"Az előző két éveben többet foglalkoztam digitális felületekkel, mozgóképpel, számítógépes grafikai anyagokkal, amelyeket nagyon hasznosnak tartottam, de újra motivációt éreztem a
táblakép
festészethez.




A rajzprogramok RGB színrendszerben dolgoznak, míg a nyomdai eszközök CMYK színrendszerben. Ez a váltás a világítóképesség csökkenését eredményezi. Mikor a pigmenteket vizsgáljuk, a három legfontosabb szempont, a világítóképesség, a keverhetőség, és a fedőképesség. A
világítóképesség
az élénkség szóval helyettesíthető. A kiállítás fő vezérvonala a szín, annak kiemelése, illetve semlegesítése kontrasztpárokkal. A színtanban a kontrasztpárokkal a legbehatóbban
J. Itten
foglakozott, és ő nevezte meg a 7 különböző színkontrasztot, amelyek erőteljesen megváltoztatták a színekkel való kapcsolatomat. Mikor festettem a képeket, kutatónak éreztem magam, így különböző segédeszközöket használtam a színmezők kiemeléséhez, mint a photoshop, vagy a piros-cián, magenta-zöld 3D szemüvegek.




Körülbelül 10 éve foglalkozom geometrikus, organikus, és hibrid absztrakcióval. Egy nagyon lágyan festett, de egzakt formarendszerrel dolgozom, ami lehet
pszeudo
-téri élmény keverve síkidom struktúrákkal, klasszikus színmezőfestészet, illetve ritmusos ismétlődés ezek variációival. A lágyságot a festés oldottságára értem. A geometrikus absztrakt számomra a lehetőségek végtelen tárháza, mégis sok emberben ambivalens érzelmeket kelt már az is, ha a szókapcsolatot valaki kiejti, mert téves gondolataik vannak róla. Számtalan kifejezésmód létezik, és alkotóként változik, hogy ki mit akar megmutatni, és hogy mi az a folyamat, ami lejátszódik, míg a mű kiállításra kerül.




Mikor a diplomadolgozatom írtam, volt egy ilyen mondatom benne, hogy a célom a
geometrikus
művészet megújítása, ami most viccesnek tűnik, de valahogy akkor helyénvalónak találtam, és még mindig motoszkál bennem. De maga a képkészítés mindig is jobban érdekelt, hogy beszéljek a képeimről. Ez a folyamat katartikus élmény számomra.


A képeimet a legelső festett felülettől indulva egy nyitott asszociációs sémával építem. Minden színt külön viszem felületre, amelyek egyből formává válnak. Szemlélem a folyamatot, ahogy egyes színek hatnak egymásra, és ahogy egyre több kerül rá a vászonra hogyan tobzódnak, vagy oltják ki egymást. Ezt a dinamikát szeretem fokozni, addig amíg a képszövet nem áll össze, és be nem fejeztem a munkát."


Szőke Gáspár