Minden gondolat, személyiség és cselekvés az életben újra és újra komplex íveket húz, melyben az igazság és a hazugság egyszerre van jelen, és ez a fényképezőgépen keresztül kapcsolódik a külvilághoz. Amikor egy egész élet áramlik az exponáló gombot megnyomó ujjból a keresőbe, a valóság fény által megérintett körvonala egyszerű látványból látványossággá válik. Ezért is személyes fotók Araki fotói.
Araki azt mondja: „Aki kifejezi magát, az a (fényképezőgép előtt álló) alany (legyen az ember, egy utca vagy az égbolt), én összesen annyit teszek, hogy igyekszem ezt a kifejezést elkapni és a lehető legmegkapóbb módon lefényképezni.” A fotó nem más, mint a hatás és ellenhatás lecsapódása az alany és Araki között. Azt is mondja: „A fénykép csak akkor készül el igazán, amikor valaki ránéz és olyan kapcsolat alakul ki, melyben a művet saját történetéhez tudja fűzni.”
