Filmesek fotói? Miért lehet bemutatásra érdemes egy filmes fotója? A mozgókép voltaképpen állóképek sorozata, így a film(kép) esztétikája hasonlít a fotó esztétikájához. Csakhogy éppen a sejtelmes „hasonlít” rejti magában az eltérést, miszerint a film nem fotó, hiszen lényege a mozgás, aminek következményeként az állókép formai adottságai folyamatosan megváltozhatnak. A filmesnek tehát nagyon is más látásmóddal, művészi szemlélettel kell rendelkeznie, mint a fotósnak. A filmesek fotóinak sajátossága ebben a „hasonlítban” ragadható meg; fotó és film határterületén, fotográfiaként, mégis a filmművészet vonzásában.
Fényképező filmesekként elsősorban azok jutnak eszünkbe, akik épp az elmúlt években távoztak közülünk: Gaál István, Kósa Ferenc, Sára Sándor, Zsigmond Vilmos. Ez az összeállítás természetesen az ő, ma már klasszikusnak tekinthető munkáikból is válogat. De bemutatják elődjeiket is: azoknak a filmeseknek a fotóit, akik a némafilm vagy a korai hangosfilm korszakában gyakran fényképészként kezdték pályájukat, s abból váltottak át az új médiumra. A kortársak tekintetében pedig az egész szakmát megszólították, azaz nemcsak operatőröket és rendezőket, hanem a filmezés bármely területén működőket is, hogy küldjék el művészi szándékkal készült fényképeiket. Így ezen a kiállításon a legkülönfélébb korszakban, filmtípusban, műfajban és stílusban dolgozó filmesek fotói kerülnek egymás mellé; megannyi önálló alkotói világ, képi gondolat.
Kurátor: Gelencsér Gábor
