Dokumentumszínház
spanyol nyelven, magyar és angol felirattal.




“Hétéves koromban sokszor felpróbáltam a mamám ruháit és azokban sétáltam fel s alá a házban, mint egy kis királynő. Húsz évvel később megtaláltam azt a farmert, amelyet a mamám a 70-es években viselt. Pont jó volt rám: el is indultam benne múltbeli sétámra. A sugárúton találkoztam a fiatal szüleimmel, együtt motoroztunk Buenos Airesben. Elöl ült az apám, mögötte az anyám, leghátul én, szorosan öleltem anyám derekát és olyan erősen megcsapott a szél, mintha le akarná radírozni az arcomat.”






Lola Arias argentin rendező
a tavaly a Trafóba meghívott előadása, Az év, amikor születtem, a chilei
Pinochet
diktatúra éveit boncolgatja, az a produkció, a
mit idén láthat a közönség a 70-es évek Argentínáját idézi meg a rendező saját emlékfoszlányaira (is) támaszkodva.




Az előadás résztvevői, mind a 6 szereplő – a 70-es, és korai 80-as években születtek – szüleik történeteit rekonstruálják eredeti dokumentumok, fényképek, levelek, magnókazetták, régi ruhák, családi történetek és emléktöredékek segítségével. Kik voltak a szüleim, amikor megszülettem? Milyen volt Argentína, mielőtt megtanultam beszélni? Hányféle verziója létezik egy történetnek, ami a születésem előtt esett meg vagy akkor, amikor olyan kicsi voltam, hogy még nem emlékszem belőle semmire?




A szereplők a rekonstrukciós kísérlet során azért merítkeznek meg a múltban, hogy megpróbáljanak felkészülni a kiszámíthatatlan jövőre. Felveszik a szüleik ruháit és megpróbálják az akkori életüket ábrázolni.




Carla rekonstruálja apja, a
Népi Forradalmi Hadsereg
(ERP) őrmestere, halálának egymásnak ellentmondó verzióit. Blas felveszi apja reverendáját, hogy a papi szeminárium életét illusztrálja. Mariano ismét meghallgatja azokat a magnókazettákat, melyeket az apja, a
Peronista Fiatalok Mozgalmának
(Juventud Peronista) tagja ráhagyott. Pablo újra átéli banktisztviselő apja életének azokat a napjait, amikor a katonai kormányzat bekebelezte a bankot. Liza pedig alaposan megvizsgálja azokat a körülményeket, amelyek szüleit száműzetésbe kényszerítették.




Az előadás a valóság és a fició határán egyensúlyozik, miközben 2 generáció kapcsolatát, találkozását, egymásra hatását mutatja be, a kollektív és a privát történelem elemeinek keresztezésével.