nő csinálja ugyanezt:

Szintén a térfoglalás egyik sajátos módja, ha két-három fős társaság egyszerre nyolc ülést foglal el, és több méteres távolságból kommunikál hangosan, szemmel tartva és uralva a terepet, mint a ragadozók. Értjük, hogy szükségük van az intim szférára, de a többi utasnak ez meglehetősen frusztráló.

8/15

A tömegközlekedőknek is van füle

Gyanítható, hogy sem a kedvenc slágereidre, sem a magánügyeidre, sem a gyomorttükrözésed részleteire nem kíváncsiak a többiek. Ezért javasolt inkább fülhallgatóval zenét hallgatni, a bizalmas telefonálgatást, illetve az egészségügyi problémák és egyéb intim részletek élőszóbeli megtárgyalását pedig későbbre, leszállás utánra hagyni.

9/15

Na de ha leszállás után…

…. nem tudod hirtelen, hol vagy és merre indulj, vagy még elküldenél egy stickert a messengeren, állj félre, és úgy nézelődj/telefonozz, mert a mögötted haladók orra buknak benned. Ugyanez igaz a bérlet és a jegyvásárláshoz szükséges apró előkotorászásával: ha időben előkészíted, nem tartod fel a sort. Emelt szint: ha jegyet vásárolsz, inkább állj a felszálló sor végére.

10/15

Amit mindenki szeret  megúszni

A hely átadása: ezt talán magyarázni sem kell. Idősek, terhesek, derékig gipszeltek, karonülővel nyűglődők: megilleti őket az ülőhely. Gálvölgyi János itt kitűnően prezentálja, miről is van szó:

11/15

Hajcihő

Tény, hogy a hosszú haj lendületes hátradobása szexi, de benyelni egy vadidegen sörényét már kevésbé. Érdemes csekkolni előtte, arcul csapunk-e valakit vele.

Minimális időjárási viszontagság is elég, hogy elszabaduljon a városban a pokol. A felelőtlen esernyősök már az utcán is veszélyeztethetik mások teljes épségét, és jellemző, hogy eső, hó idején idején az egész busz tocsog. Ezt jobb, ha nem fokozzuk az esernyő másokra rázásával, illetve csöpögtetésével – tegyük inkább le a földre, a lábakhoz.

13/15

A besüvítő szél 

Ha már az időjárásnál tartunk: mindenkinek más a hidegtűrési küszöbe. Mielőtt kinyitod az ablakot a buszon, kérdezd meg a körülötted lévőket, nem zavarja-e őket a friss (esetleg – 5 fokos) levegő.

14/15

Közegészségügyek és testnedvek

Az már alap, hogy valaki tüsszentéskor, köhögéskor a szája elé teszi a kezét, de ha utána rögtön megfogja a kapaszkodót, nem feltétlenül vagyunk sokkal előrébb. Betegségünk nem tartozik másokra, ahogy bőrdarabkáink, hajszálaink, és (bár ennek külön bekezdést nem szenteltünk) a szánkból kipotyogó ételdarabok sem.

15/15

Az írott szó hatalma

Ma már ritka a szabadon, ráérősen nézelődő utas, valamit mindig nyomkodunk/olvasunk békávézás közben. Ha mi mégis unatkozunk, akkor sem ildomos kukkolni a másik olvasmányát, könyvét, újságját, vagy az idővonalát, viber-üzeneteit, mert ez roppant zavaró. Bámulni amúgy se illik, tőlünk pár száz kilométerre nem is szokás, legyen szó pink hajról, dekoltázsról vagy azonos nemű szerelmespárokról. Persze a másik véglet is igaz: nem célszerű vadul pettingelni vagy nudizni tömegközlekedési járműveken.

A sort a végtelenségig lehetne folytatni egyéni tűrésküszöbtől függően. Mi ezzel az összeállítással nem akarunk előírni semmilyen magatartást a budapestieknek, csupán elgondolkodtatni szeretnénk őket, hogy minimális erőfeszítéssel mennyivel élhetőbbé és szerethetőbbé tudnánk tenni a várost, amin közel kétmillióan osztozunk jóban-rosszban, gyalog, autózva, vagy épp a BKV-járművein.