"A
clown
valaha egy jól berendezett, megállapodott, békés társadalom karikatúrája volt. De ma minden ideiglenes, rendetlen, groteszk. Ki tud még a clownokon nevetni? Hippik, miniszterek, az utca embere, mindenki clownt játszik ma. Hát mit kezdjünk ma már a kis piros orrú emberkével a porond közepén?"
Mintha csak Fellini hetvenes években feltett kérdésére akarna megfelelni az első magyar újcirkusz-társulat, a Recirquel második, a
Müpa
Fesztivál Színháza számára készített előadása,
A Meztelen Bohóc.
Valljuk be bátran: mindannyiunkban él egy vagy inkább számos kép a bohócokról, amelybe a buta csetlő-botló figurától a dörzsölt tréfamesterig sok, nagyon különböző karakter belefér.
Vági Bence
rendező-koreográfus és állandó alkotótársai, no meg a legkiválóbb fiatal artistákból álló csapata elmélyülten kutatta, milyen utat járt be a középkori udvari bolond, míg a cirkuszporondok népszerű karakterévé vált.
Az alkotókat elsősorban az érdekelte, hogy mi van a bohóc örökké mosolygós, festett maszkja mögött. Az előadásban átvitt értelemben és szó szerint is lehull az álarc, hiszen az artisták olyan lelki tájakra, kivételes belső utazásra invitálják a nézőt, amelynek során eltűnnek a valódi lényeget fedő és óvó rétegek. A látványos és nagyszabású, élő zenével kísért, táncosokkal kibővített produkcióban útitársaink és kalauzaink a
Recirquel
ifjú artistái, akik többhónapos kemény felkészülés után lélegzetállító, Magyarországon még sosem látott új trükkökkel kápráztatják el régi és legújabb rajongóikat.
