Újabb jubileumához érkezett Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Thuróczy Szabolcs 2010-ben bemutatott, színészi improvizációkból szőtt pszeudo-darwinista komédiája, A fajok eredete: az összeszokott alkotógárda április 22-én 200. alkalommal igyekszik megfejteni a tyúk vagy a tojás örök problematikáját a Szkéné Színházban.
A
fajok eredete nem
kevesebbre vállalkozik, minthogy szivacsok és szatyrok rengetegében felrajzolja
az ember evolúcióját – ám ez a kísérlet sajátságos módon éppen egyfajta
szellemi visszafejlődés körvonalait mutatja. Galambos Péter szakkomentátorként
magyarázza az egyes etűdöket, és hát aligha csodálkozhatunk, hogy a
szellemességben egymásra licitáló improvizációk mindegyike végül ugyanazt a –
józan ésszel meg nem válaszolható – kérdést teszi fel: vajon miért az ember áll
az evolúciós piramis csúcsán?
Az előadás három hajléktalan férfi ébredés utáni rituáléit állítja párhuzamba az egyedfejlődés legfontosabb sarokpontjaival. Az erősen ironikus jelenetsorok ugyanakkor nem csupán a társadalmi kivetettséget és az ezzel összefüggő megállíthatatlan hanyatlást, de az egyre piacosodó művészet fenyegetését is markánsan tematizálják.
