Demény Miklós életműve teljesen egységes, folyamatos és azonos tőről fakadó. Már a legkorábbi, az 1960-as évek első felében született művek is arról tanúskodnak, hogy Demény művészete a kezdetektől pontosan meghatározott irányban, a kubizmus és a geometrikus konstruktivizmus eredményeit forrásnak tekintő úton haladt. Demény 1969-ben egy zenei fogalommal a „komponálás”-sal, azaz a művészi szerkesztéssel határozta meg az alkotói folyamat kiindulópontját.

1965 körül a klasszikus modern művészek között Demény Miklósra Fernand Léger volt nagy hatással. Demény keveretlen, tiszta tubus színekkel festette csendéleteit, városképeit, enteriőrjeit.

Az 1970-es években alkotott gyönyörű csendéleteinek többségét pedig az egyik legkiválóbb neoavantgárd-iparterves művész, Nádler István úgynevezett avar- és szirommotívumos képei inspirálták.

A művész 1964-es első nyilvános szereplését erős kritika fogadta, mivel az általa választott konstruktív-kubisztikus formaképzés nem illeszkedett a művészektől központilag elvárt irányvonalhoz. A szakmai mellőzés időszaka csak a rendszerváltással zárult le, 1990-ben műveit a koppenhágai UNIBank kiállítótermeiben mutatta be.

Címkék