"Miközben tudjuk, hogy természet már nem létezik – hiszen bolygónk minden pontjára globális hatást gyakorol az emberi tevékenység, és hivatalosan is bejelentették az
antropocén
kor beköszöntét – a Földet mindennapi tapasztalatunkban mégis laposnak érzékeljük, továbbá megkülönböztetjük a természeti és a mesterséges környezetet. A
természet
szépségeit állítjuk szembe az épített táj valamilyenségével: természetfotóinkról igyekszünk még kattintás előtt kiretusálni a többi turistát, a kőbányákat, sípályákat és traktorokat. Ugyanakkor vígan gyönyörködünk a ködbe borult
városi
panorámában, nem is gyanítva, hogy amit látunk, az maga a megtestesült fenséges szmog. A képeslapok esztétikája szerint keretezzük természeti élményeinket, e szerepünkhöz köt a turistatérkép Szép kilátás! felirata, melyre már városi tájban is figyelmeztetnek okostelefonjaink applikációi."
"Életterünk a második természet, melyből szelektíven emlékezünk a tetszetős látványosságokra, az agglomerációt átmeneti zsilipként észlelve, melynek sekélyes funkciója, hogy a vidéket elválassza a várostól. E területek megnevezésére gazdasági-városfejlesztési terminusokban vagyunk képesek: ipari zóna, barna mezős beruházás, agglomerációs közlekedés stb."




"A kiállított képek ezekre a területekre fókuszáltak, nem egy kitervelt koncepció elemeiként, inkább asszemblázsként alakultak. Festészeti technológiákkal kísérleteztem, a geometrikus-konkrét képi ábrázolást a tájesztétikai pittoreszkkel, pointillizmussal és lazúr-technikákkal kevertem."




Süveges Rita