Állapotok közti átmeneteket általában temporális élményként kezelünk, előfordul, hogy csupán utólagos felismerésként tudatosul bennünk egy-egy komolyabb változás. A folytonosságban feltűnő szakadékok azonban egyre észrevehetőbbé válnak, a köztes állapotok időben elnyúlnak, olyannyira, hogy Fukuyama gondolatmenetét használva, egyfajta végállapotként tekinthetünk rájuk. Húsbavágó tapasztalatként éljük át a globális válságok sorozatát, mint a klímakrízis vagy a pandémia, a technika és a digitális platformok robbanásszerű fejlődése szünet nélküli alkalmazkodást vár el tőlünk. Úgy tűnhet, benne ragadtunk köztes állapotok sorozatában, melyben egyén szintjén tehetetlennek érezzük magunkat. A bizonytalan jövő frusztrációt szül, azonban az ebből fakadó ideges visszanyúlás a múlt eszközei felé már nem hoznak megnyugvást. Ami eddig csupán a komfortzónából való kimozdulás, a változás néha nehéz, de elengedhetetlen szituációja volt, mára már alapállapot.
Az Alterum részeként megvalósuló kiállítás a négy visegrádi ország egy-egy művészeti alkotásán keresztül, eltérő aspektusból közelíti meg az átmeneti helyzetben való létezést.
