A karmelita kolostorban kaszinó is volt, a Főőrség épületénél nem lehettek magyar ágyúk

A Várnegyedben zajló fejlesztések, vagyis a budai Vár történeti rekonstrukciója talán még a Liget Projektnél is nagyobb vitát generált a szakma, a városvezetők és a városlakók között, ugyanis egy régenvolt korszak építményei kerülnek vissza a 21. századba. A Nemzeti Hauszmann Program keretében megújult a karmelita épületegyüttes, visszaépült a Lovarda és a Főőrség épülete, de épül a Vöröskereszt-székház és a József főhercegi palota, valamint a Honvéd Főparancsnokság is. Nem csak a régenvolt épületekről szól ez a fejlesztés, ugyanis a várkertek, a zöldfelületek és a közösségi terek is megújulnak. Na de lássuk, hogy a szóban forgó házak eredetileg mikor épültek és mi minden működött bennük!

Karmelita kolostor

Ma a miniszterelnök rezidenciája a Karmelita, úgyhogy nem is igazán lehet elsétálni előtte mostanában, ám a két részből álló komplexum egyáltalán nem politikusok vagy világi méltóságok számára épült, hanem szerzeteseknek. A középkorban még a ferencesek Szent János-temploma és kolostora állt ezen a területen, ez a török uralom alatt elpusztult, helyén mecsetet építettek, ami Buda visszafoglalása során romba dőlt. A telek ezután a jezsuitákhoz, majd pedig a karmelitákhoz került, akik 1725-ben kezdték meg itt rendházuk és templomuk építését, ám a felszentelés csak 1763-ban történt.

II. József 1784-ben feloszlatta a rendet, a megüresedett épületegyüttest Kempelen Farkas tervei szerint átalakították. A templomból lett a Várszínház, ami Buda első állandó színháza volt, míg a rendház kaszinóként működött tovább, ahol egy tekepálya is várta a szórakozni és kikapcsolódni vágyó uraságokat. A II. világháború idején a komplexum megsemmisült, de 1947-ben újjáépítették, és míg az egykori kolostorban a Színháztörténeti Intézet, a Nemzeti Örökség Intézete, a Várgondnokság és a Kormánybiztosi Iroda működött, addig a templom megmaradt Várszínháznak, majd 2014-ig itt volt a Nemzeti Táncszínház otthona.

A Vöröskereszt Egylet Székháza

1881-ben alakult meg a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete, hogy részt vegyen a háborúkban megsebesült katonák gyógyításában és ápolásában, valamint megszervezze az országokon átívelő segítségnyújtást. A Dísz tér 1–2. szám alatti telket 1900-ban vásárolták meg, azzal a céllal, hogy felépítsék a székházukat. Hauszmann Alajos és Hültl Dezső tervei alapján 1902-ben épült meg a Vöröskereszt Egylet eklektikus stílusú, ötszintes épülete, amely azonban túl nagy lett a szervezetnek, ezért egyes részeit bérbe adták, így 1906-ban a Magyar Királyi Horvát–Szlavón–Dalmát Minisztérium is beköltözött az épületbe. 1920-tól már a Magyar Királyi Külügyminisztérium otthona volt, ekkor Hoepfner Guidó tervei alapján kibővítették és átalakították. 

József főhercegi palota

A Sándor-palotával szemben lévő telken a török uralom előtt két ház állt, ám megsemmisülésük után a telek tulajdonosról tulajdonosra szállt, egészen addig, amíg Teleki József ugocsai főispán, későbbi Szent Korona-őr szemet nem vetett rá. Ő egy kétszintes, 12 lakásos, copf stílusú bérpalotát (Teleki-palota) építtetett a telekre 1787-ben, ezt vásárolta meg a császári kincstár 1857-ben, hogy kiutalja Magyarország katonai főkormányzójának: Albert főhercegnek.

A kiegyezés után egy ideig a Belügyminisztérium működött a palotában, amit az igényeiknek megfelelően át is alakítottak, de pár évvel később már a Honvéd Főparancsnokság hivatalai működtek itt. Ez a tény senkit ne zavarjon meg, a József főhercegi palota és a Honvéd Főparancsnokság két külön épület, 1889-ben át is költözött a honvédség a Szent György tér és a Dísz tér közötti telken felépült Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium épületébe.

A honvédség kiköltözése után József Károly főherceg megvásárolta a palotát, megbízta Korb Flóris és Giergl Kálmán építészeket, hogy alakítsák át és bővítsék ki, így 1902-ben már egy saroktornyokkal és keleties ornamensekkel díszített historizáló palota állt a telken. Sőt, a főherceg a Szent György utca korábbi, földszintes házait is lebontatta, helyükre barokk és copf stílusú kertet és egy látványistállót alakított ki. József Károlytól fia, József Ágost főherceg örökölte a palotát, ami Buda ostromakor súlyosan megsérült, ezért lebontották, a 80-as években egy középkori rommezőt és terepszint alatti múzeumot alakítottak ki a helyén. A valamikori historizáló palota belső teréről ide kattintva, a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldalán lehet képeket nézni.

Honvéd Főparancsnokság

A környéken már Buda felszabadítása idején is hadászattal kapcsolatos építmények álltak, mint a Fehérvári rondella, később pedig a Főőrséget szolgáló Teleki-palota, a Dísz tér déli részén álló főőrségi épület vagy a Zeughaus, ami a budavári katonai szertár volt – ennek kapuja (bár egy teljesen másik helyen) a mai napig látható a Várban. Ezek után nem meglepő, hogy a Honvéd Főparancsnokság épületét is itt találjuk, legfőként azért, mert az akkor még álló Honvédelmi Minisztérium épületének lezárásaként készült pont itt. A visszaépülő házak között ezt feleslegesen keresi bárki, ugyanis ezt különféle okok miatt (felborítaná a térszerkezetet és kitakarná a karmelitaudvarból a kilátást) nem építik vissza.

Ám a Kallina Mór tervezte ház eredetileg nem a főparancsnokság, hanem a honvédség főparancsnoka, József Károly főherceg számára épült volna, ő azonban nem találta megfelelőnek. Az 1897-ben elkészült épület különlegessége a színes palacserepekkel borított kupolája, valamint a Háború és a Béke allegorikus szobrai voltak, de még számtalan katonai motívum, hadi jelvény, valamint fiktív és valós történelmi személyek szobrai is díszítették. A dualizmus idején nemcsak magyar, de horvát főparancsnokságként is működött, és itt volt a tábori püspök és az irodaigazgató otthona is.

Főőrség

A Hauszmann Alajos által tervezett épület a palotát védő főőrség és a királyi testőrség számára készült 1903-ban. Mivel a király szerette volna, hogy az őrség a közelében legyen, ezért közvetlenül a főbejárathoz helyezték, ahol korábban a Stöckl-ház állt (itt vendég- és hivatalnoki lakások voltak), ám az eredeti tervek szerint a Szent György térre nyíló Zeughausban akarták volna elhelyezni őket. Az építés vezetősége a két kőoszlopnál régi magyar ágyúkat tervezett volna felállítani, ám a „bécsi arzenálból még erre a czélra sem engedtek át magyar vonatkozásu tárgyakat” – olvasható a Magyarország napilapban.

Magyar Királyi Lovarda

A Lovarda épületének területén a 16. században egy török városrész, a Jeni mahalle, vagyis Újnegyed volt, ez Buda visszafoglalása során megsemmisült, és a 19. század végéig az Újvilág-kert működött a helyén. Mivel a régi istállóban csak 80 lóállás volt, a palotának pedig többre volt szüksége, ezért a várban található régi lovarda termét is istállóvá alakították, így viszont új lovardát kellett építeni. A tervezésre 1884-ben Ybl Miklóst kérték fel, ám halála miatt végül Hauszmann Alajos készítette el a monumentális épület terveit, amit olasz kőfaragók és díszítőszobrászok munkái díszítettek. Kifaragott mennyezetét pedig Thék Endre asztalosmester készítette, akit leginkább a Szent István-terem berendezéseiről ismerünk.

Az épület központja a 38 méter hosszú és 18 méter széles lovaglóterem, köré csoportosul a ruhatár, a páholy, a szalonok, a „buffet-ek” és még 12 lóra való istálló, valamint a nyergelőterem, a nyeregkamrák, a felügyelő lakása, az emeleten pedig a zenészek fülkéje és az idegenek páholya. Az elkészült Magyar Királyi Lovarda felülmúlta az európai lovardákat, a világítás gázzal és villamossággal is működött, a forróvíz-fűtéssel pedig szabályozható volt a hőmérséklet.