Címlap

Rovatok

Toplista

Bréking

Programok

Videók
EN
Change language to English

Élmény és kultúra - Cikkek

A moncsicsitól a fröccsöntött katonákig – szédítő időutazás meghatározó játékaink között

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

2017. április 21., péntek — Jász Annamária

Amellett, hogy több mint 100 éves babák, fontos játékmárkák és kelet-európai utánzataik között merenghettünk el a gyerekkor megítélésének változásain, egymást érték a déjà vu-ink a gyerekszobából ismerős játékok láttán. Részt vettünk a Budapest Art Week keretében szervezett tárlatvezetésen az Óbudai Múzeumban, ahol tavaly nyáron nyílt meg a Játék a városban című állandó kiállítás.

Játék a városban

Ingyenes
2016. június 22., szerda 10:00:00
2017. december 31., vasárnap 0:00:00

@ Óbudai Múzeum
1033, Budapest Fő tér 1.

1973-ban, Budapest létrejöttének 100 éves évfordulója alkalmából hozták létre Óbuda helytörténeti gyűjteményét, és az akkori igazgatónőnek szíve vágya volt, hogy játékokat kezdjenek gyűjteni. Így a múzeum megalakulása óta érkeztek játékok a gyűjteménybe, 2010 után, a megújuláskor a kiállítást is újraépítették. Bár az országban több helyen is fellelhető babamúzeum és ilyesfajta gyűjtemény, Budapestnek ez az egyetlen állandó játékkiállítása jelenleg. 

A közel 50 év alatt gyűjtött tárgyak a '90-es évekig navigálnak el minket. A tárlatvezetést Révész Antónia művészettörténész tartotta, aki bevallotta: mikor átvizsgálták a régi gyűjteményt, rájöttek, hogy nagy történeti fejlődési ívek helyett inkább tárgycsoportok szerint érdemes bemutatni az emblematikus játékokat. A kiállításnak persze így is számos pedagógiai, pszichológiai és gazdasági vonatkozása van, beavat a gyártás alakulásába is. 

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Manapság, mikor a gyerekek tablet fölött görnyedve videojátékoznak, és az Ikea gyerekrajzokból készít plüssállatokat, különös visszatekinteni azokba a korszakokba, amikor jellemzően a felnőttek kicsinyített valóságát képezték le a játékok. Kitűnő példák erre a közlekedési eszközök, amiket történelemtől függetlenül bálványoznak a gyerekek, és ezek közül kihagyhatatlan a Matchbox: angol feltalálóját az inspirálta, hogy gyereke az iskolába nem vihetett nagyobb tárgyat egy gyufásdoboznál. Élethűnek szánt kelet-európai másolatai „metal box”, „hobbi cars” néven futottak, természetesen engedély nélkül.

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Az államosítás után Magyarországon ugyanis nagyon nehéz volt játékokat beszerezni, ezért mindent másolni kezdtek. Kisebb magánmanufaktúrák is gyártásba kezdtek, így született meg például a Szabó-féle Szélvész kisautó. Révész Antónia szerint ezeknek a kis magánvállalkozásoknak történetét nehéz kinyomozni, mert az illegalitás árnyékában zajló maszekolásról még ma se szeretnek beszélni a játékkereskedők.

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Az emblematikus, '30-as évekből származó német Märklin modellvasutak mellett megcsodálhatjuk magyar megfelelőit, amelyeket a pénzverdében készítettek a jobb kapacitás kihasználása érdekében 1954 és 1959 között. Az elektromos meghajtású vonatok az ötvenes évek luxusjátékának számítottak: ekkor 600 forint volt az átlagfizetés, és ennyibe kerültek.

A legendás, a 19. század végén, 20. század elején minden karácsonyfa alatt megtalálható Anker építőkocka és magyar utánzata, a Globus is megtekinthető a kiállításon, és természetesen a dán, fajátékokkal kísérletező asztalosmester által létrehozott Lego és silány, kelet-európai utánzata, az NDK-s Pebe is, ami a LEGO által kezdeményezett per miatti szünet után ismét működik.

Szovjet járóbabától a guruló tacskóig

A legtöbb babából látható a kiállításon. A múzeum munkatársai felhívást tettek közzé, hogy szívesen veszik a lakosságtól a felajánlásokat, így került a gyűjteménybe az a textillábú, papírmaséfejű mikulásbaba, amelyet egy ma 80 éves hölgy kapott még 1944-ben a szüleitől egy mikulásbálban. Nagyon nehezen vált meg tőle, de aztán még édesanyja babáját is a múzeumnak ajándékozta, amire 60 évesen talált rá becsomagolva – nem is tudott a létezéséről (a képen a bölcsőben látható). Ez a féltve őrzött műtárgy eredeti ruházatú, ami kuriózum, és nagyobb kincs a muzeológusok számára, mint maga a baba, a legtöbbnek ugyanis elveszett az öltözéke. A legértékesebb, porcelánfejű Armand Marseille, Simon & Halbig, Heubach-Köppersdorf babák egyébként a Rákóczi úti Babaklinikából kerültek a múzeumhoz.

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

A nagy, papírmasé testű, öntött porcelánfejű „vasárnapi hölgybabákon” lekövethető, a századfordulón hogyan tekintettek a gyerekekre. A kor nőideálját leképező babák fénykora az 1860-as évektől az 1910-es évekig tartott, és csak vasárnap vehették őket elő – nem azért gyártották ugyanis, hogy naphosszat játsszanak velük. Borzasztó nehéz a fejük, a múzeum munkatársai folyton attól félnek, hogy leejtik – mondta a séta vezetője. Igazi emberi hajból készült a parókája, üvegszeme pedig annyira szuggesztíven és félelmetesen néz kifelé a kiállítótérbe, hogy a gyerekek jellemzően hamar elsomfordálnak ettől a vitrintől.

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

A '10-es, '20-as évek Németországában jöttek rá, hogy ideje a babáknak végre igazi babára hasonlítani, amikkel játszani lehet. A leghíresebb gyár, az Armand Marseille évente több ezer gyerekarcú, jellegzetesen nyitott szájú babát gyártott különféle méretekben. A papírmasé jellegzetes anyaga volt a régi babagyártásnak, könnyen lehetett formába préselni, nem volt nehéz és törékeny se, viszont megsárgult, behorpadt, lepattogzott róla a festék. Később kaucsukból, a PVC-korszak előtt celluloidból, aztán fröccsöntött vagy kemény műanyagból, gumiból is gyártották őket.

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

A pedagógia fejlődésével megváltozott a gyerekkép, megjelent a gyerek, akinek joga van játszani, és ezt szépen leköveti a tárgykultúra is. A játékokon, babaházakon és bababútorokon egyébként pontosan visszaköszön az egész huszadik század lakáskultúrája, szobái, konyhái, csak kicsiben.

A baba mellett alapjáték a mackó is, amely gyártásában a legfontosabb szerepet a német Steiff gyár játszotta. A mai napig működő cég története egy kis filcelefánttal kezdődött, amelyet Margaret Steiff szabott ki 1880-ben. Margaret gyermekbénulást kapott, ezért kezdett varrni. Ezek nem plüssállatok, hanem klasszikus, szép formájú, kézzel moherkecskeszőrből varrt "vigaszállatkák", amiket a gyerekek az anyjuk helyett szorítanak magukhoz alvás közben: a kiállításon szemrevételezhetünk őzikét, nyuszit, guruló tacskót, vagy a '20-as években született csacsit és a '30-as évek kiscicáit. A gyár 1902-ben dobta piacra az első kitömött, mozgatható végtagú mackót, az amerikai, Theodore Roosevelthez köthető Teddy mackóval egy időben.

Kedvenceink a múltból

Magyarországon az '50-es évektől teljesen leállt a játékgyártás, és pár állami vállalat kivételével 80%-ban olyan kisipari szövetkezetek gyártották a játékokat, akiknek nem ez volt a fő profilja, mégis meghatározták a retró korszak játékkultúráját. A nagyobb állami vállalatok közé tartozott a lemezárugyár, amelyben a mai szemnek is ismerős Lendület-járműcsalád darabjai készültek, és hátrahúzás után előregurultak, de itt készült a sárga kutyás, nyelvét öltögető persely is.

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

Számunkra az öltöztetős papírbabákkal vette kezdetét a sorozatos déjà vu: gyerekkorunk feledésbe merült tárgyai, a térbeli mesekönyv, a moncsicsi, az apró fröccsöntött műanyagkatonák (amelyek a séta egyik idős résztvevője szerint tepsiben készültek magánkonyhákban), a színes, üreges műanyagkuglik, a kis kék csövekből álló Jáva építőszelvények hátborzongató lendülettel repítettek vissza a múltba. 25 év után ismét megpillantani életünk első, háromkerekű biciklijét, amivel a lakótelepen közlekedtünk, illetve azt a műanyag homokozókészletet, amivel a nagymama kertjében formáztuk a homokkörtét és homokcseresznyét, nosztalgikus élmény.

A tárlat még sok más témával foglalkozik, a diafilmekkel, a társasjátékokkal, a puzzle-lal, a készségfejlesztő eszközökkel, és a gyerekkönyv-illusztrációk témájának is szentel egy blokkot. Erről, pontosabban a gyerekkönyvek képein visszaköszönő Budapestről a Deák17 galériában is látható kiállítás május 27-ig.

Lájkold a cikket, és mondd el róla a véleményed!