Amikor a szardíniás konzerv visszanéz, amikor ránk mosolyog egy kődarab, amikor egy néma szobor megszólal, az az a pillanat, amikor a tárgy nyugtalanítóvá kezd válni számunkra és ezáltal át is alakul valami mássá. A tárgy ekkor fedi fel számunkra azokat a rejtett mélységeit, amelyek már nem tárgyiasíthatóak. Ami a tárgyon túl van, és amit már nem tudunk megnevezni, az pedig 'dologgá' válik. Van valami frusztráló és zavaró ezekben a 'dolgokban', mágikus aurájuk és eleven karakterük miatt egyszerre vonzóak és viszolygást keltőek. Ezek a tárgyak egyúttal másfajta viszonyt is követelnek maguknak, olyat, ami ledobja magáról a megszokott kategóriákat, aminek a része lehet a vágy, a vonzalom, vagy az empátia is, amely különös értéket, természetfeletti erőt, vagy tőlünk független, rejtett, belső szándékot kapcsol hozzájuk. A kiállításon szereplő művek ehhez kapcsolódóan egy másfajta tekintet lehetőségét keresik és kérdéseket vetnek fel annak kapcsán, hogy milyen átjárhatóság lehetséges a virtuális, az organikus és a mesterséges anyagok között; hogy miként hat ránk a felhalmozás lehetőségének illúziója; és hogy milyen befolyással vannak a tárgyak hétköznapi (online és offline) életünkben betöltött megváltozott szerepei vagy a fogyasztói társadalom által diktált vágyaink arra, ahogy a tárgyakra tekintünk.