A Tompa utcában az a jó, hogy akkor is mediterrán hangulat árad belőle, amikor az időjárás még mindig cudarul viselkedik: színes házak, lombosodó fák, kiülős teraszok és szuper helyek szegélyezik az utunkat. A jókedvünk pedig csak fokozódott, amikor betértünk legújabb felfedezésünk, a Tompa17 könyves kávézóba, ahol nemcsak finom kávét, de remek fagyit is ettünk. És közben úgy éreztük magunkat, mintha egy otthonos nappaliban, könyvek és növények ölelésében fogyasztottuk volna el a kávénkat.
Régóta keresem azt a helyet, ahol teljes nyugalomban ihatom meg a jól megérdemelt délutáni kávémat, miközben belemélyedek egy könyvbe, és nem érzem zavarónak a körülöttem lévők nyüzsgését. A Tompa17-ben megtaláltam ezt a helyet, itt a nyugalom, az otthonosság a lényeg, a minőségi alapanyagokon és a jó kávén van a hangsúly, meg persze a könyveken, amik beborítják a falat. Ez végre egy olyan hely, ahol nemcsak díszként látjuk őket, hanem le is vehetjük, beleolvashatunk bármelyikbe, sőt, még haza is vihetjük – kölcsönbe.
A Tompa17 könyves kávézó ezért is különleges, mert egy kicsit olyan, mintha egy ismerősünk nappalijába toppantunk volna be, akitől a kávé és a szendvics mellé még olvasnivalót is kapunk.
A Tompa17 könyves kávézó ezért is különleges, mert egy kicsit olyan, mintha egy ismerősünk nappalijába toppantunk volna be, akitől a kávé és a szendvics mellé még olvasnivalót is kapunk.
Bezerics Dani neve valószínűleg ismerősen cseng azoknak, akik a Tompa utca környékén laknak vagy jártak már a Palettában, mert ő az, aki a balatoni életérzés mellett az Estipiacot és az Utcazene Fesztivál A Tompánt is elhozta ide. És nagy szerepe van abban is, hogy a Tompa17 létrejött, ugyanis Valuska Lászlóval (Margó Fesztivál, Könyves Magazin) közösen álmodták meg a kávézó világát, jobban mondva a „Tompa utca nappaliját”.
Nem tagadom, hogy bölcsészként azonnal megvett a hely hangulata, belépés után rögtön a hatalmas könyvespolcon akadt meg a szemem, amin egyelőre valamivel több mint 1000 könyv van. Azért ilyen magas a szám, mert könyvtárként is működik, ahol a kortárs magyar, valamint a világirodalom elmúlt 3-4 évéből találunk merítést, és most jön a lényeg: díjmentesen kölcsönözhetünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy felelőtlenül felhalmozzuk az elolvasni kívánt könyveket, és majd valamikor a távoli jövőben visszavisszük őket, mert itt is megvan a kölcsönzés rendje. A kezdeményezés lényege, hogy a könyveket minél több ember számára hozzáférhetővé tegyék.
Ez nem egy hatalmas kávézó, hanem egy kedves kis hely, de aminek igazán örülök, hogy nincs telezsúfolva asztalokkal, így beszélgetés közben senki nem feszeng amiatt, hogy a szomszéd asztalnál vajon hallják-e. Pluszpont, hogy a zenét sem kell túlkiabálnunk. Persze az is megoldható, hogy akár 40-50 ember elférjen itt, ha épp felolvasóest, közönségtalálkozó vagy akusztikus koncert a program, de ilyenkor átrendezik a terepet. Volt már itt könyvbemutató, POKET-sorozat, Margó Olvasókör, és Simon Márton költő is gyakran tart itt író-olvasó találkozót.
Mivel az alapanyagoknál a személyes kötődés ugyanolyan fontos, mint a minőség, így – a számukra – jól ismert termelőktől és manufaktúrákból szerzik be az anyagokat – az olasz kávét egy keszthelyi beszállítótól érkezik, míg a saját (Tompa17) kávéjukat Budapest mellett pörköltetik, ez viszont már Costa Rica-i kávéból készül és világos pörkölésű.
Bezerics Dani elmondta, hogy egy olyan helyet szerettek volna létrehozni, ami kora reggeltől késő estig megszólítja a környéken élőket. Itt lehetőség van a reggeli rohanásban is beszerezni a legkülönfélébb friss, házi péksüteményeket (málnás-pisztáciás tekercs, túrós táska, fahéjas csiga, croissant), de lelassulós villásreggelire vagy ebédre is beülhetünk. Míg délelőtt inkább az egyetemisták és a megbeszélésre beugrók töltik meg a teret, délután, kora este már a barátok, akik finom borok és sörök meg persze házilag pirított magok és krémek társaságában beszélik meg az élet nagy dolgait.
A könyveken és a kávén túl a hely legnagyobb szenzációja a fagyi, aminél alapfilozófia, hogy (ha lehet) a tájegységre jellemző alapanyagokat használják.
A könyveken és a kávén túl a hely legnagyobb szenzációja a fagyi, aminél alapfilozófia, hogy (ha lehet) a tájegységre jellemző alapanyagokat használják.
Így a pisztácia helyett itt sós tökmag, a mangó helyett pedig nektarin-levendula van. Senki ne essen kétségbe, ezek nagyon is jól működő ízek, ráadásul a marokkói citromban sóban érlelt citromhéj van, amit Dragomán György receptje szerint készítenek, de ami még ennél is jobb, az a tejkrémalapú karamellás IPA – már csak ezért is megéri ellátogatni ide. Aki a gyerekkori emlékek felfedezésére vágyik, annak persze ott van a jól ismert vanília és csokoládé. Alapvetően 10 íz közül választhatunk, van 6 tejes (mindegyik gluténmentes) és 4 sörbetfagyi, utóbbiból kettő cukormentes.
A bazsalikomoseper-fagyi rögtön meghozta a nyarat, ugyanis kóstolás közben végig úgy éreztem magam, mintha a napsütötte eperföldeken sétálnék és igazi érett epret ennék.
A bazsalikomoseper-fagyi rögtön meghozta a nyarat, ugyanis kóstolás közben végig úgy éreztem magam, mintha a napsütötte eperföldeken sétálnék és igazi érett epret ennék.
Meghitt randira, kellemes baráti beszélgetésre, anyukás kávézásra vagy önmagunk feltöltődésére szuper hely a Tompa17, és ha az ablakhoz ülünk, akkor még az utca forgatagába is belemerülhetünk, miközben a kávénkat kortyoljuk.
