Mikor? A második világháború idején. Hol? Laktanyában, bálteremben, távoli orosz rónán. Kik? Főtisztek, tisztek, honvédek és hozzátartozóik, munkaszolgálatosok. Hogyan?
Pucciniba
oltott slágerekkel, magyar nótákkal és katonaindulókkal.
„Művészi igényű kompozíció, önálló zenés színpadi mű a
Gyévuska
. Bővelkedik zenei viccekben, ritmikai meglepetésekben, prozódiai tréfákban. Az énekes színészek (jó: éneklő színészek) előkelő komolysággal képviselik a darabot. Nem igyekeznek tréfásak lenni. (…) Pintér Béla együttese nem humorizál. Nekik humoruk van. Ez azt jelenti, hogy a világot másként szemlélik, mint az átlag többsége. Nem keresik a viccet: a szent dolgokban is
megtalálják a nevetséges ellentmondást. Fontos hangsúlyozni ezt. Kényes kegyeleti tájakon kalandoznak. Világháború. Orosz front. Elszakított területek. Kassa, Kolozsvár. Horthy Miklós, Karády Katalin. Munkaszolgálat. Zsidóüldözés.” (MGP)
