A Senkinek lenni című kiállítás azokat az identitás és karrier építő gyakorlatokat kérdőjelezi meg, amelyek rosszul felfogott mintákon keresztül a hétköznapi életet felőrlő és a kreativitásunkat is blokkoló tevékenységekhez vezetnek. Sodródni az árral, elképzelni és bevonzani érzéseket, meditáció, vagy csak illúziók és újabb vágyak generálása? Ha elfogadom, hogy senki sem vagyok nem kell félnem megmutatni, hogy a valóság szorongással és félelmekkel teli, a sebezhetővé válás esszenciális.
Miért jó senkinek lenni? Mi van az önfontoskodáson túl és mely dolgok nem képzik a társadalmi rendszerek részét? Hogyan tűnhet el egy identitás manapság?
