Hiszem, ha látom – tartja a közmondás. Az emberi lét alapvető igénye a bizonyosságra való törekvés, másképpen fogalmazva a világ megismerése, feltérképezése. Feltételezésinket kísérletek követik, melyeket évszázadokon át írott formában rögzíttetünk és ábrákkal egészítettünk ki. A technológia fejlődésével, a rajzolt ábrák szerepét egyre inkább átvettette a fotográfia, olyannyira, hogy ma már (fény)kép és szöveg már-már elválaszthatatlanok egymástól. De valóbban a biztos tudás támasza-e a fotó? Elég-e látás és olvasás készsége, hogy higgyünk, vagy hinnünk kell-e előbb, hogy valóságként, hiteles tényként értékeljük, amit látunk?
Geibl Kata Sisyphus (2018) sorozata ezen kettősségre mutat rá, a tudomány – tudás – és fotográfia kapcsolatát vizsgálva. Laboratóriumi termeket, tudományosnak ható fényképeket látunk, mintha a CERN-ben sétálnánk. Hol van határ fikció és valóság között? Valóbban egy kutatóintézetben járunk és felfedezések dokumentációját látjuk, vagy csupán fotóstúdióban kreált díszletekről van szó?
Krystyna Bilak Unseen (2017) című sorozata az emberi látás és érzékelés ok-okozati relációját vizsgálja. Hogyan változik a megtapasztalás élményé, ha az emberi érzékelés spektrumán kívül járunk? A sötétben megszűnnek az alapvető körülmények ahhoz, hogy megismerjük a világot. Mégis, a kamera lencséjén keresztül láthatóvá válik a lét ezen különös állapota. Bilak fényképein keresztül a láthatatlan válik láthatóvá.
Balogh Viktória Tudások (2017) sorozata a tudás vizuális nyomait rögzíti. A letörölt iskolai táblák felületein a krétanyomok palimpszeszt-szerűen maradnak vissza és rétegződnek egymásra, a tudás (és felejtés) vizuális szimbólumaiként hagyva nyomot. Színsor (2018) című installációja a gondolatmenetet folytatva a nyomtatott írásosságnak állít bálványt, de sokkal inkább kapunk ferde tükröt, hiszen a Világirodalom Remekei könyvsorozatból felépített torony elemei csak borítójuk gyanánt könyvek. Belső tartalmukat nem láthatjuk, így a vizualitás esztétikája kerül előtérbe. A könyveket tartalmuk megismerése nélkül, csupán borítójuk alapján azonosítjuk be.
