Az „irányadó férfiasság” fogalma – amelyet
George Mosse
vezetett be a
The Image of Man. The Creation of Modern Masculinity (1996)
című nagyhatású munkájában – a
maszkulinitás
sztereotipikus értelmezését és követendő normáját jelenti, eszményhez minden férfinek alkalmazkodnia kellene. Kialakulásának alapja a férfitest anatómiai felépítése volt, amely nagy jelentőséggel bírt a modern korban, hatékonysága pedig abban rejlett, hogy láthatóvá tett egy elvont eszményt, ti. hogy megjelenítse a társadalom hagyományos értékrendjét, a rend és a haladás társadalmi igényét, illetve az önkontroll és a fegyelmezettség erényét.




A
férfiasság
eszmény konkrét erkölcsi parancsokat, a megjelenésre, a viselkedésre és a magatartásra vonatkozó irányadó elvárásokat jelenített meg. Ezt a pozitív férfiképet mindig valamivel szemben határozták meg: a negatív férfiképpel és a nőkkel állították szembe. Az irányadó férfiasság viselkedéskódexe szűkre szabottan írja elő, hogy mi számít igazán maszkulinnak és mi nem. Ezzel a meghatározással nemcsak a nőkre vonatkoztatnak elvárt szerepmodelleket, hanem a „gyengének”, ergo antiférfiasnak ítélt halmazt is megtöltik. Létezik tehát egy „közös szótár”, mely a domináns férfiképet meghatározó fogalmak ellentétét, azok negatív pólusát tartalmazza, és ezek mind a gyengébbnek tartott béta-férfiakhoz, mind pedig a nőkhöz rendelődnek.




A
kArton Galériában
megrendezett kiállítással egy folyamatot szeretnének elindítani a képzeletbeli szótár feltöltésére, ez a
kiállítás
ennek az első állomása.