Alkoholmentes italok
Hogy a Z generáció mennyivel és miért iszik kevesebbet, mint a korábbi generációk, arról megoszlanak a vélemények, de úgy tűnik, a mai tizen-huszonévesek nem rajonganak annyira a mértéktelen alkoholfogyasztásért. Ugyanakkor a legtöbben, főleg azok, akiknek már helyük van a munkaerőpiacon, és járnak szórakozni is, vagy az otthonukon kívül esznek, nem elégszenek meg a cukros, rostos üdítőfelhozatallal. Az alkoholmentes sör már rég nem elég, egyre több étteremben kóstolhatunk alkohol nélkül készült borokat, pezsgőt vagy éppen gint. A gin-tonik-mánia és az alkoholfóbia találkozásának érdekes szerelemgyereke, az alkoholmentes gin-tonik több étteremben és bárban megjelent, sokszor legalább annyi változatban kapható, mint alkoholos elődje. Érdemes figyelni az itallapok kínálatát, mert az alkoholmentes trend minden bizonnyal erősödni fog idén is.
Fermentált minden
A fermentálás nem friss trend, az elmúlt években egyre erősebben velünk van, de már rég nem csak csúcséttermek teszik csipesszel a tányérunkra a fermentált zöldségeket, kisebb éttermekben, családias bisztrókban is megjelentek a bélflóránk legjobb barátai. Sőt, a tányérokon túl a poharakat is elfoglalták – 2024 forró nyarán egyre többen hűsítették magukat kombuchával, mustfröccsel, kvasszal, verjus-vel vagy valamilyen erjesztett zöldséglével. Egészen biztosak vagyunk benne, hogy a trendérzékeny, felkapott bisztrók után tavasztól egyre több hagyományos helyen is megjelennek ezek a szuperegészséges frissítők.
Hiperlokális gyűjtögetők
A foraging, szép magyar szóval a gyűjtögetés szintén a topéttermekből kúszik le a mindennapok szintjére – gondoljunk csak a Babel vagy épp a SALT különleges alapanyagaira, amiket legtöbbször a csapat maga szed össze erdőn-mezőn. A különböző termések, gyógynövények, vadvirágok gyűjtögetése és az étlapon való felhasználása azonban egyre több helyen fellelhető. Ma már kicsit cikinek számít bolti lekvárt tenni a palacsintába, magára adó étterem maga tesz el savanyúságot, és ha teheti, a természet ritkábban felhasznált kincseit is prezerválja. Ezenkívül egyre több étterem – még a budapestiek is – próbál a lehető legközelebbről alapanyagot beszerezni, a szerencsésebb helyzetben lévő vidéki bisztrók pedig sokszor saját kerttel, a közelben élő termelőkkel szorosan együttműködve alakítják az étlapjukat. Bár a farm-to-fork egyáltalán nem új keletű dolog Nyugat-Európában és a tengerentúlon, nálunk mostanában kezd el biztos lábakon állni.
Vissza a gyökerekhez
Az a konyha, amit a sajátunkként ismerünk, a Monarchia korában született. A soknemzetiségű, vibráló, multietnikus Monarchiának köszönhetjük a rántott mindenféléket, a főzeléket, a gazdag leveseink egy jó részét, a Balkánról kölcsönzött töltött zöldségeket és egy sor olyan ételt, amit ma is büszkén mutogatunk a külföldi ismerősöknek. A Kádár-korszak alaposan megtépázta ezt a sokszínű konyhát, a repertoárból pedig azóta is jócskán eltűnőfélben vannak egyes fogások. Az elmúlt időszakban azonban egyre gyakoribb, hogy a kifinomultabb bisztrók és a trendérzékeny éttermek étlapjaira olyan, a kifőzdékbe száműzött fogások kerülnek fel, mint a töltött dagadó, a vadas vagy éppen a táfelspicc. A hazai alapanyagok mellé sokan akarnak magyar konyhát, a fűszerpaprika, zsír és hagyma szentháromságát megkerülve azonban rengeteg izgalmas, tájjellegű, rég elfelejtett étel kerül fel az ezt az utat választó bisztrók étlapjára.
Viva Mexico!
A tavalyi évben több mexikói étterem is nyitott Budapesten. A hamburger- és a pho-láz után lehet, hogy a közép-amerikai ország konyhája lesz a következő nagy dobás. És miért is ne? A streetfoodságra predesztinált tacóknak, a színes tostadáknak, a szaftos quesadilláknak nem lehet ellenállni, ráadásul a legtöbb esetben jó ár-érték arányban jutunk hozzájuk. Könnyen lehet, hogy ha 2025-ben valami tartalmas, de gyors falatra vágyunk, akkor a mexikói konyha lesz a megoldás!
Növényi alapok
A vegán vonal sem új, szuper helyek vannak már Budapesten, de a külföldi példákat elnézve ez csak erősödni fog. A most már a saját bőrünkön is érezhető klímaváltozásra ugyanis sokak szerint a fenntarthatóbb étkezéssel kell válaszolni, a zero waste mellett például a húsmentesség is egy megoldás lehet. Ma már persze bőven nem arról beszélünk, hogy indiai fűszerekkel keverünk lencsét meg tofut, és lesz belőle valami generál fesztiválkaja. A húsmentes életmód vonatra a nagy cégek is felültek, tőlünk nyugatabbra egy átlagos élelmiszerboltban is bőven van mű- vagy szintetikus hús, de 3D hússal is kísérleteznek már. A különböző alternatív proteinforrásokból készült, a valódira egyre jobban hasonlító húspótlékok már itthon is az éttermekben vannak, és – hacsak felülről meg nem torpedózzák őket, akkor – valószínűleg előbb-utóbb nem csak gyorséttermi körülmények között találkozhatunk velük.
Pánázsia és fúzió
Az ázsiaikonyha-láz lassan egy évtizede tart. Először a thai konyhával ismerkedtünk, majd jött a pho és a vietnámi, aztán a koreai konyha, de egyre több olyan ázsiai étterem nyílik, ami merít egy kicsit innen és egy kicsit onnan. A tavaly nyitott 101Neo vagy a Shibuya jó példa erre, de a Hachi vagy a Yuru is ebbe az irányba mutat, a trend pedig csak erősödik. Az autentikus konyha továbbra is nagy kincs, de egyre többen kísérleteznek azzal a módszerrel is, hogy egy bizonyos kultúra konyhatechnológiájára és egy másik alapanyagaira építenek – ilyen ötleten alapul a tavalyi év végén nyitott Todo is.
(Borítókép: Polyák Attila - We Love Budapest)
