A
tükör
évezredek óta kérdésekre adott válaszok szimbóluma. Csak azt láthatjuk meg a tükörben, amit magunkban is birtoklunk. Egyfelől a tükröződés valami derivatív valóságoshoz képest, a tükröződés efemer képe az igazinak.




Ezért is üldözték a tükörkép tükörképét, a művészetet mint a véglegetes nem-igazat. Másfelől sokszor a
tükörkép
az, ami igazabb formáját mutatja meg valaminek, mint a direkt kép, akár az optikai illúzió, ahol az elmosódott kép csak a görbe tükörben áll össze számunkra is egésszé. a tükör láthatóvá tesz: az előbbi elképzelés szerint a hamisat illúzió révén igazként láttatja, míg az utóbbi elképzelés szerint a végtelent, amelyet véges értelmünk képtelen közvetlenül felfogni a tükörképében vagyunk csak képesek szemlélni. 




Azonban létezik egy harmadik felfogás is, amely nem hisz sem az illúziókban, sem pedig a felfoghatatlan igazságokban. E szerint a felfogás szerint nem az a kérdés, hogy mi az igaz -- hiszen minden az --, hanem hogy miért azt az igazságot látjuk, amely a világban éppen megmutatkozik számunkra. Ennek a felfogásnak is a központi metaforája a tükör.