Villogó
elektrosokk-tánc, lüktető techno, sokkoló fény és hanghatások
– nem egy szentimentális darab, inkább mintha az agyamat reszelnék.
Stockholmban és Berlinben dolgozó koreográfus és táncos, Utrecht-ben született, Svédországban nőtt fel, az Amsterdam School of Arts-ban diplomázott. Északi ember. Együtt dolgozott számos híres koreográfussal úgy, mint Mette Ingvartsen-nel, Xavier Le Roy-val, Keren Levi-vel, vagy az októberben szintén a Trafó színpadán bemutatkozó Ivana Muller-rel. A munkáját egyrészt a kérlelhetetlen fizikai megközelítés jellemzi, másrészt olyan mozgáskutatásokkal operál, amik a koreográfia
és egyéb művészeti formák keresztútjánál helyezkednek el. Mélyen elkötelezett más alkotókkal történő kollaborációkban. Első önálló koreográfiáját (The Way Things Go, 2009) a svéd Cullberg ballet felvette a repertoárjába. 2012-ben Brigit Cullberg díjjal jutalmazta a Svéd Művészeti Ösztöndíj Bizottság (Swedish Arts Grants Committee). Jelenleg a stockholmi Tánc és Cirkusz Egyetem tanára és művészeti vezetője.
A test és tárgyak kapcsolata visszatérő téma a munkájában, a Trafóban bemutatkozó darabjában például elektromos vezetékek vonszolják majd a testet. A
GRIND
(2011), amit Minna Tiikkainen, fény- és Davis Kiers hangtervezővel csináltak együtt – egy elsöprő fizikai élmény és valós kihívás az érzékeknek, ahol a test, a fény és a hang közötti határok elmosódnak. Kísérlet a különböző nézői reakciók megfigyelésére. Habár, mint hagyományosan, szemben ül a néző a színpaddal mégis a darab sokszor inkább egy installáció érzetét kelti, mivel a hang és a fény teljesen átveszi az irányítást a térben. A szinesztézia inspirálta az előadást, vagyis az a mentális rövidzárlat, amikor az egyik érzékszervre ható benyomás egy másik érzetet is aktivál (például, amikor a számokhoz akaratlanul színeket társítunk). Az érzékeinket kirázza a hideg, átrázza a basszus, és mire kijön a néző, garantáltan olyan érzése lesz, mintha egy nagyon messzi helyről térne haza.
