Petőfi versei, annak Vörös István-féle átiratai és a Baltazár Színház színészeinek önvallomásai adják a Róna – avagy Petőfi magány tánczot jár, tánc- és versszínházi előadás alapját, dramaturgiáját.
Voltak régen is színészek, akik vándoroltak, nehéz sorsukat cipelve, kiszolgáltatottan. Ma is vannak színészek, s köztük fogyatékkal élők, akik hasonlóan cipelnek valamit. Az előadás alkotói arra tesznek kísérletet, hogy megfejtsék, mi a párhuzam a mostani művészlét és a régi
„petőfiség”
között: a kortárs színészek élethelyzetén, örömein és nehézségein keresztül hozzák közelebb a színészmesterség mibenlétét, önmagukat és Petőfit, különböző korok hangulatát megidézve.
