A luxusipar egyrészt próbál nagyon transzparens lenni, hiszen évről évre egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy ha akár csak egy délutáni tea vagy egy masszázs erejéig, de megmártózzanak ebben a sokak által vágyott világban. Ugyanakkor vannak olyan helyszínek, amelyek kevesebb figyelmet kapnak, így a földi halandó számára könnyen a látómezőn kívülre kerülnek. Talán azért is, mert nem is akarnak mindenkihez szólni. Róluk lesz most szó.

Egy ilyen válogatást Londont vagy Párizst illetően könnyebb lenne elkészíteni, hiszen ott a luxus fölött is van még egy regiszter, ahova még a jómódúbbaknak sem annyira egyértelmű bekerülni. Gondolunk itt azokra az éttermekre, ahol költési limit van, vagy épp a privát klubokra, ahol izmos összeget kell leszurkolni ahhoz, hogy az ember tagságot kapjon és egyáltalán lehetősége legyen vagyonokat elkölteni ételre és italra. Ilyen Budapesten egyelőre nincs – és itt most nem a sportklubokra gondolunk, ahova természetes, hogy csak tagok mehetnek be. A luxushelyszínek exkluzivitása természetesen erősen szubjektív, hisz vannak, akik még csak nézelődni sem mernek bemenni egy drága holmikat áruló boltba, de sokaknak az is elérhetetlen kategória, hogy egy elegáns fine dining étteremben elköltsenek egy vacsorát. Mindemellett ezekre a helyekre azért be lehet lesni az utcáról, vagy látjuk a fotóikat különböző magazinokban – szupertitkos lokációként semmiképpen sem aposztrofálnánk tehát őket. Az alábbiakban viszont összeszedtünk egy csokorra valót azokból a helyekből, amelyeket esélyes, hogy egy jobban eleresztett honfitársunk sem feltétlenül lát.

Dizájner showroomok

Az olyan rendezvényeknek hála, mint a Design Week Budapest vagy a Budapest Central European Fashion Week, még azoknak is van esélyük bejutni a tervezők szentélyeibe, akik egyébként nem couture-törzsvásárlók. Ezek ugye lakásokban találhatók, az ügyfeleket bejelentkezésre fogadják, és sokan egyáltalán nem nyitják meg a nagyközönség számára a kapuikat, hiszen nem ilyen úton-módon szerzik az új vevőiket. A legtöbb budapesti showroomot azonban nem úgy kell elképzelni, mint valami párizsi atelier-t vagy egy nagy divatház központját. Nem annyira fényűzőek, a lakás a szalonnak kialakított helyiségen túl magában foglalja a varrodát is, de kétségkívül többmilliós ruhák közt forgolódhat az, aki azért érkezett, hogy magának is rendeljen egyet. 

De van itthon olyan divatmárka is, amelyiknek hiába utcafronti az üzlete, hogy bent mi zajlik, azt gondosan elrejtette a kíváncsi szemek elől. Ilyen Magyarország egyik legjobb nevű méretes szabósága, a Galamb Bespoke Tailoring is, akiknek a fekete portálja mögött férfiszemmel a város egyik legszebb üzlethelyisége bújik meg, olyan, ami még a londoni Savile Row-n is megállná a helyét.

Elnöki lakosztályok

Hogy legyen presidential vagy royal suite, azaz elnöki vagy királyi lakosztály egy ötcsillagos hotelben, az nem törvényszerű. Csak a legelegánsabb szállodákban van értelme ilyet kialakítani, hiszen ezeket ha nem is államfők és világsztárok, de nagyon gazdag üzletemberek fogják kivenni, akiknek napi 1-3 millió forint pont az a regiszter, mint annak, aki pár szinttel lejjebb az 1-300 ezer forintot fizeti ki a szobájáért. Ezek a nagy alapterületű, gyakran egy kisebb lakosztállyal még összenyitható, bővíthető apartmanok minden igényt kielégítenek. 

Budapest a régió egyik legnagyobb városaként és fővárosként az a kategória, ahova rendszeresen érkeznek nagyon gazdag és illusztris utazók. Minden elegáns hotelünknek van ilyen ajánlata számukra, mi most azonban csak egyet emelnénk ki közülük, amelynek architektúrában nincs párja: a Párisi Udvar Hotel, The Unbound Collection by Hyatt elnöki lakosztályát. 

A történelmi épület tetején ez egy modern ráépítés, a különlegességét pedig a terasz adja. Nemcsak a csodás panoráma, hanem a Párisi Udvar tetődíszei, amelyek lentről, a Ferenciek teréről bár kicsinek látszanak, mégis elég monumentálisak szemtől szemben. Ezek a lakosztályok egyébként céges vagy privát eseményre is bérelhetők, az áruk valószínűleg nem drágább, mint egy kommersz helyszíné.

Bál- és dísztermek

Ezek azért annyira nem titkosak, hiszen egy jobb esküvőszervező biztos sok pár figyelmébe ajánlja őket. Amennyiben azonban se házasulandók, se meghívottak nem vagyunk, sőt, még egy céges rendezvényre sem vagyunk hivatalosak, lehetetlen bejutni ezekre a helyekre. A századfordulón nagy trend volt egy báltermet is hozzácsapni a tervrajzhoz, legyen szó grand hotelről, iskoláról vagy múzeumról. 

Csodálatos például a Magyar Nemzeti Múzeum díszterme, de nagyon szép a Gundel Étterem Erzsébet Királyné Bálterme is. Közkedvelt rendezvényhelyszín a Corinthia Grand Hotel Royal bálterme, de ki gondolná például, hogy a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumnak is meseszép, gazdagon dekorált dísztermet rittyentettek az építtetők? És hogy melyik az a budapesti hotel, ahol egy luxusbálteremben lehet reggelizni, ha az ember ott száll meg? Ez bizony az Áurea Ana Palace by Eurostars Hotel, csupán egy kőhajításnyira a Parlamenttől.

Titkos könyvtárak, pálinkakóstoló és porcelánüzlet

Budapesten sajnos nem fognak egyhamar saját üzletet nyitni a világ legmenőbb könyvkiadói: az Assouline, a Rizzoli és a Taschen. Így nagy szerencsénk, hogy két luxushotelünk is dedikáltan működtet egy-egy minikönyvtárat, ami akkor is jó szolgálatot tesz, ha helyiként ott vacsorázva csupán az elkésett partnerünket várjuk. A Matild Palace, The Luxury Collection, Budapest nagy műgonddal válogatta össze a könyvkínálatát, amely közvetlenül a Spago by Wolfgang Puck éttermük mellett található. 

A Four Seasons Hotel Gresham Palace pedig a Múzsa bár mellé telepítette az Assouline-album-gyűjteményét, a concierge roomba, ahol egyébként még sakkozni is lehet. A hazai Four Seasons a bár másik oldalán elrejtett továbbá egy pálinkakóstoló helyiséget és egy mini Herendi showroomot is. Utóbbi annyira exkluzív, hogy a helyiségben található telefon mindössze egy számot tud tárcsázni: a kagylóba az Andrássy úti Herendi márkaboltból fognak beleszólni, hogy felvegyék a rendelésünket a megtetszett készletre és tájékoztassanak róla, mikor mehetünk a garnitúráért.

Magánlakások és rezidenciák

Jelen sorok szerzője több mint egy évtizedig volt különböző lakberendezési magazinok munkatársa, így ki meri jelenteni, hogy a város igazi luxusingatlanjainak egy jó részében volt már szerencséje járni. Ezek egyébként sokszor nem az úgynevezett elit budai negyedekben leledzenek, hanem az Andrássy út környékén, esetleg a Nagykörúton, olyan romos homlokzatok mögött akár, hogy a kontraszt egészen megdöbbentő. 

Ezek a lakások elfoglalhatják akár a bérház emeletének a felét, de akár az egészét is – ha a tulajdonosnak módjában állt kivásárolni a többi lakót és összenyitni az ingatlanokat. Van köztük annyira sok drága dizájnbútorral és kiegészítővel telezsúfolt, hogy egy milánói dizájnmagazin is megnyalná mind a tíz ujját, de láttunk már eredeti Miró- és Léger-festményt is a falakon, az ókori Ming-vázagyűjteményről vagy III. Károly király bekeretezett partimeghívójáról nem is beszélve – utóbbi kettő egyébként egy mellékhelyiség dísze volt. Ezekbe a pazar, nemzetközi nívójú otthonokba csak akkor léphet be az ember, ha meghívják például egy fogadásra – vagy a munkájából vagy társasági pozíciójából fakadóan. Hasonló a helyzet a nagyköveti rezidenciákkal is. Többen is volt már alkalmunk megfordulni, amelyek közül az egyik arab olajmonarchiáé volt a legfényűzőbb. A nappali valójában öt ilyen helyiséget is kitett volna, természetesen fényűzően arabosan berendezve a budai hegyoldalban.

Címkék