Csákány István
az egyik legfontosabb 40 év alatti magyar képzőművészéve vált azután, hogy 2012-ben egy monumentális installációjával szerepelt túlzás nélkül a világ legfontosabb képzőművészeti kiállításának számító kasseli dOCUMENTA (13)-on.




A művész nemz
etközi karrierjét meghatározó szereplése óta először lép önálló kiállítás keretében új művekkel a magyar közönség elé. A Trafó nézői számára persze nem ismeretlenek a művei, hiszen számos fontos alkotása Trafós csoportos kiállítások apropóján jött létre, így az „A holnap dolgozója” c. betonszobor is, ami alapján a documentára is meghívást kapott. 




Az egykori Derkovits ösztöndíjas és Aviva-Díj jelölt Csákány ösztönös és elemi erővel bíró installációs praxisával arra törekedett, hogy a szobrászat műfaját újítsa meg és értelmezze át. Ennek sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy számos fontos kiállítás résztvevője volt a Ludwig Múzeumban, és a Műcsarnokban, műalkotásai pedig olyan múzeumok gyűjteményének részét képzik, mint a maastrichti Bonnefantenmuseum, vagy a MUDAM Luxembourg. Kiállításával Csákány életművének legújabb fejezetébe lép, és igyekszik túllépni eddigi gyakorlatának fizikai és elméleti határait.