Egy új helyre belépve jobb esetben rögtön lesz egy benyomásunk – bohém, otthonos, feszengős, túlárazott, instás stb. A Nicaraguában – csak így, egyszerűen – instant azt éreztem, hogy jó helyre jövünk. Nem azért, mert szép a kialakítás vagy jó az étlap, itallap – egyébként az –, hanem mert egyfajta kedves lazaság van a levegőben.
Lazaságért, mondjuk, nem kell a szomszédba mennie a tulajdonosnak. László Márton 2018-ban úgy döntött spanyoltanár feleségével, hogy a gyerekeik elharapódzó internet- és telefonhasználati szokásainak úgy vetnek véget, hogy az egész társaságot – akkor még „csak″ négy gyereket – átzsuppolják a tengerentúlra, és egy lakóautóval végigutaztatják őket Közép-Amerikán. Az itthoni lakásukat kiadták, és nekiindultak, hogy 10 hónapig úton legyenek. A projekt egyébként nagyon jól sikerült, annyira, hogy Nicaraguában még egy házat is vettek. Ehhez persze kellett a véletlen meg a történelem is. Érkezésükkor Nicaragua pont egy forradalom után volt, az expatok hazamentek, a gazdaság a földbe állt, az ingatlanok ára pedig zuhanni kezdett. Így aztán Marciék egy pesti garzon akkori árából vettek egy medencés házat Granada központjában, befektetésnek. A házat rábízták egy helyi erőre, ők pedig hazajöttek, és megszületett az ötödik gyerekük is. Ő kicsit korán érkezett, ezért aztán hónapokig kórházban voltak vele, mire pedig onnan kikerültek, kitört a Covid. Négy gyerekkel, otthoni tanulással és egy újszülöttel elég húzós volt az élet, így hát pár hónap után úgy döntöttek, hogy visszamennek a nicaraguai házukba.
Ott is maradtak egészen 2023 nyaráig. A nagyobb gyerekek viszont elérték a középiskolás kort, és bár ott is jártak iskolába, úgy érezték, ezen a ponton haza kell jönniük. A házat nem számolták fel (sőt!), de Nicaragua kicsit messze van ahhoz, hogy az ember átugorjon oda hosszú hétvégére. Ezért aztán Marci úgy döntött, hogy hazahoz egy szeletet Nicaraguából. Vendéglátós tapasztalata éppen volt, övé ugyanis a Che Che Burger.
A Nicaragua teljesen más műfaj: laza, nyugis, kényelmes kávézó egész napos reggeli- és brunchkínálattal. A kávézó kialakítása tényleg Közép-Amerikát idézi: a halvány barackszínű, foltosra festett, koloniális építészetet idéző falon nicaraguai iparművészek tányérjai és helyi művészek festményei vannak, a plafonon egy dzsungelt idéző tapéta, sok a zöld, a padlót fedő kerámiának kolonialista hangulata van, a zene pedig csak erősíti a Füleki Rita belsőépítész által megálmodott enteriőrt.
Az étlapon vannak nicaraguai ihletésű ételek, de a megszokott brunchfogások is helyet kaptak. Marci elárulta, hogy Nicaraguában a legeslegjobb étel a gyümölcs, ami friss, édes és olcsó, de azt akárhogy szeretné, nem tudja hazahozni – de legalább van egy változatos smoothie-kínálat az italok között.
Nicaraguában egyébként – akárcsak Közép- és Dél-Amerikában majdnem mindenhol – a rizs és a bab számít alapélelmiszernek. Az étlap első két tétele ennek szellemében fogant. A Nicaragua-tálon zöldséges-babos rizst találunk tükörtojással, baconnel, grillsajttal és zöldsalátával, míg a nicaraguai burritóban ugyanez a babos-rizses töltelék van baconnel, tojással besütve, guacamoléval és salátával.
Annak ellenére, hogy a hazai reggelikultúrába nem tartozik bele szorosan a bab vagy a rizs, mindkét fogás meglepően jól megy a reggelhez, és ha betermeltük, ebédre már nem is lesz szükség. Külön piros pont jár azért, hogy a kiegészítők láthatóan nem csak azért vannak a tányéron, hogy színesebbé tegyék azt, és a vendég úgy érezze, hogy kap valami pluszt a pénzéért – a saláták frissek, és jól elkészített mustáros vinegrett van rajtuk, a guacamole pedig kifejezetten bajnokra sikerült.
A nicaraguai palacsinta tulajdonképpen három pufi amerikai palacsinta zablisztből, jó sok gyümölccsel és lekvárral – hibátlan, akár kétszemélyes desszertnek is.
Választhatunk még omletteket és toastokat – igen, van avocado toast is –, az egészséges szekcióban pedig kevert saláták, smoothie-k és granola bowlok vannak, a közép-amerikai érzésnek adva, jó sok édes gyümölccsel. Az étlapot érezhetően úgy rakták össze, hogy ne csak reggelizni lehessen, de ebédre is beülhessünk. Konyha háromig van, de utána is lehet sütizni és kávézni.
Főleg kávézni, hiszen a közép-amerikai Nicaraguában remek kávé van, Marci pedig nem titkoltan arra gyúr, hogy itt, a Bartókon lévő Nicaraguában lehessen kapni a város legjobb kávéját. A választást ezért nem bízták a véletlenre, a borásznyelven szólva dűlőszelektált, világos pörkölésű, single origin (vagyis egy farmról érkezett) red catuai kávészemeket Miskolcon, A HÁZ nevű pörkölőben készítik fel a bartókos végső útjukra. A cél hosszú távon persze az, hogy a háznak saját kávéja legyen, de ehhez még kell egy kis idő meg néhány repülőút.
A rövid távú tervek között szerepel az este kihasználása, különösen, hogy jön a jó idő – a borok, pezsgők, ginek, long drinkek és természetesen a rumok mellé nemsokára mártogatós esti falatkák is érkeznek.
A Nicaragua jókor, jó helyen nyitott, és jó érzékkel rakták össze a kínálatot, úgy, hogy a hangulatot is átadják, de a helyi igényekkel is találkozzon. Figyelnek a részletekre és a jó vibe-ra, úgyhogy nagyon úgy tűnik, hogy újabb törzshelygyanús hely született a Bartókon, ahol a napszakokkal együtt változik a kínálat is.
ELÉRHETŐSÉGEK
Nicaragua Cafe Brunch