Az új évezred független zenéjét figyelemmel kísérőknek biztosan ismerősen cseng a
Xiu Xiu
neve:
Jamie Stewart
lényegében egyszemélyesnek tekinthető projektje ugyanis a millenium körüli indulása óta folyamatosan jelen van az experimentális pop színterén; számos kellően őrült, művészi túlkapásokban sem szűkölködő lemezzel bombázva a kísérleti muzsika imádóit.




A kilengéseket,
zajt
és mély
érzelmi
töltetet fogyasztható formákkal keresztező zenész életműve nyúlik olyan hosszúra, hogy nagyon nehéz legyen azt röviden összefoglalni: a vokális elődeiként
Nick Cave-et, Robert Smith-t és Morrissey-t
emlegető Stewart már kilenc stúdió
albumot jelentetett meg, amelyek között csupán a sajátosan izgága hangulat, a nyughatatlan, műfajokon átívelő galoppozás és a sokszor nehezen emészthető kompozíciók jelentik a legfőbb kapcsolódási pontot. Ezen belül az összkép a
protoelektronika
, az érzelemdús gitárjáték és a szenvedéssel teli énektémák alkalmazásával éri el ezerszínű, gazdag mivoltát, ami kétségtelenül a Xiu Xiu sajátja. Ezért is lesz tele a diszkográfia sok-sok felfedezésre váró elemmel, és ezért is annyira nehéz megunni Stewart személyiségét még ennyi esztendő után is.




A Deerhooffal, Merzbow-val, és a Swans-szal is együttműködő zenész élőben is nyugtalanítóan pozitív
élményt
nyújt, dalai megelevenedve ugyanis még erősebben teperik le az embert, mint hanghordozón. Nem egyszer került ez már bizonyításra a hazai színpadokon, azonban a későn kelőknek sem kell csüggedniük: november 5-én ugyanis a Xiu Xiu ismét célpontba veszi a fővárost, hogy az év elején megjelent friss korongját is bemutassa nekünk pár kattogó dobalap és néhány siránkozó vokál társaságában.