Beckett ritkán játszott drámájával érkezik a szombathelyi Weöres Sándor Színház a Szkénébe: A játszma végét – Zsótér Sándor rendezésében – októberben két alkalommal is láthatja a közönség.
A játszma vége az ötvenes-hatvanas években született, méghozzá franciául – az író ugyanis úgy vélte, hogy a francia nyelv használata mélyebb, alaposabb gondolkodásra ösztönzi, amely révén kifejezésmódja is sallangmentesebbé válik. A drámát 1957. április 1-jén mutatták be Londonban – a szerző maga fordította le angolra –, és még ugyanebben a hónapban a párizsi premierre is sor került, ráadásul azonos szereposztásban.
A dráma dialógusai olyan erőteljes víziókat idéznek, amelyek nemcsak hogy a múlt századi irodalom csúcsteljesítményei, de borzongatóan rímelnek mindennapjaink tűrhetetlen megalkuvásaira is. Éppen ezért a „semmi ágán” egyensúlyozó antihősöket látva előbb-utóbb kénytelen vagyunk feltenni magunknak a legelemibb kérdést: van-e élet a halál előtt?
A Weöres Sándor Színház előadása idén májusban debütált, Nagy-Bakonyi Boglárka, Major Erik – akit a Szkéné közönsége a Woyzeckből is ismerhet – Szerémi Zoltán és Németh Judit szereplésével. A rendező, Zsótér Sándor jól összeszokott csapattal érkezett a színházhoz, ám a szerepkörök határai ezúttal elhalványodtak: Beckett drámájának fordításán ezúttal Ungár Júlia dramaturg és a látványvilágért felelő Ambrus Mária egyaránt dolgozott. Az előadás további különlegessége, hogy a környezettudatosság jegyében készült díszlet markánsan eltávolodik a korábbi darabértelmezésektől, ugyanis a szereplők ezúttal nem egy világvégi, szürke bunkerben találják magukat.
A Budapesten búcsúzó előadás október 12-én két alkalommal, 18 és 21 órától látható a Szkéné Színházban.
