Az emberi és állati testben egyaránt előforduló anyag a szaru, több ezer éve része kultúránknak, eszközhasználatunknak. A test esetlenségének, sebezhetőségének ellenére fejlesztett ki az evolúció szilárd halmazállapotú, tárgyszerű, természetes támasztékokat, amik akár mint az egészségügyi protézisek könnyítik meg mindennapjainkat. Az evolúció folyamatosan alkalmazkodik ugyanakkor változó igényeinkhez, ha kell elvesz, ha kell hozzánk ad. Az ember maga is részt vesz a teremtés folyamatában. Miután szükségtelenné válik táplálék után a földet, fák kérgét kaparnunk, a természet adta meghosszabbított eszközünktől egyszerűen megszabadulunk, amputáljuk. Ellenkező esetben a ragadozó állatok karmát elirigyelve, acél penge toldalékkal vadásznak az asszaszinok, vagy mások éppen mesterséges akváriumot építenek ujjvégeikre. Hangsúlyos a szóhasználat, ugyanis a kontaktlencsét behelyezzük, de a körmöt építjük a magyar nyelvben.
A szaru különböző megjelenési formái egyébként is történelmileg terheltek. Legtöbbször elvadult formáikról a bestialitás jut eszünkbe, minthogy a sátán a közgondolkodásban szarvakkal és patákkal él leginkább. Ugyanakkor Mózest ellenkező előjellel szintén szarvakkal ábrázolják, így valahogy ez az ambivalens kettősség, valós és valótlan egymás mellett jellemző a kiállított anyagra is. A köröm minden esetben valós matériaként jelenik meg, még ha a körülötte ábrázolt világ illúzió vagy csupán a képzelet szüleménye.
- Megnyitó: 2017.01.08. 19:00
- Megnyitó performance: Trapp Dominika
